Igehirdetés: 2023.09.24.

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 79.

 

Isten új hősei: a próféták

Olvasmány: 1Kir 17:1-24

„Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (1Kir 17:22-24)

 

Bár Salamon király uralkodása jelentette Izrael aranykorát, végül a király a nagyravágyása és a pogány feleségei miatt elfordította a szívét Istentől. Salamon hatalmas és pazarló építkezései miatt súlyos adóterheket vetett ki a népre, sokakat pedig kényszermunkára kötelezett. De a legnagyobb bajt a király erkölcsi és hitbeli bukása okozta, mellyel aláásta a nemzet lelki egységét. Így az Istennel kötött ragyogó szövetség látomása hamarosan elhalványult. Salamon halála után pedig az ország két királyságra szakadt szét és egyre gyorsuló tempóban haladt a végső pusztulása felé. A két királyságnak összesen 39 uralkodója és vagy kéttucatnyi prófétája volt. Bár a Biblia név szerint beszámol valamennyi uralkodóról, történetük elhalványul Salamon uralmához képest. Isten most új hősök nemzedékéhez, a prófétákhoz fordult. Míg korábban Isten azt tervezte, hogy a királyok lesznek eszközei abban, hogy a néphez szóljon, ezt a szerepet most a próféták vették át. A királyok erkölcsi bukása után, Izrael történetének következő időszakában a próféták játszottak egyre fontosabb szerepet.

            Az Ószövetség összes prófétai könyve a királyság vagy annak bukását követő időszakából való. A prófétai tiszt ekkor már úgy jelenik meg Izraelben, mint ami a királyi tiszt ellenpontja. De a prófétáknak a királyokkal ellentétben nincs dinasztiájuk. Isten azért hívja el őket, hogy a fontos történelmi helyzetekben az ő szavát elvigyék a vezetőkhöz és a néphez. Így Izraelben soha nem a királyé, hanem mindig Istené az utolsó szó és neki van a legnagyobb tekintélye. Ennek következtében azonban a próféták gyakran kerültek összeütközésbe az éppen hatalmon levő királlyal. Bár gonosz és istentelen királyok követték egymást, Isten mégis türelmes volt és nem vetette el azonnal a népét. Az ország akkor jutott el a mélypontra, amikor Aháb került a trónra, aki egy pogány származású nőt, Jézabelt vette feleségül. Ő honosította meg a Baál-tiszteletet az országban. Ez arcátlan és nyílt lázadás volt Isten ellen.

Ma a próféták közül Illés személyét vizsgáljuk meg közelebbről. A Biblia Illés próféta nyolc csodatételét örökíti meg. Ezek némelyike, mint például a Baal papjaival vívott párviadal, hatalmas tömegek előtt játszódott le. Míg más csodatételeknek, mint például az özvegyasszony fia feltámasztásának, csak néhány tanúja volt. Bár Illés által az Úr sok csodatételt véghezvitt, de azt is meg kellett tapasztalnia, hogy a csodák önmagukban nem tudnak hitet támasztani. Illés próféta éppen azok után esett mély depresszióba, és akkor vett erőt rajta a félelem, amikor legnagyobb csodáját vitte véghez. De ekkor fedte fel előtte Isten az ő jelenlétét is. Illés számára az Úr nem valami látványos csoda által demonstrálta erejét, hanem egy „halk és szelíd hang” által. (1Kir 19:12).

1.      A földönfutó próféta

Az ország kettészakadását követő korszaknak prófétái közül kiemelkedik Illés, aki az egész Ószövetségnek az egyik legtitokzatosabb prófétája volt. Illés személye és története jól szemlélteti azt a fordulatot, ami ebben az időben következett be Izraelben. Míg a királyok ékszereket és finom ruhákat hordtak és palotában laktak, addig Illés durva teveszőr ruhát viselt, a pusztában aludt, és mások adományából élt. Izrael gazdasága még virágzott, de lelkileg már megindult a hanyatlás. Illésnek az Isten prófétájaként gyakran kellett menekülnie és bujdosnia a király elől. Bár a király halálra kerestette Illést, Isten mindig egy-egy csodával megmentette prófétáját. Amikor bujdosása idején megéhezett, Isten hollókat küldött, hogy táplálják. Amikor elfogyott az ivóvize, Isten különös módon egy szegény özvegyasszony házába küldte őt, aki megosztotta vele az utolsó falatját. Ráadásul ez az özvegyasszony, aki még csak nem is izraelita volt, hanem Sareptában élt, a gonosz Jezábel királyné szülőföldjén, amely veszélyes terület volt a próféta számára, Isten mégis ide küldte őt. Illés tehát a pogányok között is szolgált. Később, az Újszövetségben, Jézus úgy utal erre a történetre, mint ami azt bizonyítja, hogy Istennek a pogányokkal is terve van. Az Ószövetség utolsó könyvében, Malakiás próféta megjövendölte, hogy a Messiás érkezését megelőzi majd Illés ismételt eljövetele. Erről a jövendölésről Jézus kijelentette, hogy Keresztelő Jánosban teljesedett be. Ezért a Jézus korabeli zsidóság nagy tisztelettel emlékezett Illés prófétára és várta az ő visszajövetelét.

Illés kétségtelenül korának különös és igen megosztó alakja volt. Tisbei, a neve előtagja, nem egy helységnévből származik, hanem abból a héber szóból, amelynek jelentése: „jövevény”. Tehát Illés, nem a saját törzse számára kijelölt területen élt, hanem az Úr prófétájaként oda kell mennie, ahova Isten küldte őt. Néha olyan, mintha a földből nőne ki, hirtelen ott terem Ahábnál, utána pedig hiába keresteti őt a király, eltűnik, és sehol nem találják. Olyan, mintha egy emberfeletti lény lenne. Első olvasatra olyannak tűnik, mint a mesebeli varázslók. Illés azt mondja, hogy ne legyen eső, és nem lesz eső.

Ha pedig azt mondja, hogy legyen eső, akkor lesz eső. Mivel azonban a szárazság senkinek nem jó, sem embernek, sem jószágnak, sem növénynek, így mindenki szenved. Három évig tart az aszály, pusztulást, és szenvedést hoz az egész országra. Sokan ezért Illést hibáztatják, a próféta így nem igazán volt népszerű ember, mert a legtöbben nem értették, hogy miért történt mindez, mi az oka a csapásoknak.

            Maga Illés, bár Isten nevében, sok csodát vitt véghez, mégis többször megfutamodott és gyakran erőt vett rajta a kétely és a félelem. Komor próféta volt, akit hol a depressziós roham, hol pedig az önmagában való kételkedés gyötört. Isten azonban mindig mellette állt és bátorította őt. Illés történetei arra mutatnak rá, hogy Isten nem feledkezik meg az övéiről.  Izrael sorsa azon múlik, hogy hallgat-e a nép a prófétákra, az Isten követeinek új nemzedékére. Illés magányos ember volt. Olyan küldötte Istennek, akinek nem igazán volt társa. Volt ugyan egy szolgája, de lelki társa, szolgatársa nem volt. Egy igazi magányos harcos, pusztai remete. Hosszú hónapokig élt teljesen egyedül kint a pusztában. Nem véletlen, hogy az Újszövetség Keresztelő Jánost Illés alakjával köti össze, hiszen mindkét próféta magányosan élt a pusztában és mindketten Isten megtérésre hívó szavát hirdették.

            Azt is láthatjuk a történetből, hogy Illés, Istennek ez a különleges prófétája, milyen hatalmas magasságokat és mélységeket járt be. Volt, amikor sokan hallgattak a szavára, Isten nagyon erőteljesen munkálkodott általa. De volt, amikor ő maga is személyes válságba került. Volt olyan pont is az életében, amikor elcsüggedve, kiégve, saját küldetésében csalódva meghalni kívánt, és azt kérte Istentől: „vedd el az életemet!” (1Kir 19:4). Elrejtőzött a világ elől, mert nem akart embert látni maga körül. Olyan magasságok és mélységek ezek, amelyek talán nem részei az átlagember hétköznapi életének. Jakab apostol mégis azt mondja róla: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” (Jak 5:17).

            A Biblia hozzánk hasonló egyszerű emberekként mutatja be a prófétákat. De látnunk kell azt is, hogy az élő Isten ma is hatalmasan cselekedhet szolgái által. Így van előttünk Illés példáját is. Illés, aki imádkozik, és Isten meghallgatja őt. Illés, aki ember, aki fél és menekül az őt üldöző király bosszúja elöl. Az ő példája hitre, odaszánásra, imádságra hív minket.

2.      A csodatevő próféta

Illés tettei, azok a különleges csodák, amelyek általa történetek, mind-mind Isten hatalmát demonstrálják. Az Illés által véghezvitt csodák mindenki számára nyilvánvalóvá tették, hogy a bűn és a halál tragikus hatásai ellenére Isten képes megtartani az embert, aki benne bízik, aki tőle kér segítséget. Például egy alkalommal Illés próféta Isten erejével egy maroknyi lisztet és egy kevés olajt megsokasított, hogy hosszú időn át elég legyen az özvegyasszony és gyermeke számára. Majd egy másik alkalommal Isten Illés prófétát használva fel eszközéül visszahozta az életbe az özvegyasszony betegségben meghalt fiát. Ezek a csodák mind azt jelezték, hogy a történelemnek abban a szakaszában Illés volt Isten meghatalmazott küldöttje.

Az Illés által véghezvitt csodáknak azonban további jelentősége is volt. Ezek ugyanis mindig előre mutattak Jézus Krisztus személyére és művére. Jézus, Isten Fia és meghatalmazott küldöttje maga is képes volt arra, hogy egy kevéske élelmet bőségesen elegendővé tegyen a nagy tömeg számára, amikor több mint ötezernyi sokságot vendégelt meg. Jézus ezzel a csodával ugyanazt hirdette, mint egykor Illés csodatétele, vagyis, hogy Isten bőven el tud látni mindenkit. De Jézus Illésnél is többet adott, ő azt hirdette, hogy nemcsak anyagi értelemben képes kenyeret adni, ellátni az embert, hanem ő maga a mennyből érkezett kenyér, aki azért jött, hogy mindenkit megelégítsen, aki belőle táplálkozik.

Jézus még további más csodákkal is bizonyította, hogy ő a testté lett Isten közöttünk, akinek hatalma van a bűn és a halál fölött. Például Jézus is Illéshez hasonlóan föltámasztotta egy özvegyasszony fiát. Jézus a halott gyermekét sirató asszonyt megszánva, megszólította a halott fiút, aki erre felült, és beszélni kezdett.

Jézus azt is kijelentette, hogy e tettével azt szemléltette, hogy ő a Messiás, aki gyógyulást és helyreállítást hoz azok számára, akiket összetörtek a bűn következményei. Majd az egyik barátjának, Lázárnak a halála ismét alkalmat adott Jézus számára arra, hogy megmutassa hatalmát. Az özvegyasszony fiával ellentétben, aki csak rövid ideje volt halott, Lázár már négy napja halott volt. Már el is temették, vagyis a testét vászonkendőbe göngyölve egy sírba helyezték el. Jézus imádkozott az Atyához, majd megszólította az elhunytat, és visszahívta őt az életbe. Jézus azt mondta, hogy Lázár feltámasztása arra szolgált, hogy Isten dicsőségéről tanúskodjon.

Nem sokkal később ez a dicsőség egy még sokkal nagyobb jelentőségű csoda, Jézus halálból való feltámadása által vált láthatóvá. Istennek a bűn, a sátán, és a halál feletti hatalmát tökéletesen megmutatta az, hogy Krisztus győztesen előjött a sírból. Jézus feltámadása volt az első zsenge, azt ígérte, hogy akik benne hisznek, azok hozzá hasonlóan feltámadnak. Isten hatalma által azok, akik vágynak az ő gondoskodására, és akiket megtört a halál, helyreállított, új életre hívja elő most és mindörökké.

Illés csodatettei közül kiemelkedik még a Karmel hegyi istenítélet története. Drámaiságát tekintve kevés jelenet vetekszik azzal a történettel, amely a Karmel hegyén játszódott le, ahol a jó és a gonosz erői csaptak össze egymással. Illés itt Isten egyetlen hűséges és igaz prófétájaként egymaga száll szembe az istentelen és gonosz királlyal és annak 850 papjával.

            Illés ekkor már jó ideje bujdosott, mivel három évvel korábban kihirdette Isten ítéletét: „Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom.” (1Kir 17:1). Ez a jövendölés nyílt szembeszegülés volt Baál követőivel, akik abban hittek, hogy az ő istenük képes az időjárást irányítani és tőle függ az eső, a jó idő és a bőséges termés. Mivel a következő három évben Illés jövendölése szerint valóban nem esett egy cseppeső sem, a király országos körözést adott ki Illés ellen, mivel őt tették felellőssé a szárazságért és az éhségért.

Így tulajdonképpen a bálványimádó gonosz király is elismerte, hogy Baal tehetetlen és csak Illés Istenének van hatalma, hogy újra esőt adjon. Illést azonban három esztendőn keresztül a király embereinek nem sikerült kézre keríteniük. A három év leteltével viszont maga Illés jött el a királyhoz, hogy nyilvánosan emlékeztesse őt Isten szavaira.

            Illés próféta kihívás elé állította a királyt és az ország népét. Izrael válaszút elé érkezett. Amikor a hosszú bujdosás után Illés újra a nyilvánosság elé lépett, egy mindent eldöntő összecsapásra hívta ki a Baál papokat, amelyben bebizonyosodott, hogy ki az igaz Isten. Az egyik oldalon ott állt Baál 850 főt számláló papságának díszes és népes tábora, a másik oldalon pedig Isten egyetlen megmaradt magányos és egyszerű prófétája, Illés.

            Illés nagyvonalúan azt is megengedte, hogy a pogány papoké legyen az első forduló. Ők bizonyíthatják be először, hogy istenük, Baál válaszol az imádságukra és tüzet küld az égből. Baál prófétái mind egytől-egyik ott táncoltak az oltár körül, és kiáltoztak az istenükhöz, Illés pedig a háttérből szemlélte a látványosságot, majd gúnyolódásával tovább hergelte és végül őrjöngésbe hajszolta a Baál papokat: „Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy a dolgát végzi, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred.” (1Kir 18:27). Baál papjai végső elkeseredésükben kardokkal vagdosták magukat és vérüket csorgatták a földre, de istenük továbbra is néma marad.

            Amikor Illésre került a sor, már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Baál egy hamis isten, aki néma és tehetetlen bálvány csupán, nem tud segíteni a bajban. Illés azonban azt is bebizonyította, hogy az Úr az élő Isten, aki hallja szolgája imádságát, válaszol és cselekszik. Illés szavára tűz szállt le az égből és mindenestől megemésztette az oltárra helyezett áldozatot.

            Illés által Isten már korábban is sok csodát véghezvitt, de a Karmel hegyi istenítélet volt a legnagyobb csoda, amelynek sok ezer tanúja volt.  Ez volt Isten utolsó figyelmeztetése a lázadó királyság számára. Illéssel új korszak kezdődött el. Mivel Izrael uralkodói és papjai egyre romlottabbá váltak, Isten a próféták igehirdetése és az általuk véghezvitt csodák által, igyekezett bűnbánatra és megtérésre ösztönözni népét. Míg korábban a királyok voltak azok, akik arra lettek elhívatva, hogy szavaikkal és tetteikkel is Istent képviseljék a nép előtt, most fokozatosan a próféták vették át ezt a szerepet. Sőt idővel Izrael történetében a próféták jelentősége jóval meg is haladta a királyokét. Az igaz próféták, mint Illés is, egyedül Istennek tartoztak felelősséggel és az ő szavát hirdették. Ámen.