BEMUTATKOZÁS / Über uns

BEMUTATKOZÁS - Magyar és német nyelven!

Kik vagyunk?
Bonyhád
A település Tolna megye déli határán fekszik. Neve István király unokatestvérének „Bonyha” nevét őrzi. A Tolnai Dombvidékhez tartozó Völgységben feltárt régészeti leletek ("bonyhádi balta", kelta agyagedények, bronzkori fegyverek, római pénzek, avar sírok) bizonyítják, hogy e térség évezredeken át vonzotta a különböző ókori népeket. A letelepedés folyamatossága a magyar államalapítás óta töretlen. A Bonya ("Bucna") nemzetség nevét őrző település és közvetlen környékének jelentősége a középkorban már számottevő (XIV. század Szent Iván apátsági monostor az Óhegyen XV. század "Zerdahel" és "Saplek" mezőváros). Átmeneti megtorpanást - az elnéptelenedéssel fenyegető - másfél évszázados török uralom (1543-1687) jelentett. A török hódoltság után a falu fejlődése felgyorsult.A XVIII. század első felében rác családok, református magyarok, katolikus és evangélikus német jobbágyok és Galíciából menekült zsidók népesítették be. A gazdasági fellendülésben jele ntős érdeme volt a Perczel-családnak. A járási székhely 1782-1872 között mezővárosi rangot élvezett. A vasút, a villany a vásárok és az üzletházak, a gyárak, a belterjes mezőgazdaság vonzerejével a lakosság száma 6-8 ezerre duzzadt. Az 1940-es években megrendítő demográfiai változások következtek: a zsidók likvidálása, a német többség kiűzése, a bukovinai és erdélyi székelyek és felvidéki magyarok letelepítése után fokozatosan fellendült a nagyközség (gyárak, 6-os műút, szövetkezetek). Börzsöny, Tabód, Szerdahely, Majos közigazgatási idecsatolásával a 15 000-re duzzadó település 1977 óta városi ranggal büszkélkedhet. Vonzerőt jelentenek az óvodák, a három általános iskola, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola, Jókai Mór Szakképző Iskola, Zeneiskola, a Kézműves Szakiskola, a két múzeum, a Városi Könyvtár és a sokszínű egyesületi élet.

Bonyhád híres szülötte Perczel Mór és Miklós (Vörösmarty Mihály neveltjei), Virág Ferenc. A gimnázium híres diákja Illyés Gyula, Ordass Lajos, Lotz János Mayer Mihály, Tamás Menyhért és a Magyar Tudományos Akadémia több tagja. Itt házitanítóskodott Vörösmarty Mihály.


A Bonyhádi Református Gyülekezet rövid története

Református templom
A bonyhádi reformátusok a 18. század kezdetétől lakták a települést. Szerény kisebbséget képviseltek a német katolikusok és evangélikusok, valamint a zsidóság mellett. A település egyik birtokosa, Kun Ferenc megengedte a vallásgyakorlást számukra, paticsfalú templomot is építhettek harangtoronnyal.

Anyakönyvet 1783-tól vezettek. 1787-től egészen 1887-ig a jóval jelentősebb hidasi egyháznak volt filiája.

A bonyhádi Református Egyháztemploma II. József 1781. évi türelmi rendeletét követően épült 1796-tól 1801-ig.
A templom északi végén a fundamentumban elhelyeztek egy pergamenre írt emlékiratot Nt. Nagy Dániel mórágyi református lelkipásztor közreműködésével. Az országos védelem alatt álló műemlék jellegű neobarokk stílusú épület II. Ferenc császár uralkodása alatt 1801-ben készült el. Fő homlokzata ívelt vonalú oromzattal koronázott.
Faszerkezetű tornyát 1877-ben kapta, melyben két harang lakik. A templom építésének 200 éves évfordulója alkalmából a gyülekezet teljesen felújította otthonát, melyről hálaadó istentiszteleten emlékezett meg 2001. május 20-án.

A munkálatok Lemle Zoltán lelkipásztor irányításával, Wéber Jánosné presbiter aktív közreműködésével, állami támogatásból, egyházi segítséggel és a gyülekezeti tagok áldozatkészségével valósultak meg.

A gyülekezetnek 2010. július 1.-től van újra helyben lakó lelkipásztora Mészáros Zoltán személyében.

Egyházunk

Református címer

Gyülekezetünk a Magyarországi Református Egyház része, és így hálás szívvel értékeli a 450 éves lelki-hitbeli és kultúrális örökséget, amely a legnagyobb magyar protestáns egyház gyülekezeteivel összeköt bennünket. Ugyanakkor, mint missziói egyházközség, folyamatosan keressük annak új és releváns lehetőségeit, hogy hogyan lehetünk Jézus Krisztus tanúi szóban és tettben egy kisvárosban a 21. században.






-------------------------------------------------------------------------------------------
Über uns

Wer sind wir?

Bonnhard

Die Ortschaft liegt an der südlichen Grenze des Komitats Tolnau. Ihre Benennung bewahrte den Namen von „Bonyha”, einem Cousin von Stefan I. Die archäologischen Funde (die Axt von Bonnhard, keltische Töpfe, Waffen aus der Bronzezeit, römische Münzen, awarische Grabstätten), die im zur Tolnauer Hügellandschaft gehörenden Talboden entdeckt worden sind, beweisen, dass die Gegend für die altertümlichen Völker anziehend war. Die Ansiedlung ist seit der ungarischen Staatsgründung kontinuierlich. Die Siedlung, die den Namen der Sitte Bonyha („Bucna”) bewahrte, und ihre unmittelbare Umgebung spielten schon im Mittelalter eine bedeutende Rolle (z.B. das Sant Iwan Kloster im 14. Jahrhundert auf dem Leseberg, die Marktstadt "Zerdahel" und "Saplek" im 15. Jahrhundert). Einen vorübergehenden Bruch bedeutetete die Zeit der Türkenherrschaft (1543-1687), die sogar die Gefahr der völligen Entvölkerung mit sich brachte. Nach der Türkenherrschaft hat die Entwicklung des Dorfes einen neuen Schwung erhalten. In der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts wurde die Ortschaft von serbischen Familien, von ungarischen Reformierten, von katholischen und evangelischen Leibeigenen bzw. von jüdischen Flüchlingen aus Galizien bevölkert. In der wirtschaftlichen Entwicklung spielte die Familie Perczel eine Schlüsselrolle. Der Kreissitz verfügte zwischen 1782 und 1872 über Marktstadtrecht. Durch die Anziehungskraft der Eisenbahn, des Stroms, der Märkte, der Geschäftshäuser, der Fabriken und der intensiven Landwirtschaft ist die Zahl der Bevölkerung auf 6000-8000 gestiegen. In den 1940-er Jahren spielten sich erschütternde demographische Veränderungen ab: nach der Deportierung der Juden, der Vertreibung der deutschen Mehrheit, der Ansiedlung der Szekler aus der Bukowina und aus Siebenbürgen bzw. der Magyaren aus dem Oberland begann sich die Großgemeinde allmählich zu entwickeln (Fabriken, Landstraße 6, Produktionsgenossenschaften). Mit dem Anschluss von Bersching, Tawed, Hellplatte und Maiesch ist die Bevölkerungszahl auf 15 000 gestiegen und die Siedlung ist im Jahre 1977 eine Stadt geworden. Mit den Kindergärten, den drei Grundschulen, dem Sándor Petőfi Evangelisches Gymnasium, der Mór Perczel Ökonomischen Fachmittelschule, der Mór Jókai Fachschule, der Musikschule, der Handwerkerschule, der zwei Museen, der städtischen Bibliothek und dem vielfältigen Vereinsleben übt die Stadt eine bedeutende Anziehungskraft auf ihre Umgebung aus.

Berühmte Söhne der Stadt sind Mór und Miklós Perczel (die Lehrlinge von Mihály Vörösmarty) und Ferenc Virág. Gyula Illyés, Lajos Ordass, János Lotz, Mihály Mayer, Menyhért Tamás und mehrere Mitglieder der Ungarischen Akademie der Wissenschaften besuchten hier das Gymnasium. Mihály Vörösmarty war in Bonnhard als Hauslehrer tätig.

Die Geschichte der Reformierten Gemeinde von Bonnhard

In Bonnhard wohnten vom Anfang des 18. Jahrhunderts Reformierten. Sie bildeten eine bescheidene Minderheit neben den Katholiken, Lutheranern und den Juden. Einer der Besitzer der Ortschaft, Ferenc Kun hat ihnen die Ausübung ihrer Religion zugelassen, sie durften sogar eine Kirche (aus Lehm) mit Glockenturm bauen.

Matrikel durften sie seit 1783 führen. Von 1787 bis 1887 war die Gemeinde eine Filiale der größeren Reformierten Gemeinde in Hidasch.

Die Kirche der Reformierten Gemeinde wurde nach der Verkündigung des Toleranzpatents vom Joseph II. zwischen 1796 und 1801 gebaut. Am nördlichen Ende der Kirche wurde ein Gedenkschrift an den Reformierten Pfrarrer von Maratz, Dániel Nagy ins Fundament gelegt. Das Gebäude, das heute unter staatlichem Denkmalschutz steht, wurde im Jahre 1801 unter der Herrschaft von Kaiser Franz II. fertig. Die Hauptfassade ist mit einem bogenförmigen Giebel gekrönt. Der Turm mit einer Holzstruktur und zwei Glocken wurde im Jahre 1877 gebaut. Die Gemeinde hat aus dem Anlass des Jubiläums ihr zu Hause völlig renoviert und über die Arbeiten am 20. Mai 2001 bei einem Dankgottesdienst gedacht.

Die Bauarbeiten wurden mit der Leitung des Pfarrers, Zoltán Lemle, mit der aktiven Mitwirkung des Presbyters Frau János Weber, mit staatlicher Unterstützung, kirchlicher Hilfe und der Opferbereitschaft der Gemeindemitglieder verwirklicht.

Die Gemeinde hat in der Person von Zoltán Mészáros seit dem 1. Juli 2010 wieder einen hier wohnenden Pfarrer.

Unsere Gemeinde ist Teil der Reformierten Kirche von Ungarn und bewertet mit dankbarem Herz das seelisch-religiöse und das kulturelle Erbe, das uns mit der Gemeinde der größten ungarischen protestantischen Kirche verbindet. Als Missionsgemeinde suchen wir aber nach neuen und relevanten Möglichkeiten, wie wir in einer Kleinstadt im 21. Jahrhundert in Wort und Tat zu Zeugen von Jesus Christus werden können.

____________________________________________________________

A gyülekezet lelkipásztora:
Mészáros Zoltán ref. lelkész

Július elsejétől új lelkipásztora van a bonyhádi református közösségnek. Mészáros Zoltán a családok összetartását, és a gyülekezet megerősítését tűzte ki célul. A fiatal lelkészt a Bonyhádon tapasztaltakról kérdeztük




Vizin Balázs (Tolnai Népújság)

- Mi ösztönözte a lelkészi hivatásra?

- Vallásos családból származom. Tizennégy éves koromban, a konfirmáció idején kezdtem érdeklődni komolyabban a vallás iránt. Ezt megerősítette bennem az 1991-es zánkai református ifjúsági találkozó is, amelyen részt vettem. Ha visszagondolok: már fiatalon sok lelki tapasztalat ért, ami elindított a választott utamon. Megéreztem Isten hívását: hogy őt szolgáljam lelki pásztorként.
- Néhány hónapja a bonyhádi református közösség vezetője.

- Kiskunhalason szolgáltam korábban beosztott lelkészként. De szerettem volna egy önálló lelkészi állást. Lemle Zoltán korábbi bonyhádi lelkipásztor nyugdíjba vonulásával adódott a lehetőség ennek a feladatnak a betöltésére. Ő nem lakott a parókián, Szekszárdról járt be. Felmerült az igény a gyülekezet megerősítésére, úgy, hogy helyben lakó lelkipásztora legyen. Emellett a szórvány-településeket - Tevel, Kéty, Felsőnána, Mucsi - , amelyeket korábban az őcsényi lelkész látott el, ezentúl Bonyhádhoz tartozzanak. Ez már elég munkát jelent egy helyben élő lelkipásztornak. Azt tapasztalom az eltelt időt alapul véve, hogy az emberek örülnek, hogy van egy itt élő lelkészük.
- Mekkora a helyi gyülekezet?

- Százötven reformátust tartunk nyilván, akik egyháztagok. Bizonyára többen is vannak, akik nem kapcsolódnak szorosan az egyházhoz, azonban a népszámláláskor reformátusnak vallják magukat. Ők mintegy hatszáz főt számlálnak. Ez azt is jelenti számomra, hogy bőven van bázis, és munka az embereket megkeresni. Fontos feladatomnak tartom a felkeresésüket: első lépésben a családlátogatást, azokkal akikkel kapcsolatban vagyunk, rajtuk keresztül megszólítani a többi embert.

- A fiatalokat mennyire lehet ösztönözni, a szülők miben tudnak segíteni?

- A templomba járók döntő többsége az idősebb generáció tagja. De jönnek fiatalok is, főként a keddi bibliaórákra. Ez annak köszönhető, hogy egy hétközi bibliaórán kötetlenebb a légkör, több lehetőség adódik a személyes beszélgetésekre. Így megteremtődik egy olyan helyzet, hogy egymásért imádkozva az igére tudunk figyelni. A szülők támogatásának, ösztönző erejének nagy szerepe van. Arra törekszem, hogy ezt a harmóniát megteremtsem a bonyhádi közösségben.
- Milyen tervekkel kezdett szolgálni Bonyhádon?

- Hosszú távú elképzeléseim vannak. Az első lépésben az úgynevezett keresztkérdések sorozatba kezdtem. Ami egy tíz hetes program. Ez abból áll, hogy esténként egy vacsorával egybekötött kötetlen beszélgetés alakuljon ki. A sorozat főleg a kívülállóknak szól, októberben lesz az első. A legfőbb célom az, hogy akik nyitottak az ige iránt, de nem tartoznak a közösségbe őket próbáljuk megszólítani ezáltal. Eközben Márk evangéliumát dolgozzuk fel a tíz hét alatt. Ezt a kiskunhalasi példára szeretném véghez vinni, ahol nagyon jó tapasztalatokat szereztem.

- Mivel tölti szívesen szabadidejét?

- Annyi időt töltök a családommal, amennyit csak lehet. A lelkipásztori munka bizonyos értelembe kötetlen, mert nincs szigorú órabeosztásom. Két kislányom van, velük szívesen biciklizem. Az elmúlt két hónapban közösen fedeztük fel a környéket. Bonyhád nagyon szép város, örömünket leljük benne, hogy itt élhetünk.

Névjegy: Mészáros Zoltán 1976 május 10-én született a kárpátaljai Técsőn. Általános, és középiskolai tanulmányait is itt végezte. 1993-ban felvételt nyert a Budapesti Református Teológia Akadémiára, ahol 1998-ban végzett tanulmányaival. Ezt követően egy évet a Badeni Evangélikus Egyház meghívására külföldön töltött. Majd 2000-2006 között a tiszaásványi, és a tiszaújfalui gyülekezetnél szolgált. 2006-ban jött Magyarországra. Három évet a fülöpszállási, egy évet pedig a kiskunhalasi gyülekezetben szolgált. 2010 július elsejétől a bonyhádi gyülekezetnél szolgál. Felesége: Mándrik Erszébet óvónő, orosz-bölcsész diplomás. Két kislányuk született: Édua 9 éves, Hanna 4 éves, most várják harmadik gyermeküket.


Keresztkérdésekkel kezd az új református lelkész


Írta: Máté Réka, 2010. August 29.
(Völgység hírportál)





Tizennégy év után ismét van helyben lakó lelkésze a bonyhádi református egyházközségnek. Mészáros Zoltán így vall magáról:

- Kárpátalján születtem, Técsőn. A budapesti Református Teológián tanultam 1993-tól ’98-ig. A lelkészi oklevél megszerzését követően egy németországi gyülekezetben tölthettem egy évet, mint vendég segédlelkész, ez egy nagyon jó tapasztalatszerzés volt. 2000-ben mentem haza Kárpátaljára, ahol 6 évig szolgáltam két kis gyülekezetben: Tiszaásvány és Tiszaújfalu társ-egyházközségekben. 2006-ban jöttünk át családommal Magyarországra, Fülöpszálláson szolgáltam 3 évet, majd egy évig Kiskunhalason voltam beosztott lelkész. Július óta a bonyhádi missziói egyházközség missziói lelkésze vagyok. Ez azt jelenti, hogy mivel az egyházközség igen kicsi, egyelőre nem tudja önállóan vállalni a lelkészi állás fenntartását, csak az egyházkerület támogatásával. Az egyházmegye reményei szerint idővel önálló egyházközséggé válhat a bonyhádi, hisz városi gyülekezetről van szó, mely templommal, parókiával, lelkészlakással rendelkezik. A terv, hogy helyben kell megerősíteni a közösséget, és ez csak úgy lehetséges, ha a lelkész itt lakik és bármikor elérhető.

- Mekkora a gyülekezet Bonyhádon?

- Százötven reformátust tartunk nyilván az egyháztagok között, akik egyházfenntartói járulékot is fizetnek. Ennél valószínűleg több a reformátusok száma, a népszámlálásnál kb. 600-an vallották magukat reformátusnak. Ez is mutatja, hogy van itt missziói bázis ahonnan lehet építkezni. Vannak beköltözők, és olyanok is, akik reformátusok, de nincs kapcsolatuk a gyülekezettel. Négy szórvány is tartozik hozzánk: Kéty, Tevel, Felsőnána, és Mucsi. Ezeken a helyeken havonta egyszer van Istentisztelet, és hittant is tartunk. Ahol a családban megvan a hagyomány, onnan küldik a gyereket hittanra. Akinél nincs szülői ösztönzés, annál a hittanórai jó közösség lehet vonzó. Itt Bonyhádon az előző lelkészkollega kulturális rendezvényekkel, kiállításokkal is megpróbálta közelebb hozni az embereket az egyházhoz. Jómagam fontosnak tartom a családlátogatást, hiszen sok olyan idős ember van, aki nehezen tud kimozdulni otthonról, ők jó néven veszik, ha a lelkész meglátogatja őket. A családlátogatás a fiatalok felé is fontos, hisz ők sokat dolgoznak és annyira elfoglaltak, hogy a vasárnapot csak a családra akarják fordítani, ezért nem jönnek el az Istentiszteletre.

Az a tapasztalatom, hogy a hétközi alkalmakra viszont szívesen eljönnek a fiatalabbak, pl. a kedd esti Bibliaóránkra, és itt kezd kialakulni egy közösség. Tervezünk egy tízhetes programsorozatot is szeptember végétől, Keresztkérdések címmel, ahol Márk Evangéliumát dolgoznánk fel. Ehhez van egy munkafüzet, amit mindenki megkap, tehát otthon is tud a Bibliatanulmányozó sorozatra készülni. A lényeg, hogy együtt legyünk egy közösségben. Vacsorával kezdődnek majd ezek az alkalmak, és amikor már a kenyerünket is megosztjuk egymással, akkor az emberek közelebb is kerülnek egymáshoz. Ez a sorozat kifejezetten azokat szólítaná meg, akik az egyháztól eltávolodtak vagy nem egyháztagok, lehet hozni barátokat is. Korábban Kiskunhalason is volt ilyen Keresztkérdések sorozat, és az a tapasztalatom, hogy akik ebbe bekapcsolódtak, jó részük később a gyülekezet oszlopos tagjává vált. Nagy öröm, amikor azt érezzük, hogy a mi közösségünk olyan, ahová szívesen jönnek az emberek. Szeretném, hogy a bonyhádi gyülekezet ilyen nyitott közösség legyen, és akik nem rendelkeznek tradicionális vallási gyökerekkel, azok is azt érezzék, hogy itt otthonra találhatnak.

- A lelkésznek sem lehet egyszerű időről időre új helyen gyökeret ereszteni.

- Van két kislányunk - Édua 9 éves, Hanna pedig 4 -, és most várjuk a harmadik babánkat. Az utóbbi 4 évben háromszor költöztünk. A gyerekeknek nehéz volt, Édua az első osztályt Fülöpszálláson járta, a másodikat Kiskunhalason, és most a harmadikat Bonyhádon kezdi. Szeretnénk hosszabb távon megmaradni itt, hisz a gyülekezeti munka is akkor bontakozik ki igazán, ha ez egy hosszabb távú folyamat, a közösség tagjainak megismerése után a személyes kapcsolatokból lehet tovább építkezni. Akik a gyülekezetbe járnak vasárnaponként, őket már név szerint ismerem. A lelkészkollegákkal is mind találkoztam már, és az iskolákkal is felvettem a kapcsolatot a hittanok szervezése ügyében.

- Kárpátaljáról már többen is települtek Bonyhádra, pl. a zeneiskola tanárai között több elismert szakember is van.

- Még nem találkoztam velük, de már hallottam róluk. Aki határon túlról jön, sok esetben nehezebb vagy hátrányosabb helyzetből kellett elindulnia, és éppen ezért talán a munkabírása is nagyobb. Hiszen neki mindig többet kellett teljesíteni ahhoz, hogy elismerjék magyarként, mondjuk Ukrajnában.

- Munkája mellett jut-e idő valamilyen szabadidős tevékenységre?

- Az olvasás az egyik hobbim, és szeretek kirándulni is, örülök az itteni változatos tájnak. A lelkészi munka eléggé leköt, azt szoktuk mondani, hogy a hétfő a lelkészvasárnap. Nyilván rugalmasabb a munkaidőnk, a lelkész maga osztja be az idejét, de az is igaz, ha valaki este jön, akkor őt is meghallgatom, hiszen a lelkészi szolgálat 24 órában tart. Nekem ez természetes dolog, mindenféleképpen kell egyfajta nyitottság, és természetesen elhivatottság. Az embereknek ma egyre inkább szükségük van arra, hogy valakivel beszélni tudjanak a dolgaikról, az életükről, és a mi ajtónk mindig nyitva áll, nemcsak vasárnap 10 órakor.