A Magyar Református Egyház Közös Zsinatának ünnepi nyilatkozata, melyet 2017. június 24-i debreceni ülésén fogadott el.
A Magyar Református Egyház Közös
Zsinata ma, az 1567-ben tartott debreceni alkotmányozó zsinat 450.
évfordulóján, a reformáció 500 esztendejét felidéző emlékévben, Istennek
ad hálát egyházunk megtartatásáért, és Őt magasztalja azért a boldog
megtapasztalásért, hogy a Szentháromság Isten a világ kezdetétől fogva
annak végezetéig megtartja és megoltalmazza kihívott népét.
Hálát adunk Istennek az előttünk járó nemzedékekért, akiket
Szentlelke által újra és újra felébresztett arra, hogy egyházunk a
reformáció bibliai felismerései és hitvallásaink tanítása alapján
rendezze be életét és végezze szolgálatát.
450 évvel ezelőtt, súlyos viták közepette, az evangélium szerint
reformált egyház vezetői és testületei azért fogadták el a Második
Helvét Hitvallást, mert teljes odaszánással igyekeztek az egyház életét
és szolgálatát Isten akarata szerint megújítani, a téves tanításoktól
megtisztítani, továbbá annak Krisztusban adott egységét megőrizni, és
mindezekről mindenki számára bizonyságot tenni.
Ezzel a döntéssel a debreceni zsinat a református keresztyén hit és
élet, tanítás és szolgálat számára kívánt segítséget adni és mértéket
biztosítani, csatlakozva a korabeli Európa számos egyházához.
A Magyar Református Egyház Közös Zsinata ma, a régiek megfontolását továbbra is elfogadva újra megerősítette ezt a Hitvallást.
A Zsinat − miközben hálát ad az előttünk járók felismeréséért és
dicsőíti Istent a reformáció évszázados áldásaiért – a reformátori
örökség és hitvallásos lelkület szellemében kinyilvánítja, hogy
- mindenkor igyekszik a Szentírás, valamint a keresztyén hit
tartalmát még mélyebben megismerni, azt tanítani, gyülekezeteinek és
intézményeinek életét e tanításhoz igazítani;
- mindenkor kész számot adni a keresztyén hitről és a Krisztusba
vetett reménységéről abban a világban, amelyben Isten jó teremtését
ismeri fel, és amelynek tartozik bizonyságot tenni az Evangélium
igazságáról, Isten üdvözítő akaratáról;
- bizonyságot tesz a keresztyén hit és élet egységéről, és igyekszik
elhárítani minden téves tanítást, amely Krisztustól elszakítva, ezt az
egységet kívülről vagy belülről megbontani szándékozik;
- bűnbánattal és önvizsgálattal veszi számba az egyház életének és
tanításának minden olyan megnyilvánulását, amely a múltban gátolta
küldetése betöltésében vagy a jelenben veszélyezteti az evangéliumról
való bizonyságtételének a tisztaságát és szolgálatának hitelességét;
- „a jobbra taníttatás alázatával” – imádságban nem lankadva, a
Szentírást tanulmányozva, a hittapasztalatokat megosztva, a teológiai
munkálkodást megbecsülve – kész Isten Igéjének mélyebb és teljesebb
megértésére, elkérve a kegyelemben való növekedés áldását, hogy
egyházunk élete és szolgálata gazdagabb, teljesebb és hűségesebb legyen;
- hivatalos hitvallásaink értékeinek képviselete és elmélyült
tanulmányozása mellett igyekszik a keresztyén hit jelenkori
megvallásának körülményeit és feltételeit az egyetemes egyház többi
részegyházainak tanításában és liturgiai örökségében is megismerni és
megvizsgálni, a kölcsönös megbecsülés, a testvéri párbeszéd és megértés
készségével.
Krisztus a jövő! Együtt követjük Őt!
Debrecen, 2017. 06. 24.
A Magyar Református Egyház Közös Zsinata
