Igehirdetés: 2023.09.10.

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 77.

 

A szövetség kudarca

Olvasmány: 2Kir 3:1-28.

„És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és rendelkezéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket tiszteltek és azokat imádjátok, akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől.” (1Kir 9:4-7).

 

Izrael Salamon király uralma alatt élte a fénykorát. A zsidóság mindmáig nosztalgiával tekint vissza erre az időszakra. Az ígéret földjének csaknem egésze Izrael kezébe került. A nép békében és biztonságban élhetett. Virágzott az irodalom és a kulturális élet. Az ország helyzetéről és a közhangulatról tömören így számol be a szentíró: „Júdának és Izráelnek sok lakója volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek és ittak, boldogok voltak.” (1Kir 4:20). A gazdasági helyzetről pedig ezt a megállapítást olvashatjuk: „A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi vadfügefa van az alföldön.” (1Kir 10:27).

Mindabból, amit Salamonnak az élete során sikerült elérnie, egyvalami különösen is kiemelkedik. Ő építette fel Isten templomát Jeruzsálemben. Ez a templom abban az időben a világ egyik legszebb épületének számított. Csaknem 200 000 munkás dolgozott rajta hét éven keresztül és pazarul díszítették, nem sajnálva a költségeket. Uralkodásának minden sikere ellenére, sajnos, Salamon élete később drámai fordulatot vett. Az Istentől neki ajándékozott bölcsesség és gazdagság ellenére Salamon végül hűtlenné vált az Úr iránt és ez végül az ország széthullásához vezetett. Salamon személye és története elgondolkoztat minket. Hogyan történhetett meg mindez? A kor leggazdagabb, legnagyobb bőségben és elégedettségben élő nemzete miként süllyedhetett alá olyan tragikus módon egyetlen nemzedék alatt? A szentíró arra mutat rá, hogy a baj gyökere abban keresendő, hogy Salamon képtelen volt parancsolni mohó szenvedélyének. Salamon palotában nőtt fel és szerette a fényűzést. Amikor Izrael elindította első tengeri expedícióját, a király arra használta fel, hogy egzotikus kincseket halmozzon fel: aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. Arannyal borította be a templom padlóját, pazarlóan bearanyozta a finom cédrust és a drága elefántcsontot is, valamint katonai szempontból haszontalan aranypajzsokat készíttetett. A templom felépítése után, magának épített Salamon palotát, ami kétszer akkora volt, mint a templom. Az idegen országból való feleségei kedvéért pedig oltárokat és templomokat épített Salamon az idegen Isteneknek és maga is hódolt ezeknek.

1.      Az ember, akinek mindene megvolt

Salamon királyt először úgy mutatja be nekünk a szentíró, mint aki ezüsttálcán kapta az életet. Dávid és Betsabé fiaként a királyi palotában nőtt fel. Hamar ámulatba ejtette környezetét a költői tehetségével és természettudományos érdeklődésével és ismeretivel. Salamon az élete során mintegy 1000 éneket komponált és 3000 közmondást szerzett vagy gyűjtött össze. Apja, Dávid után Salamon lett Izrael királya annak ellenére, hogy a rangsorban eredetileg nem ő állt az élen. Az ország kormányzásához Istentől rendkívüli bölcsességet is kapott. Saját korában Salamont tartották a világ legbölcsebb emberének, akihez királyok és királynők utaztak messze földről, hogy találkozzanak vele és tanulhassanak tőle.  Mindenkit elkáprázatott a király bölcsessége és az ország gazdagsága.

Salamon tehát már fiatalon mindent megkapott az élettől. Amikor Isten álmában megjelent neki és lehetőséget adott a számára, hogy bármit kérhet, amire csak vágyik, Salamon bölcsességet kért az Úrtól. Isten pedig látva a király alázatát azt ígérte neki, hogy a bölcsesség mellé gazdagságot és a békés uralmat is megadja a számára. Izrael országának a területe Salamon uralkodása alatt volt a legnagyobb, Egyiptom határától egészen Babilon határáig terjedt. Körülbelül háromszor akkora területet ölelt fel, mint a mai Izrael, olyan térségeket is beleértve, amelyek ma Jordániához, Szíriához és Libanonhoz tartoznak. Salamon uralkodása jelentette Izrael virágkorát. A ragyogó templom és a fényűző palota, amelyet Salamon épített, ennek ékes bizonyítékai. Salamon több jelentős várost is alapított a forgalmas kereskedelmi útvonalak mentén, a fővárost, Jeruzsálemet pedig vastag kőfallal vette körül, amelynek egyes részei mindmáig állnak. Modernizálta az izraeli hadsereget, 12000 lovassal és egy harci szekér osztaggal is kiegészítette.

Az a tény, hogy Salamon bölcsességet kért az Úrtól, azt mutatja, hogy ifjúkorában alázatos és istenfélő volt, aki szeretett volna jó királya lenni népének. Uralkodása kezdeti éveiben Salamon ennek eleget is tett, hiszen igazsággal és becsülettel kormányozta az országot.

A szentíró beszámol arról, hogy Sába királynője több száz kilométert megtéve Jeruzsálembe utazott, hogy találkozhasson Salamonnal és saját szemével győződhessen meg annak gazdagságáról és bölcsességéről. Ennek a látogatásnak a ténye is mutatja, hogy ebben az időszakban a Közel-Kelet ragyogó gyöngyszemeként tekintettek Jeruzsálemre. A királynő vélhetőleg diplomáciai küldetésben érkezett Salamonhoz, hogy fontos kereskedelmi megállapodásokat kössenek.

A Biblia mégis ellentmondásos személyiségként mutatja be Salamont. A trónra kerülése kapcsán kitört hatalmi harcokban Salamon sokkal kegyetlenebbnek bizonyult apjánál, Dávidnál. Míg Dávid nem állt bosszút az ellenfelein és a béke érdekében mindig kész volt a megbocsátásra, addig Salamon nem ismert kegyelemet. Salamon szigorú intézkedései neheztelést váltottak ki Izrael északi törzseiben, ami végül, Salamon halála után, polgárháborúhoz vezetett. Ugyanakkor a Szentírás más fejezeteiben hűséges, bölcs és alázatos uralkodóként látjuk Salamont. Tragikus és szomorú látni, hogy miközben Salamon gazdagsága és hatalma növekedett, ő maga egyre távolabb került Istentől. A gazdagság, a hírnév és a pompa fényének növekedése közben maga Salamon lelkileg egyre inkább a sötét oldal erőterébe kerül.

Salamonon eluralkodott a nagyzási hóbort. Politikai és gazdasági hatalma erősítése céljából feleségül vette az egyiptomi fáraó lányát, valamint saját hírnevét és dicsőségét erősítette a további házasságkötéseivel is. Ugyanakkor veszélyes politikai és katonai szövetségek hálójába bonyolódott. Nyilvános égőáldozata, amelyen látványosan 1000 állatot áldozott fel minden idők legnagyobb áldozóhalmán, éles ellentétben állt apjának, Dávidnak az Úr előtti alázatával. Salamon tetteiből kétségtelenül kiderül, hogy hajlamos volt a túlzásokra, legyen szó az istentiszteleti szertartásról, építkezésről vagy éppen házasságkötésről. Salamon valóban az a király volt, akinek mindene megvolt, de szertelensége és telhetetlensége végül a bukását okozta. Ismét bebizonyosodik, hogy a hatalom és a gazdagság  még a legjobbakat is megrontja.

2.      A szövetség kudarca

Salamon valóban bölcsen kezdte meg uralkodását. Míg az apja Dávid az Úrba vetett bizalmáról lett ismert, addig Salamon a bölcsességéről. S az egész világon valóban úgy ismerik őt, mint aki a bölcsességéről és a gazdagságáról volt híres.

Salamon uralkodását valóban a gazdagság, a pompa és a jólét jellemezte. Azonban a külső ragyogás mögött baljós árnyak is feltűntek. Az egyszerű nép körében az elégedetlenség moraja egyre erősödött. Salamon az építkezései és „luxusberuházásai” fedezésére Izrael történetében először adórendszert vezetett be az országban. Az építkezésen dolgozó munkások elvileg kaptak fizetést a munkájukért, de ez olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatták őket. Salamon úgy rendelte ki a munkásokat az építkezéshez, ahogy a hadsereg sorozza be a katonákat. A szabad emberek kényszermunka táborokba való zárása újabb elégedetlenséget szított az országban.

Amikor a számlák már túl magasra nőttek, Salamon nem átallott egészen odáig elmenni, hogy az ígéret földjének egyes részeit idegen királynak adja el: „Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.” (1Kir 9:11). Így az eladott északi városok miatt a régóta meglevő széthúzás tovább nőtt Izrael északi és déli része között. Az a szakadék azonban, amely Isten és Izrael népe között tátongott, még ennél is sokkal veszélyesebb volt. Eddig Izrael népe Istent tekintette vezetőjének. Most azonban a figyelme a menny Istenéről a jeruzsálemi királyra irányult.

Így bár Salamon uralkodásának a kezdetét jólét, gazdagság és béke jellemezte, a szentíró később mégis szomorúan állapítja meg róla: „Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. ” (1Kir 11:4-5). Salamon szívét rabul ejtette a vágy, hogy fölülmúljon minden korábbi uralkodót. Ekkor azonban már nem Isten állt ott az életének középpontjában, s ez tragikus következményekkel járt.

Isten annak idején Mózesnek pontosan leírta, hogy milyennek kell lennie a királynak, aki uralkodik majd Isten népe felett: „Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek az ÚR, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön… Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.” (5Móz 17:14-20). Ám Salamon ellenszegült Isten akaratának, és az intelmeket teljesen figyelmen kívül hagyva tömérdek lovat vásárolt, külkereskedelmi ügyletekbe bonyolódott, számos feleséget vett magának, valamint aranyat és ezüstöt halmozott fel a palotájában. Salamonnak hatalmas háreme volt, 700 felesége külföldi származású volt, akik idegen isteneket imádtak, így ezek a házasságok végül Salamon szívét is elfordították Istentől, feleségei kedvéért különféle oltárokat építtetett a pogány isteneknek. Mivel Salamont egyre inkább magával ragadta az önzés és az élvhajhászat, így végül polgárháborúba sodorta a nemzetet. Isten még Salamon életében ítéletet mondott felette: „Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a te szolgádnak adom.  De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem meg ezt: majd a fiad kezéből fogom kiszakítani.” (1Kir 11:11-12).

3.      Két lehetőség

Isten Salamonnak szóló intése Izrael nemzetté formálódásának csúcspontján hangzott el. Hasonló módon intette egykor az Úr Mózes által a népét, amikor az ígéret földjének a határához értek. Majd a letelepedés után Józsué által. Az üzenet mind a három esetben ugyanaz volt. Isten megajándékozta népét jelenlétével és ígéreteivel, a népnek pedig erre engedelmességgel és imádattal kellene felelnie. Mindegyik esetben az történt, hogy a nép egy alapvetően fontos választás előtt állt.

Ha Isten iránti engedelmes életet élnek, megtapasztalják áldásait, de ha az engedetlenség és a bálványimádás útjára lépnek, akkor annak következménye szenvedés és pusztulás. Isten szeretetére, amellyel Ő megszabadította népét, az egyetlen logikus és megfelelő reakció csakis a neki való engedelmesség lehet.

Jézus is ezt a két lehetőséget tárta a hallgatói elé: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7:13-14). Ez a két út jelképezi azt a választást, amellyel mindenkinek szembesülnie kell, ahogyan egykor Izrael népének, úgy nekünk is a mai világban. Isten ószövetségi népének az életéből következetesen kirajzolódik az a mintázat, hogy a bűn által megrontott emberi természet képtelen a jóban, az Isten melletti hűségben kitartani, ezért az emberiség újra és újra a pusztulás útját választja. Jézus volt az egyetlen, aki a szoros kapun belépve tökéletesen követte az élet ösvényét. Hit által mindazok, aki hisznek benne és követik őt, megkaphatják Krisztus igazságát, azaz Isten úgy tekint rájuk, mint akik maguk is következetesen az élet útját választják és azt az életet élik, amelyre maguktól képtelenek lettek volna. Isten elküldte az ő Lelkét, hogy megtanítsa gyermekeit arra, hogy miképpen járjanak a keskeny úton.

Salamon bölcsessége legendás volt. Isten megadta neki, amit kért, és képesé tette őt arra, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. E nagy bölcsessége ellenére Salamon élete az emberi bűn természetéről tanúskodik. Ismételten képtelennek bizonyult arra, hogy a neki adott bölcsességének megfelelően éljen.

Bölcsessége páratlan volt, az élete viszont ostobán ért véget. A Példabeszédek könyvében olvashatjuk Salamon intelmeit és figyelmeztetéseit, amelyek mind az Istentől kapott bölcsességét tükrözik. Ugyankor a Biblia azt is elmondja, hogy maga Salamon nem annak megfelelően élt, ahogyan beszélt. Mindannak, amiről pontosan tudta, hogy igaz, éppen az ellenkezőjét élte, és ezzel a valaha élt legbölcsebb ember a legnagyobb bolonddá vált. Salamon élete rámutat, hogy micsoda különbség van a földi királyok és a Királyok Királya, Jézus Krisztus között. Jézus Isten minden bölcsességét tökéletesen birtokolta. Jézus nemcsak tanította, hanem élte is azt az életet, amire Isten hív minket. Salamonnal ellentétben Isten Fiának az élete teljesen összhangban volt a tanításával. Ámen.