Hisszük és valljuk 6. - A bűneset

 

6. A bűneset

Miért van nyomorúság a világban? Hajlandók vagyunk Istent okolni minden bajért (Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról... 1Mózes 3,12), vagy a bűnt másként elhárítani magunkról (A kígyó ámított el engem. 1Mózes 3,13). Isten azonban az embert jónak, a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ez azt jelenti, hogy megismerhette Istent, és képes volt rá, hogy szentül éljen, tökéletes engedelmességben Isten iránt.

A bűneset után az ember nem Isten képmása többé. Ádám és Éva hallgatott a Sátánra, és megszegte Isten próbára tevő parancsát. Ennek az eredménye az, hogy az ember elszakadt Istentől. A büntetés nem maradt el. S azt az ember nagyon megérdemelte. Isten kétféle büntetéssel büntet, időlegessel és örökké tartóval.

A legsúlyosabb büntetés az örök halál; az „Istentől-elhagyatva-lenni” állapota, a pokol. Hogy milyen súlyos ez a büntetés, azt a Golgotán látjuk, ahol Krisztus elhagyottan függ a kereszten és így kiált: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” Ádám és Éva Paradicsomban elkövetett bűne átszáll mindnyájunkra. Ádám az egész emberiséget képviselte. Ezt a bűnt nevezzük eredendő bűnnek.

A bűn miatt megromlott akaratunk. Nincs többé szabad akaratunk, mint ahogy a humanizmus állítja. Különösen Luther Márton cáfolta tanításukat, és azt állította, hogy akaratunk a rosszhoz van kötve és nem tudunk saját magunktól jót tenni. Évszázadokon keresztül tagadták a teológusok az eredendő bűn tanát. Többek közt Pelágius angol szerzetes, aki azt tanította, hogy Ádám csak rossz példát adott, és az embernek születésekor nincs bűne.

Mivel az eredendő bűnt örökölve az ember „halott a vétkei és bűnei miatt”, csak újjászületés által juthat új életre. Mi az újjászületés? A Szentlélek munkája a szívünkben, mely által hiszünk Jézus Krisztusban és újra engedelmeskedünk Istennek.

Újjászületés

·         Új szívre van szükségem. „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten” . Zsolt 51,12: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” . Jn 3,3

·         Újjászületés: 1. újonnan születni, 2. felülró'l születni.

·         A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. (Jn 3,8).

A megtérés

Ádám bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere az engedetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás. Isten jósága mellett a Biblia nyilvánvalóvá teszi az emberi gonoszság és romlottság hatalmát is, ami alól az ember képtelen saját erejéből kiszabadulni. Ez a kilátástalan helyzet Isten természetfölötti beavatkozását tette szükségessé. A Szentlélek által megelevenített Ige teszi képessé a bűnös embert arra, hogy romlott életmódjával szakítson, és az Úr akarata szerint éljen. Ez az átfordulás jelenti a megtérést.

A megtérés mozzanatai:

·         A bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt, a megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét,

·         Jézus Krisztus engesztelő áldoztának személyes elfogadása és az Ő segítségül hívása, a bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása, elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása, és odaszánás Jézus Krisztus követésére.

·         A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, a bűn és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.

 

Bibliatanulmány: Zsolt 51,1-13
Dávid vétkezett Betsábéval. Nátán próféta eljön hozzá és megfeddi őt. Dávid megbánja
bűnét.

1. Mi az, hogy éneklőmester? (1. v.)
2. Isten melyik parancsa ellen vétkezett Dávid Betsabéval?
3. Mit jelent: „az én vétkem szüntelen előttem forog” (5. v.)?
4. Miért mondja Dávid: „Egyedül te ellened vétkeztem” (6. v.)? Nem vétkezett emberek ellen? Kik ellen?
5. Melyik versben vallja meg Dávid eredendő bűnét?
6. Mi az izsóp? (9. v.)
7. A 13. versben Dávid azt mondja: „És a te szent lelkedet ne vedd el tőlem” . Dávidé volt-e a Szentlélek és Isten gyermeke volt-e, amikor vétkezett?

Olvasd el:1Móz 3; Zsolt 51; Mk 12,28-44; Lk 15,11-32; Jn 3; Róm 3,9-20; Róm 5.

Kérdések:

1. Mit jelent, hogy Ádám és Éva Isten képére teremtettek? (1 Móz 1,26)
2. Milyen két fa állt az Édenkert közepén? (1 Móz 2,9-17).
3. Mi Isten próbára tevő parancsa? (1 Móz 2,16-17)? Mi a büntetése e parancs áthágásának?
4. Mi az eredendő bűn? Mit mond róla Pál a Róma 5,12-ben? Kik tagadják ezt a tant?
5. Hogyan mentegetőzik Ádám? És Éva? (1 Móz 3,8-13).
6. Sorold fel a bűneset néhány következményét!
7. Minden betegség büntetés? (Jn 5,14; Jn 9,3).
8. Milyen büntetés sújtotta az első világot? (1 Móz 6,6-8).
9. Milyen tíz csapás sújtotta Egyiptomot?
10. Mi az újjászületés? Mit mondott arról Jézus? (Jn 3,1-6).
11. Sorolj fel néhány bűnbánati zsoltárt.
12. Sorolj fel néhány időleges büntetést. Mi az örök büntetés?
13. Mit tanít a római katolikus egyház az ember bűnösségéről?
14. Mit a humanizmus?
15. Mit tanít a Biblia az ördögről?
16. Mit szólsz ehhez a mondáshoz: Nem tehetek arról, hogy bűnös vagyok, mert annak születtem?
17. Tudod-e, hogy újjászülettél-e? Ha igen, hogyan?

Idézetek

Luther asztali beszélgetéseiből:
Luther egyszer azt mondta Dr. Jónásnak, amikor a borbély a haját és szakállát nyírta:
Az eredendő bűn az emberben nagyon hasonlít az ember szakállához, mely, bár ma lenyírták, holnap mégis kinő, és ez addig tart, míg az ember él; csak akkor fejeződik be a folyamat, ha az ember meghal. így marad meg az eredendő bűn is életünkben, amíg a földön vagyunk, de ellene kell állnunk, és mindig újból le kell nyírnunk.

Heidelbergi Káté

8. Annyira megromlottunk tehát, hogy minden jóra képtelenek, de minden gonoszságra kaphatók vagyunk?
Igen; ha csak Isten Lelke újjá nem szül bennünket.
Jn 3,6; 5Móz 6,5; Jób 14,4; 15,16. 35; Ézs 53,6

Imádság

Arcod, amit nekem ajándékoztál, Uram,
elveszítettem, sőt tönkre tettem.
Hordozom magamtól másíthatatlanul
azt az embert, aki nélküled lettem.

Ijeszt az emberi céltalanság,
hogy minden tervem,
mindaz, mit a fejembe vettem,
csak töredék, hisz időleges.

Ahová nélküled jutnék,
félelmet ébreszt bennem,
és esdve nyújtom ki feléd kezem:
Könyörülj rajtam, Istenem!

Keresztként körvonalazódik
előttem könyörületed.
Ahogy, Krisztusom, magadra vetted
mindazt, amivel én nem bírhatok.

Köszönöm, hogy velem csodát teszel,
és engedsz lélekben újjászületnem,
hogy elveszett önmagam helyett

Te szüless meg bennem!

ÁMEN

„Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.“ (Zsolt 51,7)

Bűn és bűnhődés

Olvasmány: 1Móz 3:1-24

„A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok!”  (1Móz 3:3).

 

   A teremtéstörténet leírása után közvetlenül a bűneset története következik a Bibliában. Amit a teológusok „bűnbeesésnek” neveznek, az nem más, mint egy hatalmas zuhanás, egy olyan bukás, amelynek következménye: lázadás, meztelenség, rejtőzködés és szégyen.

   Ádámnak és Évának mindene megvolt az Éden kertjében, amire csak az embernek szüksége lehet. A kísértő azonban egy nyugtalanító gondolatot ültetett el az ember fejében: „Nem maradunk le valamiről?” A sátán ugyanis folytonosan azt sugdosta az ember fülébe, hogy Isten féltékeny és fukar, aki bizonyos dolgokat megtagad az embertől: „Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” (1Móz 3:3). Az emberpárt pedig egyre jobban csábítani kezdte a tiltott fa gyümölcse: „úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz.” (1Móz 3:6).       A kísértő folyamatos hazugságaival így vezette félre az embert. A Biblia csak ennyit mond erről  a titokzatos teremtményről: „A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az ÚRisten alkotott.” (1Móz 3:1/a).

   Isten mindössze egyetlen fától tiltotta el Ádámot és Évát: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” (1Móz 2:17). A valódi kérdés itt igazából az volt, hogy ki határozza meg a szabályokat, az ember vagy Isten? Ádám és Éva rossz döntése örökre megváltoztatta a világot. A Biblia alapjaiban cáfolja az emberiség történelméről alkotott közkeletű feltételezéseket. A Szentírás bizonyságtétele szerint a világ és az emberiség nem a fokozatos és egyre jobb állapot felé tartó fejlődés útján halad, hanem éppen ellenkezőleg, már réges-régen zátonyra futottunk saját büszkeségünk szikláin. Bár Isten jónak teremtett mindent, az ember már a kezdetekkor engedetlenné vált Istennel szemben, és mi azóta is ennek a következményeitől szenvedünk.

   A Biblia első fejezetei segítenek annak megértésében, hogy a világ miként lehet egyszerre hihetetlenül gyönyörű és csodálatos, ugyanakkor mérhetetlenül tragikus és szomorú. Gyönyörű, mert Isten teremtette, ugyanakkor, szomorú és tragikus, mert a ránk bízott küldetésben kudarcot vallottunk, így minden elromlott. A világot érintő hatalmas változások azért következtek be, mert a teremtmények a maguk útját választották a teremtőnek való engedelmesség helyett, ezért elhatalmasodott a szenvedés, a munka gyötrelmesé vált és megismertük a halált. Ami addig tökéletes volt, az örökre elromlott. Minden háború, erőszak, minden tönkrement kapcsolat, minden gyász és szomorúság erre az édenkerti eseményre vezethető vissza.

1.      Lázadás Isten országában

   A bűneset története úgy jelenik meg előttünk, mint az emberiség nagy drámája. Minden dráma egyik legfontosabb eleme a konfliktus, amikor valami félresiklik, és azt helyre kell hozni. A kezdet jó volt, de aztán katasztrófa történt. Elszakadtunk Istentől és egy zűrzavar kellős közepén találtuk magunkat. A Biblia a bűn megjelenését egy az egész világra kiterjedő konfliktusként mutatja be. Ez a csapás röviddel az után tört rá a teremtett világra, hogy Isten megformálta azt. A bűn megjelenése gonoszsággal fertőzött meg mindent.

 A bűnbeesés története nemcsak egy mítosz vagy legenda. Egy olyan történetet ad elénk itt a Biblia, ami valóban megtörtént. A részletek tartalmazhatnak ugyan mitikus, szimbolikus elemeket, mint pl. beszélő kígyó vagy az élet fája, de ettől még az üzenet valós és igaz. A Biblia célja itt a bűn rejtélyes megjelenésének elbeszélése. A bűn az első emberpár Isten elleni lázadásából ered. Az ember megkísértetett, elbukott és ez katasztrofális következményekkel járt az egész teremtett világra nézve.

   A Biblia hangsúlyozza, hogy Isten jónak teremtette az embert és egy olyan kertbe helyezte el, amelyben minden a rendelkezésére állt. Az Éden egy olyan hely volt, ahol maga Isten is szívesen elidőzött, együtt sétált Ádámmal és Évával. Az ember Istennel járt, ott voltak egymás számára, és a kert mindent biztosított, amire csak szükségük volt. Mindnyájan arra vágyunk, hogy a mi életünk is ilyen legyen. Ez azonban ma lehetetlen. Miért? A Biblia erre ad itt választ.

   Először is megtudjuk, hogy az emberi léthez hozzátartozik a választás szabadsága. Ádám és Éva teljes döntésszabadságot kap Istentől. Ez azt jelenti, hogy szabadok a szeretetre, de dönthetnek másképpen is. A választás szabadsága, amivel Isten megajándékozta az embert, azt is jelenti, hogy van kísértés is. Hogy a kísértés megtapasztalása valójában mit is jelent, arra a választ a rejtélyes jó és rossz tudásának fája adja meg: „Sarjasztott az ÚRisten a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.” (1Móz 2:9).

   Amikor a kígyó megkísérti az emberpárt, akkor pontosan arra akarja rávenni őket, hogy egyenek erről a fáról, ellenszegülve annak, amit Isten kért tőlük. Mit jelent ez? A kísértés tehát nem más, mint a független létezés, amely nem az Isten rendje, hanem a saját maga szabta törvények szerint akar élni. Ádám és Éva engedelmeskedhet Istennek, vagy ellenszegülhet neki. Ha engedelmeskednek neki, akkor élvezhetik az életet, Isten áldásának minden gazdagságát, ha viszont függetlenítik magukat Istentől, ha a saját útjukat választják, akkor megtapasztalják a halált. Ádám és Éva megélheti szabadságát Isten uralma alatt, az ő életszabályai szerint. A kísértés lényege, hogy ne Isten, hanem a saját törvényeik szerint éljenek. Az autonómia azt jelenti, hogy önmagát választja az ember kiindulópontnak, hogy eldöntse, mi a jó és mi a rossz, ahelyett, hogy Isten szavára hagyatkozna.

   A kígyó nem tesz mást, mint kétségbe vonja Isten Ádámhoz és Évához intézett szavait és megkérdőjelezi Isten jóságát. Azt sugallja, hogy Isten tart attól, hogy az ember vele egyenlővé válhat, ezért tiltja meg azt, hogy egyenek a fa gyümölcséből. A kísértő viszont azt állítja, hogy ha esznek belőle, olyanok lesznek, mint Isten. Ezeknek a gondolatoknak a fényében a nő és a férfi már másként értelmezi Isten szavát, ezért szakítanak a gyümölcsből, fellázadva Isten ellen.

 

2.      A lázadás következményei

   Ha felületesen olvassuk a szöveget, úgy tűnhet, hogy a kígyó igazat mondott, hiszen Ádám és Éva bár ettek a tiltott fa gyümölcséből, mégsem haltak meg. Ha azonban egy kicsit mélyebben elgondolkozunk az itt leírtakon, észrevesszük, hogy a halál mégiscsak megjelent, igaz, hogy pusztító hatalma nem azonnal, hanem csak fokozatosan lepleződik le. Tehát, mi is a Biblia szerint a halál? Ádám és Éva fizikai élete valóban nem ért véget abban a pillanatban, ahogy megkóstolták a gyümölcsöt. Ez a gyümölcs, nem egy mesebeli „mérgezett alma”. Azonban valami mégis megváltozott, valami bennük és közöttük igenis meghalt. Saját maguk észlelésében és egymással való kapcsolatukban azonnali és döntő változás állt be. Ádám és Éva régi, bűneset előtti élete meghalt.

   Az ember eredeti, romlatlan tökéletes és tiszta természete végleg elveszett: „Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek… az ember és a felesége elrejtőzött az ÚRisten elől a kert fái között.” (1Móz 3:7-8). Valójában azok a dolgok, amikről itt olvasunk mind-mind a halál jelei. Ádám és Éva teljesen összezavarodnak, megjelenik szívükben a félelem, megpróbálják sietve elrejteni meztelenségüket. Az ember ekkor érez először szégyent, megromlik az egymással való kapcsolatuk, és ami még ennél is rosszabb, megszakad a kapcsolatuk az Úristennel, aki elől félve és szégyenkezve bújnak el a kert fái közé.

   Amikor pedig Isten szembesíti az embert tettének következményeivel, még nyilvánvalóbbá lesz a halál jelenléte. Isten ítélete így szólt az asszonyhoz: „Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” A férfinak pedig ezt mondta: „legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Móz 3:17-19). A halál jele már az is, hogy az emberi élet szenvedéssel lesz teljes, ezt ábrázolja ki a gyerekszülés fájdalma, a föld átkozottá válása, a tövis és bogáncs, a természeti csapások és betegségek, a munka keserves és örömtelen volta. Mindennek a vége pedig a „porba való visszatérés” vagyis a halál lesz. Isten ítéletének betetőzése pedig az, hogy Ádám és Éva az Édenkertből is kiűzetik, és Isten elzárja előlük az élet fájához vezető utat.

   A történet mondanivalója rendkívül gazdag és elgondolkodtató.  A bűnbeeséssel kapcsolatban sok minden rejtély marad előttünk, mert nincs minden kérdésünkre válasz, másrészt rávilágít a bűn alapvető természetére. A bűn nem más, mint lázadás Isten ellen, az ember autonómiakeresése, vágya az Istentől való elkülönülésre. A bűn következményei viszont egészen tisztán megjelennek előttünk.

   A Biblia első két fejezete elmondja, hogy mi emberek arra lettünk teremtve, hogy kapcsolatban legyünk egymással, de a bűn elidegenített egymástól. Mindenekfölött az ember arra teremtetett, hogy élvezze a kapcsolatot Istennel, de Ádám és Éva engedetlensége azzal a következménnyel járt, hogy menekülniük kellett Isten elől, félve és szégyenkezve rejtőzködtek előle. A férfi és a nő egymást hibáztatja és igyekeznek eltakarni meztelenségüket. Tetteik arra utalnak, hogy a bűn összezavarta önmaguk észlelését és kapcsolataikat is. Isten ítélete azt tükrözi, hogy, hogy életük mind társas, mind pedig a munkával kapcsolatos dimenziója megváltozik, eltorzul. Habár a férfi és a nő fizikai értelemben nem haltak meg azonnal, a halál pusztítása folyamatosan jelen van az életükben. A Biblia már itt az elején egyértelművé teszi, hogy a halál sokkal többet jelent a fizikai élet végénél. A halál a kapcsolatok eltorzulását jelenti általában, közelebbről pedig annak az egy kapcsolatnak a végét, amellyel Istenhez kötődött az ember.

3.      Az ősevangélium

   Ha csak a bűnről és annak következményeiről szólna a bibliai beszámoló, akkor nagyon rövid szomorú lenne a világ története. De Isten nem adta fel céljait a teremtett világával és az emberrel kapcsoltban. Ez jól látható még a bűn megjelenésének tragikus történetében is. Jóllehet Ádám és Éva menekülnek előle, de Isten könyörületes, kezdeményez és megkeresi őket. Ítéletet hirdet és megátkozza a kígyót, de amikor ellenségeskedést ígér a kígyó és az asszony között, akkor az ember számára egyben örömhírt is közöl: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (1Móz 3:15). Itt hangzik el a Bibliában először az evangélium, annak ígérete, hogy Isten Szabadítót küld, aki az asszony utóda lesz és legyőzi a sátánt. Isten tudomásul veszi ugyan azt a fájdalmas tényt, hogy az ember elfordult tőle, elhagyta az igazság és a szeretet útját, de nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe, hanem mindent megtesz az ember megmentése érdekében. Először is Lelkével küzd érte, az ember belső világában, ahol „ellenségeskedést szerez” a bűnnel szemben.

   Az első ígéret tehát az, hogy Isten nem hagyja, hogy a teremtménye belenyugodjék a bűnbe. A lelkiismeret, de a gondolkodás segítségével is azon lesz, hogy az ember megoldást keressen.

   Az ősevangélium második ígérete arról szól, hogy a bűn elleni folytonos harc egy valakiben tökéletességre fog jutni. „Asszony magva”, azaz ugyanolyan földi édesanyától megszületendő ember lesz, aki majd a „a kígyó fejére tapos”, vagyis úgy győzi le a bűnt, hogy ő maga sohasem enged neki, bűn nélküli ember lesz. Ez a titokzatos prófécia majd Jézusban teljesedik be. Ő élt tökéletesen bűntelen életet azáltal, hogy isteni természetével és hitével sosem engedte érvényre jutni a megromlott emberi természetet.

   Jézusban teljesült be az ősevangélium harmadik ígérete is, amely arról szól, hogy a kígyó „fejére taposva” az életét sem sajnálja odaadni az emberért, hogy megszabadítsa őket a bűn és a halál rabságából. Miközben a Szabadító győz a bűn felett, az ő életét is kioltják. Isten ígérete Krisztus keresztje felé irányítja tekintetünket, ahol ez a győzelem megtörtént. Az Emberfia, Krisztus, rátaposott az ősi kígyóra! De halljuk meg ebben a nekünk szóló, felemelő ígéretet is! Hiszen ez a Jézus a mi testvérünk! Ő ezt a győzelmet nem magának vívta ki, hanem azt nekünk adta, felkínálta a Vele való közösségben! Nemcsak az első Ádámról kell tudnunk, hanem a másodikról is! Pál ezt írja: „Mert ha annak az egynek vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme még bőségesebben kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.” (Rm 5:15)

   Végül a bűneset történetének utolsó mondatai is arról szólnak, hogy Isten megsegíti a szégyenkező Ádámot és Évát, amikor állatbőrökbe öltözeti őket.

   Az ókorban a ruhát levenni valakiről az örökségből való kizárást is jelentette. Az pedig, hogy Isten ruhát ad Ádámra és Évára, jel arra nézve, hogy nem adta fel terveit velük kapcsolatban. Isten nem fordult el az embertől. A fügefalevél-ruha helyett adott bőrruha, nemcsak jobban véd és melegebb öltözet, de a vele együtt járó áldozatra is emlékezteti az embert. A bőrruha elkészítéséhez ugyanis állat feláldozására volt szükség. Kifejezte ez azt, hogy az ember egyedül védtelen a gonoszsággal szemben, amit a világba engedett. Az embert be kell, hogy burkolja, fedezze Isten ereje, ami az eljövendő Megváltó áldozatában ölt majd testet. Addig azonban egy ártatlan, szelíd állat, a bárány lesz a jelképe az Eljövendőnek, akinek megjelenését majd így adja hírül az Újszövetség: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” (Jn 1:29). Ámen.

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)