Milyen jelentősége van a neveknek?
Olvasmány: Mt 1:1-25
„Fiút fog
szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét
bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a
próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak
nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:21-23).
Ha el szeretnénk olvasni Jézus születésének a
történetét, és fellapozzuk a Bibliát, az Újszövetség első lapján egy
nemzetségtáblázatot találunk. Sokan talán meglepődve kérdik, hogy vajon miért
éppen egy névsorral kezdi Máté evangélista a Jézus születéséről szóló beszámolóját?
Számunkra, talán ma már nem sokat mondanak azok a nevek, amelyek Jézus
családfájában szerepelnek. Nem értjük miért van itt az Újszövetség elején ez a
sok idegen név, amelyet még kiolvasni is nehezen tudunk. Így pedig most, amikor
mi karácsonyt ünnepelni gyűltünk egybe, vajon milyen üzenete lehet egy ilyen
számunkra ismeretlen neveket tartalmazó családfának? Hogyan kapcsolódik ez a
névsor a karácsony történetéhez? Mit akar nekünk Isten ezen keresztül üzenni?
Jézus nemzetségtáblázata azonban nem véletlenül
szerepel itt az Újszövetség elején. Nem más ez, mint egy híd a régi és az új
között, amely az Ószövetséget kapcsolja össze az Újszövetséggel. A zsidó nép
történetében négyszáz év telt el úgy, hogy Isten nem szólt, nem volt próféta,
nem adatott kijelentés, így egyetlen új bibliai könyv sem keletkezett.
Az Isten hallgatásának ezen ideje alatt nagy
birodalmak emelkedtek fel és buktak el. Izrael népe olyan nagyhatalmak uralma
alá került, mint Nagy Sándor és utódainak birodalma, majd pedig Róma
következett. Ekkor azonban az Isten némaságának a nagy csöndjét egy különös
esemény híre törte meg. Egy egyszerű zsidó nő, Mária, az Isten Szentlelkétől
fogantatva egy fiúgyermeknek adott életet.
Egy olyan gyermek született, akihez hasonló még soha azelőtt nem jött a
világra. Ennek a különleges születésnek az elbeszélést Máté evangélista úgy
kezdi el, hogy egy nemzetségtáblázatot ad az olvasói elé, amely által egyben a
Biblia egy új szakaszát nyitja meg, azt, amit mi ma úgy hívunk, hogy
Újszövetség. Az evangélista tehát már az első leírt mondataival világossá
szeretné tenni azt a szándékát, hogy Jézus érkezését az Ószövetség
történeteihez kapcsolja. Ennek érdekében tehát először Jézusnak a származását
mutatja be. Jézus zsidó volt, tehát Ábrahám leszármazottja. Ráadásul egy olyan
zsidó családból származott, amely olyan neves személyeket tudott az ősei
között, mint Dávid király és annak további utódai. Így az itt felsorolt,
számunkra ismert és kevésbé ismert neveknek mind fontos jelentősége van.
Mindezeket a neveket azért sorolja fel Máté evangélista, hogy igazolja azon
merész állítást, mely szerint a gyermek, akinek a születéséről, most beszámol,
nem más, mint az Ószövetségben megígért Szabadító. Héberül „Messiás”, görögül
„Krisztus”, ami magyarul azt jelenti: „Felkent”, azaz az Isten által
kiválasztott és Szentlelke által felhatalmazott király. A zsidó nép már
évszázadok óta várta ennek a Szabadítónak az eljövetelét.
1.
Jézus
családfája
Miután a zsidó nép már évszázadok óta
áhítozva várta a Messiás érkezését, sok emberi elképzelés és vágy is
kapcsolódott ahhoz, hogy milyen lesz majd az a személy, akiben az Isten
ígéretei beteljesednek. A legtöbben természetesen egy nagy uralkodóra
gondoltak, egy dicsőséges királyra, egy győztes hadvezérre, aki majd egy
szempillantás alatt megoldja minden gondjukat, elűzi a zsidó nép ellenségeit,
megszabadítja népét, és béke, gazdagság és jólét lesz az országban. Amikor
tehát Máté evangélista hozzálát, hogy beszámoljon Jézus születéséről, életéről
és munkájáról, akkor tisztába van azzal is, hogy sokan majd kétkedve fogadják a
szavait. Nyilvánvaló, hogy a zsidóság nagy része meglepődik majd a hír
hallatán, hogy a régóta várt Messiás Király nem más, mint egy názáreti ács fia.
Máté evangélista erre a kétkedésre számítva kezdi beszámolóját Jézus
családfájának bemutatásával.
Jóllehet a hosszú névsorokat tartalmazó
családfák nem tartoznak a legérdekesebb olvasmányok közé, mégis mielőtt
megismerkednénk Jézus születése történetével, az evangélium a messzi múltba
vezet vissza minket. Jézus személyének és életének megértéséhez ismernünk kell
a gyökereket. A zsidók rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a származásnak,
ezért sokat foglalkoztak a családfákkal. Ha valóban Jézus az Ószövetségben megígért
Messiás, akkor azt a származásának is igazolnia kell.
Máté evangélista így a zsidó nép ősatyjától,
Ábrahámtól vezeti le Jézus származását. Tudnunk kell, hogy Ábrahám volt az, aki
először ígéretet kapott Istentől arra nézve, hogy az ő családjából fog
származni a Messiás: „A te utódod által nyer áldást a föld minden
népe.” (1Móz 22:18). Majd Isten
ezt az ígéretét Dávidnak is megerősítette: „Az ő utódai közül tette Isten Izráel
üdvözítőjévé Jézust, ígéret szerint.” (ApCsel 13:23). A zsidó nép királyai hosszú
időn át Isten ígérete szerint Dávid király útódai közül kerültek ki. De Isten
azt is megígérte Dávidnak, hogy az ő utódai közül kerül majd ki a végidők
Messiás királya is.
Így Dávid utódain át eljutunk egészen
Józsefig, Mária férjéig. Jézus leszármazásának bemutatása után Máté evangélista
elbeszéli Jézus földi életének történetét, de továbbra is gyakran idézi az
Ószövetséget, újra és újra emlékeztetve olvasóit: „hogy beteljesedjék, amit a
próféták mondtak.” (Mt 2:23).
Jézus családfájának bemutatásával kezdődik
tehát az Újszövetség, rávilágítva a régi és az új közötti összefüggésre. Az
evangélium így Jézus gyökereinek a bemutatásával kezdődik. Jézus a régen várt
messiás király, akinek eljövetele a több évszázados várokozás végét és az ígéretek
beteljesedését jelentette. Az Újszövetség első mondata tehát ez: „Jézus
Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” (Mt 1:1).
Ez a kezdés azonban több mint csupán nevek felsorolása, mert a „nemzetség” szó görög megfelelőjének, a „geneszisz” szónak a jelentése ez: „kezdet”. Az Ószövetség első könyve az idegen
nyelvű Bibliákban a „Genezis” címet viseli. A Mózes első könyve ugyanis ezzel a
mondattal kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (1Móz 1:1).
Ez a könyv beszéli el nekünk az egész világegyetem és az ember teremtésének a történetét,
a világ kezdetét. Így tehát az Újszövetség első mondata arra mutat rá, hogy
Jézus eljövetele pedig az „új teremtés” kezdetét jelenti.
Krisztus eljövetele azonban nem csupán a
zsidók számára volt fontos, hanem a föld összes népe számára jelentőséggel bír.
Jézus nemzetségtáblázatát olvasva olyan személyek nevét is megtaláljuk, akik
nem voltak zsidók, hanem, pogányok voltak. Támár, Ráháb, Ruth, és Úriás
felesége, vagyis Betsabé, mind-mind idegen, azaz pogány asszonyok voltak, akik
mégis részesei lettek Isten tervének. Ezek az asszonyok Izráel történetének korfordulóit
is jelölik: Júda, mint a törzs atyja és Támár, a honfoglalás és Ráháb, Ruth,
mint Dávid király nemzetségének ősanyja, Betsabé, Dávid király felesége. Így
Jézus nemcsak Dávidnak és Ábrahámnak, hanem Ádámnak is a leszármazottja. Ez
pedig arra való utalás, hogy Jézus Krisztus az új Ádám, aki Isten szándékát
majd céljához juttatja.
2.
Mit jelent a
Jézus név?
A neveknek mindig is jelentőségük
volt. Voltak korok, amikor egy-egy öröklődő családnév sok mindent elárult annak
viselőjéről: szülőhelyet, nemzetiséget foglalkozást, jellemvonást, testalkatot.
A bibliai személynevek beszélő nevek, amelyek sokszor egy teljes mondatból rövidültek
le egy szóvá. Ezek a nevek gyakran a viselője küldetését, végrehajtandó
feladatát is magukban hordozták. Józsefnek pl. az angyal ezt üzeni a jegyesével
és a születendő gyermeke nevével kapcsolatosan: „Fiút fog szülni, te pedig majd
Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1:21).
Jézus neve tehát kiemelkedik a bibliai
beszélő nevek sokaságából. Jézus esetében ugyanis tökéletesen érvényesült a „nomen est omen” vagyis a „nevében a
sorsa”, vagy „a név maga az ember” mondás. Ő pontosan az, akinek hívjuk. Jézus,
azaz szabadító, megmentő, bajból kisegítő, üdvözítő. A héber „Jehosua” magyarul
azt jelenti: „Jahve megszabadít”.
Jézus személyének lényege, életének tartalma és neve egybeesik.
Jézus neve üdvözítő név, mert bűneinkből Ő
szabadít meg minket az üdvösségre. Azt jelenti, hogy nincs üdvösség megváltás
nélkül, Jézus Isten Bárányaként elhordozta a világ bűneit. A legnagyobb jót, az
üdvösség ajándékát, a megváltás poklán keresztül Ő szerezte meg nekünk.
Másrészt benne van Jézus nevében az is, hogy
nincs megváltás üdvösség nélkül. A legnagyobb rossz a legfőbb jóra fordult át.
Ezt a sorsdöntő fordulatot a Jézus emberfeletti ereje valósította meg. A
kegyelem gazdagsága feszül az üdvözítés csodájában!
Jézus Krisztust az ismeri fel igazán, aki ki
tudja mondani, hogy Ő a szabadító és „semmilyen üdvösség másban nem keresendő,
sem nem található”. Csak Jézus képes üdvösséget szerezni, mert az ember maga
képtelen erre, ahogyan azt a zsidó nagytanács előtt Péter is megvallotta: „nincsen
üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név,
amely által üdvözülhetnének.” (ApCsel 4:12)
3.
Mit jelent az
Immánuel név?
Az
evangélium egy másik, kevésbé ismert nevét is megemlíti Jézusnak, ez az Immánuel.
Ez a név egy ószövetségi prófécia beteljesedése: „Ezért maga az Úr fog jelet adni
nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuelnak
nevezi majd el.” (Ézs 7:14). Az Immánuel szó jelentése: „Velünk az Isten!” Mind az Ó, mind pedig
az Újszövetség embere megtapasztalhatja azt a kegyelmet, hogy az Isten velünk
van. Minden időre kiterjed jelenléte. Az Immánuel névben benne van a múlt és a
jövő, így valósítva meg az Isten által elkészített jelent, melyben kegyelméből
élhetünk.
Az Ószövetségben is találkozunk az Immánuel
kifejezéssel. Ott egy ítélet kapcsán merül fel a kifejezés. Áház király félt az
Isten győzelemre mutató jelétől, inkább bízott Jeruzsálem haderejének
erősségében. Nem volt képes csak az Immánuelben bízni. Ezért ítéletet vett magára
s népére.
Az Újszövetségben pedig egy áldott jövendölés
okán, mint örömüzenet jelenik meg az Immánuel név. Jézus Krisztus neve, aki
Isten Fiaként jött a földre, közöttünk lakozott és nekünk kegyelmet hozott. Minden
idő egy jel és minden jel egy felismerése az Immánuel üzenetének.
Velünk az Isten, de mikor is? Minden napon a
világ végezetéig. Az adventi időszak nem a semmittevő várakozás időszaka, hanem
éppen ellenkezőleg, a cselekvés előkészítésé. Áldott várandóságból áldott
pillanat lett Krisztus emberré léte, aki ma is alapja kell, hogy legyen
adventünknek.
Máté tehát rögtön az evangéliuma elején, az
első lapon azt mondja, hogy Immánuelnek fogják hívni őt, ami azt jelenti,
velünk az Isten. Az evangéliumának az utolsó lapján, az utolsó fejezetében pedig
azt mondja Máté, hogy a feltámadott Jézus ezt a parancsot adta tanítványainak: „menjetek
el, tegyetek tanítvánnyá minden népet és íme én veletek maradok minden napon a
világ végezetéig.” (Mt 28:20).
Az első fejezet: tehát ezzel kezdődik: „Velünk az Isten”. Az utolsó fejezet
pedig ezzel zárul: „Velünk az Isten”.
4.
A név, ami
mindennél hatalmasabb
Jézus neve a Biblia szerint egyedülálló név,
amely mindennél hatalmasabb. Pál apostol így ír erről: „Ezért fel is magasztalta őt
Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél
nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és
föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
(Fil 2:9-11). Isten neve a zsidó gondolkodás szerint szent név volt, amit kimondani
sem mertek. Itt pedig már Jézus mondja azt, hogy ő az, akinek a nevére az egész
világ, az üdvözültek serege, az angyalok, de még az alvilági erők is térdre
borulnak és Istennek kijáró tiszteletben részesítik őt.
Nagy kiváltságunk, hogy mi ismerhetjük és
segítségül hívhatjuk ezt a nevét. Pál apostol ezért így szólítja meg a
korinthusi gyülekezet: „A Krisztus Jézusban megszentelteknek,
elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét
segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken.” (1Kor 1:2). A
jeruzsálemi ősgyülekezetről pedig azt olvassuk, hogy a próbatételek és üldöztetés
idején így imádkozott Istenhez: „Nyújtsd
ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád,
Jézus neve által.” (ApCsel 4:30). Péter apostol a pogány Kornéliusz
századosnak így beszél Jézusról: „Róla tesznek bizonyságot a próféták mind,
hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” (ApCsel
10:43). Jézus neve az a mindennél hatalmasabb név, amit mi is segítségül
hívhatunk. A próbatételek és a nehézségek idején is számíthatunk az ő erejére.
Ez a név az, amely által ma is csodák történhetnek. Ez a név az, mely által ma
is emberi életek változhatnak meg, amely által van bűnbocsánat és üdvösség.
A keresztyének már tudják, hogy Jézus neve
mindennél hatalmasabb, de a Biblia szerint egykor majd az egész világ meg fogja
tudni ezt és magasztalni fogja az ő nevét. A Jelenések könyve így ír erről: „Méltó
a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a
hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” (Jel 5:12). Ma azért adunk hálát, hogy Jézus eljött hozzánk, hogy
„Szabadítónk” legyen, mert az ő neve is ezt jelenti. És ő az „Immánuel” is, aki
által az Isten valóban velünk van, ezért mindig és mindenhol segítségül
hívhatjuk őt. A Zsoltáros szavai így buzdítanak bennünket: „Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok
segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” (Zsolt 105:1). Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése