Vég és kezdet
Olvasmány: Jel 21:1-21
„És láttam új
eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs
többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a
mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van
felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora
az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten
lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem
gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
(Jel
21:1-4).
Miközben világunkat egyre jobban elborítja a
gyűlölet és a gonoszság, a lelkünk mélyén még inkább vágyunk arra, hogy ez ne
így legyen. Nemcsak egyszerűen egy jobb és boldogabb újévre vágyunk, de még
inkább egy jobb és boldogabb új világra. Az ószövetségi próféták mind-mind arról
jövendöltek, hogy eljön majd „az a nap”, amikor az egész teremtett világ
megújul. Az Újszövetségben csak egy prófétai könyv van, ez pedig a Jelenések
könyve, amely egyben a Biblia utolsó könyve is. Így a Szentírás utolsó mondatai
arról a reménységről szólnak, hogy az idők végezetén majd Isten új eget és új
földet alkot, újra az emberek között fog lakni, nem lesz többé szenvedés,
fájdalom és halál. A rossz és a gonoszság eltöröltetik a földről. A vadállatok
békésen együtt játszadoznak. A teremtett világ végre úgy működik majd, ahogyan azt
Isten kezdetben eltervezte.
Béke uralkodik majd a világban, nemcsak ember
és ember között, hanem Isten és az egész teremett világ között. Isten országa,
az Ő királyi uralma végre láthatóvá lesz. Isten szent városa, az Új Jeruzsálem
szélesre tárja kapuit.
A Biblia utolsó könyve tehát egy hatalmas
örömünnep leírásával zárul. A sok rossz után, végre jó hírt hallunk. Bár a
Jelenések könyve sok tragikus és szomorú esemény bekövetkezéséről is beszél, a
hívő ember számára ez a könyv mégsem a félelem, hanem a remény könyve. Isten
győzni fog, és mindent újjáteremt.
A Biblia első lapjain egy tragikus eseményről
értesülünk, arról, hogy az Isten képmására teremtett ember fellázadt Isten
ellen, és ez a lázadás romba döntötte Isten szép és jó világát. A Biblia vége
azonban a boldog befejezéshez vezet minket. Az utolsó szó egyben a legjobb hír: „És
láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt.” (Jel
21:1).
A Biblia ott ér véget, ahol elkezdődött. Az
Isten és az ember között megromlott kapcsolat végre helyreáll. Az Édenkert óta
eltelt évezredek után a világ olyan lesz, amilyennek Isten elképzelte. János
apostol olyannak látja a mennyet, mint ami a zsidó nép minden álmának
beteljesülése. Jeruzsálem újjáépül, falai drágakövekből, utcái pedig aranyból
lesznek. Egy szegény országból való menekült számára ma ugyanennek a
reménységnek a kifejezése talán egy olyan otthon látomása lenne, ahol van étel,
ital, békesség, biztonság, és együtt lehet a család. A mennyország egyszerűen
nem más, mint minden igaz vágy beteljesülése. Isten azt ígéri nekünk, hogy ez
nem hiú ábránd. Vágyaink nem csupán képzelgések. Egy nap mindez valóra válik.
1.
Isten terve
célhoz ér
Amikor Isten elhatározta, hogy megváltja az
embert és a teremtett világot megtisztítja a bűn rontásától, a végső célja az
volt, hogy az a világ, amit ő eredetileg jónak teremetett, újra visszaálljon az
eredeti állapotába és az egész teremetett világ újra az ő jóságos uralma alatt
virágozzon. Jézus a kereszten meghalva kijelentette: „Elvégeztetett!” (Jn
19:30), vagyis a megváltás beteljesedett. Jézus a kereszthalála és feltámadása
által győzedelmeskedett a bűn és a halál felett. Ennek a győzelemnek a végső
kinyilatkoztatása azonban még hátra van. A Biblia elbeszéli, hogyan halad előre
Isten munkája a világ teljes helyreállításáig, hogyan ér Isten terve célhoz, s hogy
milyen lesz ez a helyreállított világ. A Jelenések könyve utolsó fejezetei
arról szólnak, hogy mi vár a teremtett világra, amikor Isten véget vet a
történelemnek. Bár a Biblia több könyve is beszél arról, hogy mi Isten végső
szándéka a teremtett világgal, és hogy megváltás története merre tart, de Isten
országának legtisztább képét Fiának, Jézus Krisztusnak a személyében, szavaiban
és tetteiben láthatjuk. A Jelenések könyve utolsó fejezetei Istennek ezt a
végső tervét fedik fel. János apostol látomásában megjelenik az új ég és az új
föld ígérete, amely teljesen tiszta lesz, mert sem a bűn sem a gonosz nem
szennyezi be többé. A szent város, az új Jeruzsálem leszáll az égből a földre,
ami arra utal, hogy Isten tökéletes rendje uralkodik ismét a földön. Amikor
Jézus imádkozni tanította követőit, ezt a kérést is eléjük adta: „jöjjön
el a te országot, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.”
(Mt 6:10). Isten mennyei lakóhelyének a földre szállása azt szemlélteti,
hogy Isten országa eljön majd, és akarata a földön megvalósul mindörökké, úgy
ahogyan az a mennyben mindig is volt. A teremtett világ és a Teremtő között
helyreálló egységet és harmóniát szemlélteti tehát ez a drámai kép, hogy a
menny, Isten lakhelye most ismét a földre jön. Isten együtt lakik majd az új
földön az emberiséggel. Eltávolítja a bűnt, és annak minden következményét. Nem
lesz többé halál, betegség és fájdalom, csak béke és harmónia.
Isten újra olyan közel lesz hozzánk, mint
azokban az ősi napokban, amikor Ádámmal és Évával együtt sétált az Éden
kertjében. Az emberek közötti kapcsolatok is meggyógyulnak, és a szeretet
uralkodik majd a földön. A teljes emberi élet megtisztul, és az emberen kívül a
teremtett világ is részesül a bűn és a halál szolgaságából való
felszabadulásnak az áldásaiból.
Ez az új teremtésről szóló látomás Isten
Kijelentésének a tetőpontja és egyben befejezése. Olyan ez mintha Isten mennyei
tróntermének függönyét elhúznák a szemünk elől egy pillanatra. Láthatjuk azt a
lelki, szellemi harcot, amely világunk történelmét mindvégig alakította, a
harcot, amelyet saját földhözragadt nézőpontunkból eddig nem láthattunk. Erről
a harcról a Biblia így ír: „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk,
hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei
ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6:12). Tudnunk kell, hogy amikor János
apostol lejegyezte a Jelenések könyvét, a keresztyén gyülekezetek rettenetes üldöztetéseken
mentek keresztül. Az akkor élő keresztyének számára úgy tűnhetett, hogy
teljesen egyedül kell szembenézniük a gonosz erőkkel. János apostol azonban
feltárja, olvasói előtt, hogy az evangéliumnak való ellenszegülés és a
keresztyének üldöztetése mögött a sátán munkája áll. Az üldözött
keresztyéneknek miközben a maguk helyén sok próbatételt szenvednek el a római
hatóságok részéről, látniuk kell, hogy mindezek a háttérben valójában Isten és
a sátán közötti kozmikus harc áll. A Jelenések könyvének üzenete, hogy Isten győzedelmeskedik,
és aki hűségesen kitart, az részesül majd a végső dicsőségben. Még ha a
jelenben kétségesnek is tűnik a saját csatájuk kimenetele, hinnünk kell abban,
hogy Jézus uralma egykor teljes győzelmet arat majd. Nagy vigasztalást és
reményt adott ez a könyv az üldözött és szenvedő egyháznak. Ügyük nincs
elveszve, mert ők a győztes oldalán állnak. Azt az egyetlent követik, aki a
történelem Ura, és aki minden ellenállást fel fog számolni, ők pedig osztozni
fognak Krisztus győzelmében.
2.
Isten mindent
helyreállít
A
Jelenések könyve 21. fejezete nem más, mint egy látomás a helyreállított
világról, az új teremtésről, amelyben Isten mindent olyanná formál, amilyen az
eredeti volt. Azt is látnunk kell, hogy ez a látomás talán nem mindenben
egyezik mindazzal, amit mi emberek elképzelünk. A Jelenések Könyve nem azt a
képet mutatja, amit mi szeretnénk vagy remélnénk az Isten tervével
kapcsolatosan. A legtöbben úgy képzeljük, hogy az idők végén majd Isten ítéletet
tart a világ felett, ez a gonosz világ megsemmisül, a jókat pedig Isten kimenti
a pusztulásból, ők a mennybe jutnak. A föld tehát és a rossz emberek
elpusztulnak, de a jó emberek tovább élnek egy láthatatlan, szellemi világban.
János apostol azonban itt azt mutatja meg
nekünk, hogy Isten célja a megváltással nem más, mint az ő eredeti teremtett
világának a helyreállítása a megújított földön. Ebben a helyreállított világban
fognak Isten megváltottai feltámadt testben élni. A teremtett világ megsemmisülése
helyett inkább annak helyreállításán van a hangsúly. Minderről azonban most még
csak hiányos ismereteink vannak, azért mondja ezt Pál apostol: „Mert
most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes
az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.”
(1Kor 13:11-12). Most tehát még nem látunk tisztán, de egy valamiben biztosak
lehetünk: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett,
azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9). Bárhogyan
legyen is, tudjuk azt, hogy új életünket feltámadott testben fogjuk élni egy Isten
által helyreállított jó és szép világban a vele való teljes közösségben.
A Biblia szerint a teremtett világ
helyreállítása mindenre ki fog terjedni. A jövőről alkotott képünk általában az
ember megváltását állítja a középpontba. A Biblia azonban ezt tágabb
nézőpontban tárja elénk, vagyis az egész teremtett világ tekintetében. A
Jelenések könyvének a jövőről szóló látomása arra indít minket, hogy
reménységgel várjuk a teljességet, a helyreállított teremtett világot.
A megváltás hatásköre tehát az egész világra
kiterjed. Miután Jézus legyőzte a bűnt a kereszten és feltámadt a halálból, az
új teremtés elkezdődött. Péter apostol ezt a jó hírt adja tudtára az első
pünkösdkor a jeruzsálemi sokaságnak: „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek
meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a
felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt
azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem
történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által.” (ApCsel
3:19-21).
3.
Újév, új
kezdet
A naptárunkban a mai nap piros betűvel van
jelölve. Ez arra utal, hogy ez egy fontos és kiemelt nap. Egy újév kezdődik el.
Ennek a napnak a fontossága azonban meg sem közelíti annak a dicsőséges
korszaknak a kezdetét, amelyet Krisztus eljövetele fog megnyitni majd. Ha hívő
embernek valljuk magunkat, akkor mi is várjuk Krisztus visszajövetelét. A
Jelenések könyve végén János apostol egyetlen mondatban összegzi a jelenlegi
világrend végét: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt.”
(Jel 21:1). Aztán leírja az új ég és az új föld lélegzetelállító
pompáját. Isten új rendje ez, amelyben: „Isten sátora az emberekkel van, és ő velük
fog lakni.” (Jel 21:3). Isten újra teljes közösségben lesz az övéivel.
A Biblia Krisztus háromszor elhangzó ígéretével ér véget: „Íme eljövők hamar!” (Jel
22:7,12,20/a), valamint hívőknek az erre adott válaszával, amely így szól: „Ámen.
Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20/b).
Egy újév kezdetén sok félelem és
bizonytalanság is van bennünk a jövővel kapcsoltban. Egy mondás szerint: „Sose félj az ismert Istenre bízni az
ismeretlen jövőt!” Mi keresztyének
azért nem félünk a jövőtől, mert ismerjük azt az Istent, aki kezében tartja nemcsak
az időt és a jövőt, de az egész teremtett világot. Sőt Isten kegyelméből mi még
az előttünk álló eseményekbe is betekintést kaptunk. Az újév kezdetén ezért is
dicsérhetjük Istent a jövőre vonatkozó csodálatos tervéért, amit kijelentett
nekünk, s ami által élő reménységünk lehet.
Ha pedig mi már ismerhetjük Isten csodálatos
tervét, akkor törekedjünk arra is, hogy ezt a tervet másokkal is
megismertessük. Gondoljunk most azokra a barátainkra, családtagjainkra,
szomszédokra vagy munkatársakra, akik még nem ismerték meg Jézust és nem
kötelezték el magukat Isten ügye iránt. Ha mi részesei lehetünk Isten
országának, nem szeretnénk azt, hogy ezek az emberek is ott legyenek velünk, hogy
ők is részeseivé váljanak, az Isten újjáteremtett világának? Az újév egyben egy
új kezdet lehetősége is. Imádkozhatunk ezekért az emberekért. Kérjük Istent,
hogy bennünket is úgy formáljon, hogy alkalmassá legyünk az evangélium
hirdetésére, hogy általunk mások is megismerhessék Isten országát.
Az
újév, új kezdet, annak kezdete is lehet, hogy még ma elkezdjük az Isten eljövendő
országához méltó életet! Ha már tudjuk mit jelent az „új ég és új föld”, akkor örömmel várjuk örök otthonunkat és arra
összpontosítunk. Az ige így buzdít erre bennünket: „Ha tehát feltámadtatok
Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki
Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a
földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal
együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti
is megjelentek dicsőségben.” (Kol 3.1-2). Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése