Igehirdetés: 2023.09.10.

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 77.

 

A szövetség kudarca

Olvasmány: 2Kir 3:1-28.

„És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és rendelkezéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket tiszteltek és azokat imádjátok, akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől.” (1Kir 9:4-7).

 

Izrael Salamon király uralma alatt élte a fénykorát. A zsidóság mindmáig nosztalgiával tekint vissza erre az időszakra. Az ígéret földjének csaknem egésze Izrael kezébe került. A nép békében és biztonságban élhetett. Virágzott az irodalom és a kulturális élet. Az ország helyzetéről és a közhangulatról tömören így számol be a szentíró: „Júdának és Izráelnek sok lakója volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek és ittak, boldogok voltak.” (1Kir 4:20). A gazdasági helyzetről pedig ezt a megállapítást olvashatjuk: „A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi vadfügefa van az alföldön.” (1Kir 10:27).

Mindabból, amit Salamonnak az élete során sikerült elérnie, egyvalami különösen is kiemelkedik. Ő építette fel Isten templomát Jeruzsálemben. Ez a templom abban az időben a világ egyik legszebb épületének számított. Csaknem 200 000 munkás dolgozott rajta hét éven keresztül és pazarul díszítették, nem sajnálva a költségeket. Uralkodásának minden sikere ellenére, sajnos, Salamon élete később drámai fordulatot vett. Az Istentől neki ajándékozott bölcsesség és gazdagság ellenére Salamon végül hűtlenné vált az Úr iránt és ez végül az ország széthullásához vezetett. Salamon személye és története elgondolkoztat minket. Hogyan történhetett meg mindez? A kor leggazdagabb, legnagyobb bőségben és elégedettségben élő nemzete miként süllyedhetett alá olyan tragikus módon egyetlen nemzedék alatt? A szentíró arra mutat rá, hogy a baj gyökere abban keresendő, hogy Salamon képtelen volt parancsolni mohó szenvedélyének. Salamon palotában nőtt fel és szerette a fényűzést. Amikor Izrael elindította első tengeri expedícióját, a király arra használta fel, hogy egzotikus kincseket halmozzon fel: aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. Arannyal borította be a templom padlóját, pazarlóan bearanyozta a finom cédrust és a drága elefántcsontot is, valamint katonai szempontból haszontalan aranypajzsokat készíttetett. A templom felépítése után, magának épített Salamon palotát, ami kétszer akkora volt, mint a templom. Az idegen országból való feleségei kedvéért pedig oltárokat és templomokat épített Salamon az idegen Isteneknek és maga is hódolt ezeknek.

1.      Az ember, akinek mindene megvolt

Salamon királyt először úgy mutatja be nekünk a szentíró, mint aki ezüsttálcán kapta az életet. Dávid és Betsabé fiaként a királyi palotában nőtt fel. Hamar ámulatba ejtette környezetét a költői tehetségével és természettudományos érdeklődésével és ismeretivel. Salamon az élete során mintegy 1000 éneket komponált és 3000 közmondást szerzett vagy gyűjtött össze. Apja, Dávid után Salamon lett Izrael királya annak ellenére, hogy a rangsorban eredetileg nem ő állt az élen. Az ország kormányzásához Istentől rendkívüli bölcsességet is kapott. Saját korában Salamont tartották a világ legbölcsebb emberének, akihez királyok és királynők utaztak messze földről, hogy találkozzanak vele és tanulhassanak tőle.  Mindenkit elkáprázatott a király bölcsessége és az ország gazdagsága.

Salamon tehát már fiatalon mindent megkapott az élettől. Amikor Isten álmában megjelent neki és lehetőséget adott a számára, hogy bármit kérhet, amire csak vágyik, Salamon bölcsességet kért az Úrtól. Isten pedig látva a király alázatát azt ígérte neki, hogy a bölcsesség mellé gazdagságot és a békés uralmat is megadja a számára. Izrael országának a területe Salamon uralkodása alatt volt a legnagyobb, Egyiptom határától egészen Babilon határáig terjedt. Körülbelül háromszor akkora területet ölelt fel, mint a mai Izrael, olyan térségeket is beleértve, amelyek ma Jordániához, Szíriához és Libanonhoz tartoznak. Salamon uralkodása jelentette Izrael virágkorát. A ragyogó templom és a fényűző palota, amelyet Salamon épített, ennek ékes bizonyítékai. Salamon több jelentős várost is alapított a forgalmas kereskedelmi útvonalak mentén, a fővárost, Jeruzsálemet pedig vastag kőfallal vette körül, amelynek egyes részei mindmáig állnak. Modernizálta az izraeli hadsereget, 12000 lovassal és egy harci szekér osztaggal is kiegészítette.

Az a tény, hogy Salamon bölcsességet kért az Úrtól, azt mutatja, hogy ifjúkorában alázatos és istenfélő volt, aki szeretett volna jó királya lenni népének. Uralkodása kezdeti éveiben Salamon ennek eleget is tett, hiszen igazsággal és becsülettel kormányozta az országot.

A szentíró beszámol arról, hogy Sába királynője több száz kilométert megtéve Jeruzsálembe utazott, hogy találkozhasson Salamonnal és saját szemével győződhessen meg annak gazdagságáról és bölcsességéről. Ennek a látogatásnak a ténye is mutatja, hogy ebben az időszakban a Közel-Kelet ragyogó gyöngyszemeként tekintettek Jeruzsálemre. A királynő vélhetőleg diplomáciai küldetésben érkezett Salamonhoz, hogy fontos kereskedelmi megállapodásokat kössenek.

A Biblia mégis ellentmondásos személyiségként mutatja be Salamont. A trónra kerülése kapcsán kitört hatalmi harcokban Salamon sokkal kegyetlenebbnek bizonyult apjánál, Dávidnál. Míg Dávid nem állt bosszút az ellenfelein és a béke érdekében mindig kész volt a megbocsátásra, addig Salamon nem ismert kegyelemet. Salamon szigorú intézkedései neheztelést váltottak ki Izrael északi törzseiben, ami végül, Salamon halála után, polgárháborúhoz vezetett. Ugyanakkor a Szentírás más fejezeteiben hűséges, bölcs és alázatos uralkodóként látjuk Salamont. Tragikus és szomorú látni, hogy miközben Salamon gazdagsága és hatalma növekedett, ő maga egyre távolabb került Istentől. A gazdagság, a hírnév és a pompa fényének növekedése közben maga Salamon lelkileg egyre inkább a sötét oldal erőterébe kerül.

Salamonon eluralkodott a nagyzási hóbort. Politikai és gazdasági hatalma erősítése céljából feleségül vette az egyiptomi fáraó lányát, valamint saját hírnevét és dicsőségét erősítette a további házasságkötéseivel is. Ugyanakkor veszélyes politikai és katonai szövetségek hálójába bonyolódott. Nyilvános égőáldozata, amelyen látványosan 1000 állatot áldozott fel minden idők legnagyobb áldozóhalmán, éles ellentétben állt apjának, Dávidnak az Úr előtti alázatával. Salamon tetteiből kétségtelenül kiderül, hogy hajlamos volt a túlzásokra, legyen szó az istentiszteleti szertartásról, építkezésről vagy éppen házasságkötésről. Salamon valóban az a király volt, akinek mindene megvolt, de szertelensége és telhetetlensége végül a bukását okozta. Ismét bebizonyosodik, hogy a hatalom és a gazdagság  még a legjobbakat is megrontja.

2.      A szövetség kudarca

Salamon valóban bölcsen kezdte meg uralkodását. Míg az apja Dávid az Úrba vetett bizalmáról lett ismert, addig Salamon a bölcsességéről. S az egész világon valóban úgy ismerik őt, mint aki a bölcsességéről és a gazdagságáról volt híres.

Salamon uralkodását valóban a gazdagság, a pompa és a jólét jellemezte. Azonban a külső ragyogás mögött baljós árnyak is feltűntek. Az egyszerű nép körében az elégedetlenség moraja egyre erősödött. Salamon az építkezései és „luxusberuházásai” fedezésére Izrael történetében először adórendszert vezetett be az országban. Az építkezésen dolgozó munkások elvileg kaptak fizetést a munkájukért, de ez olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatták őket. Salamon úgy rendelte ki a munkásokat az építkezéshez, ahogy a hadsereg sorozza be a katonákat. A szabad emberek kényszermunka táborokba való zárása újabb elégedetlenséget szított az országban.

Amikor a számlák már túl magasra nőttek, Salamon nem átallott egészen odáig elmenni, hogy az ígéret földjének egyes részeit idegen királynak adja el: „Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.” (1Kir 9:11). Így az eladott északi városok miatt a régóta meglevő széthúzás tovább nőtt Izrael északi és déli része között. Az a szakadék azonban, amely Isten és Izrael népe között tátongott, még ennél is sokkal veszélyesebb volt. Eddig Izrael népe Istent tekintette vezetőjének. Most azonban a figyelme a menny Istenéről a jeruzsálemi királyra irányult.

Így bár Salamon uralkodásának a kezdetét jólét, gazdagság és béke jellemezte, a szentíró később mégis szomorúan állapítja meg róla: „Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. ” (1Kir 11:4-5). Salamon szívét rabul ejtette a vágy, hogy fölülmúljon minden korábbi uralkodót. Ekkor azonban már nem Isten állt ott az életének középpontjában, s ez tragikus következményekkel járt.

Isten annak idején Mózesnek pontosan leírta, hogy milyennek kell lennie a királynak, aki uralkodik majd Isten népe felett: „Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek az ÚR, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön… Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.” (5Móz 17:14-20). Ám Salamon ellenszegült Isten akaratának, és az intelmeket teljesen figyelmen kívül hagyva tömérdek lovat vásárolt, külkereskedelmi ügyletekbe bonyolódott, számos feleséget vett magának, valamint aranyat és ezüstöt halmozott fel a palotájában. Salamonnak hatalmas háreme volt, 700 felesége külföldi származású volt, akik idegen isteneket imádtak, így ezek a házasságok végül Salamon szívét is elfordították Istentől, feleségei kedvéért különféle oltárokat építtetett a pogány isteneknek. Mivel Salamont egyre inkább magával ragadta az önzés és az élvhajhászat, így végül polgárháborúba sodorta a nemzetet. Isten még Salamon életében ítéletet mondott felette: „Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a te szolgádnak adom.  De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem meg ezt: majd a fiad kezéből fogom kiszakítani.” (1Kir 11:11-12).

3.      Két lehetőség

Isten Salamonnak szóló intése Izrael nemzetté formálódásának csúcspontján hangzott el. Hasonló módon intette egykor az Úr Mózes által a népét, amikor az ígéret földjének a határához értek. Majd a letelepedés után Józsué által. Az üzenet mind a három esetben ugyanaz volt. Isten megajándékozta népét jelenlétével és ígéreteivel, a népnek pedig erre engedelmességgel és imádattal kellene felelnie. Mindegyik esetben az történt, hogy a nép egy alapvetően fontos választás előtt állt.

Ha Isten iránti engedelmes életet élnek, megtapasztalják áldásait, de ha az engedetlenség és a bálványimádás útjára lépnek, akkor annak következménye szenvedés és pusztulás. Isten szeretetére, amellyel Ő megszabadította népét, az egyetlen logikus és megfelelő reakció csakis a neki való engedelmesség lehet.

Jézus is ezt a két lehetőséget tárta a hallgatói elé: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7:13-14). Ez a két út jelképezi azt a választást, amellyel mindenkinek szembesülnie kell, ahogyan egykor Izrael népének, úgy nekünk is a mai világban. Isten ószövetségi népének az életéből következetesen kirajzolódik az a mintázat, hogy a bűn által megrontott emberi természet képtelen a jóban, az Isten melletti hűségben kitartani, ezért az emberiség újra és újra a pusztulás útját választja. Jézus volt az egyetlen, aki a szoros kapun belépve tökéletesen követte az élet ösvényét. Hit által mindazok, aki hisznek benne és követik őt, megkaphatják Krisztus igazságát, azaz Isten úgy tekint rájuk, mint akik maguk is következetesen az élet útját választják és azt az életet élik, amelyre maguktól képtelenek lettek volna. Isten elküldte az ő Lelkét, hogy megtanítsa gyermekeit arra, hogy miképpen járjanak a keskeny úton.

Salamon bölcsessége legendás volt. Isten megadta neki, amit kért, és képesé tette őt arra, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. E nagy bölcsessége ellenére Salamon élete az emberi bűn természetéről tanúskodik. Ismételten képtelennek bizonyult arra, hogy a neki adott bölcsességének megfelelően éljen.

Bölcsessége páratlan volt, az élete viszont ostobán ért véget. A Példabeszédek könyvében olvashatjuk Salamon intelmeit és figyelmeztetéseit, amelyek mind az Istentől kapott bölcsességét tükrözik. Ugyankor a Biblia azt is elmondja, hogy maga Salamon nem annak megfelelően élt, ahogyan beszélt. Mindannak, amiről pontosan tudta, hogy igaz, éppen az ellenkezőjét élte, és ezzel a valaha élt legbölcsebb ember a legnagyobb bolonddá vált. Salamon élete rámutat, hogy micsoda különbség van a földi királyok és a Királyok Királya, Jézus Krisztus között. Jézus Isten minden bölcsességét tökéletesen birtokolta. Jézus nemcsak tanította, hanem élte is azt az életet, amire Isten hív minket. Salamonnal ellentétben Isten Fiának az élete teljesen összhangban volt a tanításával. Ámen.

Hirdetések: 2023.09.10.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

Vasárnap 10:00 – istentisztelet

Kedd 18:00 – presbiteri bibliaóra – elmarad!

Csütörtök 18:00 bibliaóra

 

HALOTTUNK:

2023. szeptember 8.-án vettünk végső búcsút Puskás Zoltán Kálmánné, szül. János Margit, testvérünktől, aki Isten kegyelméből 70 esztendőt élt. Imáságban kérjük Isten vigasztalását a gyászolók számára!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Takarék Bank)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)

Gyermek istentisztelet (Vasárnapi Iskola)

 

Gyermek istentisztelet (Vasárnapi Iskola)

A Bonyhádi Református Gyülekezetben minden vasárnap 10:00 órai kezdettel a gyermekek számára játékos bibliai gyermekfoglalkozást tartunk.

Az alkalom 10:00 órakor a templomban kezdődik, ahol a gyermekek a felnőttekkel együtt vesznek részt az istentiszteleten, majd az igeolvasás meghallgatását követően, kb. 15 perc elteltével átvonulnak a gyülekezeti terembe, ahol játékos formában dolgozzák fel a bibliai történetet. A fogalakozás kb. 30-40 percig tart és a felnőtt istentisztelettel egy időben ér véget.

Szeretettel várjuk a gyermekeket és a szülőket!

2023.09.22. Gerjen Évkezdő Konfi-Ifi Találkozó

 

Igehirdetés: 2023.09.03.

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 76.

 

A juhok őrzésétől a nemzet vezetéséig

Olvasmány: 1Sám 16:1-23.

„Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába. (1Sám 16:12-13)

 

A Bibliában sok olyan híres emberrel találkozunk, akik nagy hatással voltak az emberiség történetére. Dávid személye kiemelkedik valamennyi közül. Élettörténete rendkívül fordulatos. Sokoldalú ember volt: juhpásztor, zenész, költő, harcos, ünnepelt hős, üldözött közellenség, egyszer elmebetegséget színlelt, máskor ünnepi táncot lejtett. Látjuk könnyáztatta arccal, amikor a legjobb barátjának haláláról értesül, majd a palotája tetején sétálva, amikor kéjsóvár tekintettel bámulta a fürdőző Betsabét. Később a bűnei miatt bánkódott, amikor Nátán próféta nyíltan rámutatott vétkére és lelepleződött, mint házasságtörő és gyilkos. Látjuk őt lehajtott fejjel kitámolyogni Jeruzsálemből, amikor az ellene fellázadt fia üldözte. Dávid sok válságos helyzetet élt át. Hol fönt, hol lent. De valahogy mindig sikerült talpra állnia. Az Isten iránti őszinte bizalma, hűsége és ragaszkodása sohasem rendült meg. A Biblia nem próbálja hibátlannak bemutatni, nem retusálja azokat a foltokat, amelyek ott vannak az életén. Nem sugallja azt, hogy ő lett volna a jellem és a becsület tökéletes mintaképe.

A Szentírás Dávidot hozzánk hasonló emberként mutatja be. Neki is megvoltak a maga gyenge pontjai. Személyét az teszi rokonszenvessé, hogy kész volt a hibáiból tanulni, képes volt a bűneivel Istenhez fordulni és tőle kérni a kegyelmet és a megbocsátást. Nem a maga érdemeiben bízott, nem a maga erejére támaszkodott, hanem rábízta magát Isten kegyelemére és az Ő szeretetében bízott.

Sámuel első könyve elsősorban Dávid fiatalkorát és a hosszú száműzetés időszakát beszéli el. A Sámuel második könyve viszont már Dávidra, a királyra összpontosít, aki egyesíti, vezeti és lelkesíti népét. Az ország leromlott állapotban volt, amikor Dávid átvette az irányítást. A déli országrész lakói Saul halála után elismerték Dávidot királyuknak, de az északi országrészben polgárháború tört ki. Egy nagyhatalmú tábornok lázadást indított Dávid ellen és Saul egyik fiát akarta a trónra jutatni. A hatalmi harc tele volt intrikákkal, gyilkosságokkal és árulásokkal. Dávidnak végül sikerült leszámolnia minden ellenfelével. Bölcsen arra törekedett, hogy megbékéltesse egymással a szembenállókat. Igazságosan megbüntette azokat, akik ok nélkül erőszakoskodtak vagy gyilkoltak, de tisztelettel bánt ellenfeleivel. Dávid elfoglalta Jeruzsálemet és az ország politikai és vallási központjává tette.

A belső egység megteremtése után a külső veszéllyel is leszámolt, sikerült legyőznie a retteget filiszteusokat. A békének és biztonságnak köszönhetően hamarosan felvirágzott a kereskedelem, így az ország gyors fejlődésnek indult. Dávid kétségtelenül az ország legnépszerűbb és leghíresebb királya volt.

1.      Mi volt Dávid titka?

Mi tette Dávidot alkalmassá a királyságra? Bár első ránézésre talán nem tett Dávid olyan lehengerlő benyomást a környezetére, mint Saul, mégis Dávid lett az „Isten szíve szerint” való király. Egyszerűen azért, mert Dávid engedte, hogy Isten munkálkodjon a szívében. Egész élete azt bizonyítja, hogy szerette Istent és teljes szívéből bízott benne, épp úgy, ahogyan azt Isten törvénye megkívánta.

Amikor először találkozunk Dávid nevével a Bibliában, akkor egy kis pásztorfiúként ismerjük meg, aki „éppen a juhokat őrzi” (1Sám 16:11/b). Ez a történet beszámol arról, hogy Izrael első királya, Saul kudarcot vallott. A történet bevezetéséből azt is megtudjuk, hogy Isten Sámuel prófétának, aki korábban Sault is királlyá kente, most ezt a kijelentést tette:  „Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt, és nem marad Izráel királya!” (1Sám 16:1/a). Majd hamarosan ezzel a feladattal bízta meg Sámuelt: „Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt!” (1Sám 16:1/b). Isten tehát az engedetlen Saul helyett talált megának mást, olyat, aki valóban a „szíve szerint” való királya lesz népének. Isten világosan ki is jelentette ezt Saul számára: „Most azonban nem lesz a királyságod maradandó. Keresett magának az ÚR valakit, aki a szíve szerint való, és őt tette népe fejedelmévé az ÚR, mert te nem teljesítetted, amit megparancsolt neked az ÚR.” (1Sám 13:14). De ki lesz az az ember, az a kiválasztott, aki valóban az Isten „szíve szerint való” királya lesz Izraelnek? Amikor az első királyt, Sault királlyá választották, róla ezt mondta a szentíró: „Egy fejjel kimagaslott az egész nép közül.” (1Sám 10:23/a). Majd Sámuel is a termetes növésére, daliás alakjára utalva így mutatta be őt a nép előtt:  „Látjátok, hogy kit választott az ÚR! Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között!” (1Sám 10:23/b.) Ezt a választást pedig az egész nép nagy megelégedettséggel nyugtázta: „Ekkor ujjongásban tört ki az egész nép, és ezt kiabálták: Éljen a király!” (1Sám 23/c).

Most újra királyválasztásra került sor Izraelben. Bár egyelőre még csak titokban történt az új király kiválasztása, de mégis döntő fontosságú kérdés volt, hogy az első választás nyilvánvaló kudarca után, végre az alkalmas ember kerüljön a trónra. Isten Betlehembe küldte Sámuel prófétát, még pedig egy Isai nevű férfi házához. Azt is megtudjuk, hogy ennek az Isainak hét fia volt. De a hét fiú közül vajon melyik az Isten által kiszemelt utód? Az apa természetesen a legidősebb fiát mutatta be elsőként a prófétának, aki azt azonnal szimpatikusnak találta, de Isten figyelmeztette őt: „Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16:7). Így aztán az elsőszülött után sorba jöttek a többiek is, de a próféta válasza mindig ugyanaz volt: „Őt sem választotta az ÚR.” (1Sám 16:8/b). Csak a legkisebb maradt végül, akit akkor még nem vettek férfiszámba, ezért nem is hívták meg az ünnepi lakomára, hanem kint a legelőn vigyázott a nyájra. Senki, még saját apja sem látta a legkisebb fiában, Dávidban, a kis pásztorgyerekben a királyt. Isten azonban egészen másféle mércével mér, mint az emberek. Bár Dávid szinte mindenben különbözött az elődjétől, Saultól, és a saját családjában, a testvérei között sem számított sokat, mégis ő lett az Isten által kiszemelt utód. Az utolsóról, a legkisebbről, az emberek által lenézett és megvetettről mondta Isten ezt Sámuelnek: „Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!” (1Sám 16:12/b). Amikor Dávid megjelent Sámuel próféta előtt, ezt a leírást adja róla a szentíró: „Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt.” (1Sám 16:12/b). De ez csupán az, amit az emberi szem lát. Isten számára azonban nem a külső számít. Dávid azért lett Isten kiválasztottja, mert megnyitotta a szívét Isten előtt, engedte, hogy Isten munkálkodjon benne. Dávid teljes szívéből szerette Istent, emberi gyarlóságai, bukásai után is mindig az Isten kegyelmét kereste. A történet itt ezzel a mondattal zárul: „Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.” (1Sám 16:13/b).

2.      Dávid a hűséges uralkodó példája

Izrael első királya, Saul, hatalmas ígéretet kapott Istentől uralkodása elején, ám hamarosan elvesztette vezetői képességeit. Kudarcának az oka, hogy nem volt hajlandó elismerni, hogy Izrael valódi királya maga Isten. Miután Saul csillaga leáldozott, Isten keresni kezdte az utódját. Ez a kiszemelt utód pedig szinte mindenben különbözött az elődjétől. Senki, még a saját apja sem látta Dávidban, a fiatal pásztorfiúban a királyi képességeket. Isten azonban egészen másfajta mércével mér: „Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16:7). A szerény kezdetek és a sok hiányosság ellenére lett Dávid Izrael történelmének legnagyobb uralkodójává.

Saul halála után háború tört ki a Saul házához hűséges emberek és a Dávidot támogató párt között, amelyből végül Dávid pártja került ki győztesen. Először Júda választotta meg királyának Dávidot, majd az egész Izrael. Mivel Dávid további katonai sikereket ért el a filiszteusok ellen, így sikerült hatalmát az egész ország felett megerősítenie. Az ország egyesítése érdekében elfoglalta és az ország fővárosává tette Jeruzsálemet. Ide hozatta a szövetség ládáját, ezzel is kifejezve, hogy Jeruzsálem, azaz Dávid városa, az a hely ahol Isten a népe között lakik. Dávid palotát építtetett magának Jeruzsálemben, és szeretett volna az Úrnak is templomot építeni. De Isten Nátán próféta által a tudtára adta, hogy ezt nem ő, hanem a fia fogja majd megtenni. Az Úr megerősítette Dávid királyságát és megígérte neki, hogy Dávid utódait megszilárdítja Izrael dinasztikus uralmi rendszerében.

A Dáviddal kötött szövetségben Isten megígérte, hogy Dávid nevét naggyá teszi, népének Izraelnek pedig helyet biztosít a népek között, így biztonságban lesznek, és nyugalmat kapnak ellenségeiktől. A dávidi szövetség az Ábrahámmal kötött szövetség elemeit idézi fel és erősíti meg. Dávid válaszul imádságában hálát ad Istennek és felmagasztalja őt, Isten ígéreteit pedig egyértelműen az Ábrahámnak tett ígéretekkel hozza kapcsolatba.

Az új elem a dávidi szövetségben az volt, hogy a királyság a Sínai-hegyi szövetségbe van beoltva. Izrael most már hivatalosan megalapított királyság, amely képes betölteni az elhívását, hogy világosság legyen a népek számára. Izrael földi királya arra hívatott, hogy vezesse ezt a népet, hogy szent nép és papok királysága legyen. Mindez pedig az által valósulhat meg, hogy a király eltávolítja a bálványokat az országból és Izraelnek nyugalmat és békét, azaz „sálómot” biztosit.

Valóban Dávid uralkodása alatt lett először nyugalom és béke Izraelben. Dávid hihetetlenül sikeres hadvezér volt, aki nagyon megerősítette Izrael határait. Uralkodása alatt jogot és igazságot szolgáltatott az egész népnek. Nagylelkű győztes volt, aki megkereste Saul rokonait, jóindulattal fordult hozzájuk és gondoskodott róluk.

Mindamellett Dávid sem volt makulátlan. A Biblia őszintén beszél Dávid bűneiről és elhibázott döntéseiről is. Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, majd összeesküvést szőtt a nő férjének megölésére. Amikor Nátán próféta egy példázat által szembesítette Dávidot a bűnével, sírva borult Isten elé, megbánva mindazt, amit tett és Isten megbocsátott neki. De tettének tragikus következményeit viselnie kellett. A gyermek, aki Dávidnak a Betsabéval való házasságtörő kapcsolatából született, meghalt. Dávid tágabb családjában pedig felütötte fejét a lázadás, majd nemi erőszak és gyilkosság is történt. Végül Isten legszörnyűbb ítélete is elérte Dávidot, amikor szeretett fia, Absolon lázadt fel ellene, majd a lázadás leverése során életét vesztette.

Egészében véve azonban a Biblia pozitívan értékeli Dávid királyságát. Dávidot őszinte, istenfélő királyként ábrázolja.

Amint láttuk, Izraelnek a királysággal való kísérletezésében semmi sem ment egyszerűen. Minden lépésnél nehézségekkel kellett megküzdeni, és ez igaz volt Dávid király utódlásának a kérdésére is. Isten megígérte, hogy örökre megerősíti Dávid vonalát, de ez nem akadályozta meg Dávid örököseinek hatalmi harcát. Absolon lázadása és halála után végül Dávid Betsabé fiát, Salamont tette meg királynak és ezzel megalapította a dávidi dinasztiát.

3.      Mi a király feladata?

Dávid a juhok őrzésétől jutott el a nemzet vezetéséig. Ezt mondja róla az Úr:  „Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.” (2Sám 7:8). A Biblia Dávidot példaként állítja elénk. Életéből izgalmas képeket látunk felvillanni. Hárfázik, verseket ír, csatákban harcol, ünnepi táncban dicséri Istent. Dávid válságos helyzetek tucatjait élte túl, de mindig sikerült talpra állnia, mert az Isten iránti szenvedélyes bizalma soha nem rendült meg. De neki is megvoltak a gyenge pontjai. Személyét épp az teszi rokonszenvessé, hogy minden helyzetben Istenhez tudott fordulni. Isten iránti szeretete sohasem lankadt. Dávidban megtestesült mindaz, amit Isten Izraeltől elvárt.

A Biblia olyannak mutatja be nekünk Dávidot, mint, aki más volt, különbözött mindattól, amit az emberek elvártak egy királytól. Ő nem az a király volt, akit Izrael remélt, hanem olyan, amilyet Isten szánt neki. Hasonlóképen elmondhatjuk, hogy Jézus sem olyan ember volt, amilyennek a zsidó vallási vezetők elképzelték a Messiást. Jézus Dávidhoz hasonlóan Betlehemben született, egy egyszerű szegény családban. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az a megváltó, akit Izrael szeretett volna. Ők inkább egy hős, harcos királyt vártak, helyette Isten egy szenvedő szolgát adott, aki alázatosan föláldozta magát másokért. A legtöbben nem ismerték föl, hogy ki is ő valójában, és végül meg is ölték. Azt képzelték, hogy az eljövendő messiás király majd elpusztítja minden ellenségüket, de Isten Jézust küldte, aki azért jött, hogy megmentse az ellenségeiket, úgy hogy meghívja őket is a mennyei királyságába. Jézus Isten volt testben közöttünk, a szíve tökéletesen tiszta. Lehet, hogy külsőleg nem volt különleges, de Isten tökéletes szeretetét és kegyelmét testesítette meg itt a földön.

 

Izrael királyainak története arra mutatott rá, hogy Isten miként vezeti népét bizonyos emberek megbízásán keresztül. Ezek a vezetők azt a feladatot kapták, hogy Isten igéjét közvetítsék, és Isten jelenlétét tükrözzék vissza, ezáltal úgy vezetve Izraelt, hogy Istennek engedelmeskedjen mindenben. A bűn meggátolta ezeket az embereket abban, hogy ilyen vezetők legyenek. Egyetlen ember sem lehet tökéletes vezető Isten népe számára. Egyedül az igazi Király, Jézus az a vezető, aki hűségesen képviseli Istent és az ő akaratát az emberiség számára. Ezért mondja a Sámuel első könyve már ez elején: „Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”  (1Sám 2:2). Ámen.

Hirdetések: 2023.09.03.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

Vasárnap 10:00 – istentisztelet

Kedd 18:00 – presbiteri bibliaóra (kéthetente!)

Csütörtök 18:00 bibliaóra

 

HALOTTUNK:

Életének 70. évében elhunyt Puskás Zoltán Kálmánné, szül. János Margit, akinek temetése 2023. szeptember 8.-án, pénteken 14:00 órai kezdettel lesz az evangélikus temetőben. Imáságban kérjük Isten vigasztalását a gyászolók számára!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Takarék Bank)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)

 

Bibliaórák / Felnőtt Hittan Tematikája 2023. II. félév

 

Bibliaórák / Felnőtt Hittan Tematikája 2023. II. félév

Minden csütörtök 18:00 órai kezdettel!

Téma: „Hisszük és valljuk”

	Dátum:	Téma
1.	2023.09.07.	Az igaz hit
2.	2023. 09.14.	A Szentháromság
3.	2023. 09.21.	Teremtés és gondviselés
4.	2023. 09.28.	Az üdvösség
5.	2023. 10.05.	Jézus születése
6.	2023. 10.12.	Jézus halála
7.	2023. 10.19.	Jézus feltámadása
8.	2023. 10.26.	Jézus menybemenetele
	2023. 11.02.	Őszi szünet
9.	2023. 11.09.	A visszatérő Úr
10.	2023. 11.16.	A Szentlélek
11.	2023. 11.23.	Az Egyház 1.
12.	2023. 11.30.	Az Egyház 2.
13.	2023. 12.07.	A Misszió
14.	2023. 12.14.	Az evangelizáció
15.	2023. 12. 21.	Karácsonyi készülődés

 

Tankönyv: "Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre

(Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Júdák Endre)