Presbiteri Bibliaóra / Presbiterképzés, 2023.11.21. Téma: A magyar református egyház felépítése

A magyar református egyház felépítése

A magyarországi Református Egyház szervezete és törvényei

Az egyház szervezeti alapegysége az egyházközség, vagy a köznapi használatban: a gyülekezet. A Magyarországi Református Egyház mintegy 1200 egyházközségből épül fel. Az egyház gyülekezetközpontúsága mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy az egyház több egyházközséget összefogó szervezeteinek tisztségviselőit az egyházközségek presbitériuma választja meg.
Mindnyájunkban felmerülhet a kérdés, vajon miért nevezik egyházunkat „magyarországinak“ és nem magyarnak?
Ennek van egy elvi és egy történeti körülményekből következő indoka.
Az elvi indok az, hogy az egyház nem nemzetekhez kötött szervezet (jóllehet az ortodox egyházak nemzeti szervezetekké váltak), hanem minden keresztyén egyház az egy, egyetemes anyaszentegyház része, amint azt az Apostoli Hitvallásban valljuk. Ezt az egyházalkotmánynak nevezett 1994. évi II. törvényünk 1. §-a így mondja ki:

„A Magyarországi Református Egyház Jézus Krisztus Egyetemes Anyaszentegyházának része, a Magyarország területén lévő református egyházközségekből épül fel.“

Ennek tehát nemcsak magyar állampolgárok lehetnek tagjai, hanem mindazok a reformátusok, akik Magyarországon élnek, de más ország állampolgárai. Ma ez még Magyarországon viszonylag kis számban fordul elő, de a következő években – részben a szomszéd országokból áttelepülők és a globalizáció révén – gyakrabban elő fog fordulni, akár úgy, hogy önálló gyülekezetekbe is tömörülnek. Némileg ilyen a budapesti Németajkú Református Egyházközség vagy a Szlovák Evangélikus Egyházközösség.
Ha a történeti indokait megismerjük, akkor világosabbá válik az elvi indok is.
A Magyarországi Református Egyház, mint egységes szervezet, viszonylag nem nagy múltra tekinthet vissza. Tulajdonképpen ebben a formában csak 1881-ben alakult meg, addig az egyházkerületek ugyan időnként együttműködtek, de egységes szervezet, egységes törvényhozás nem volt. Már ennek az egységes egyháznak is voltak nem magyar nyelvű, bár magyar állampolgárságú egyháztagokból álló gyülekezetei, mint pl. a reformáció kezdetén létrejött horvát nyelvű – ma is élő – egyházközségek.
Még inkább így lett ez a tragikus trianoni békeszerződés után. Az 188l-ben öt egyházkerületből: a dunántúliból, a dunamellékiből, a tiszáninneniből, a tiszántúliból és az erdélyiből alakult egységes egyházszervezetet az új határok szétdarabolták. Magyarországon maradt négy megcsonkított egyházkerület: a Dunán-túli, a Duna-melléki, a Tiszán-inneni és a Tiszán-túli. Teljesen Romániához került az Erdélyi Egyházkerület, és ide került a Tiszán-túli Egyházkerület egy része és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület néven új egyházkerületet képezett, amely az erdélyi egyházkerülettel alkotta meg a Romániai Református Egyházat és annak zsinatát. A dunántúli, a tiszán-túli, a tiszán-inneni egyházkerület elszakított részeiből alakult meg a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, melyből a politikai határmódosítások nyomán levált a Kárpátaljai Református Egyház. A duna-melléki és a tiszán-túli egyházkerület elszakított részeiből alakult meg a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház, amely a legutóbbi határváltozások nyomán osztódott Szerbiai, illetve Horvátországi Református Egyházra. Az elszakított területeken már óhatatlanul kialakultak nemcsak magyar nyelvű gyülekezetek, hanem pl. Szlovákiában sok szlovák nyelvű gyülekezet is van, sőt, szlovák nyelvű egyházmegyék is. Amint említettük, így van – történelmileg kialakult – horvát nyelvű gyülekezet is.
Ugyanakkor – a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban tapasztalt nehézségeket is látva – megjelent az igény magyar nyelvű egyházakra. Ezért következett be szakadás a legkisebb szomszédos református egyházban, a horvátországiban, de ezt mondja ki törvényben a kárpátaljai egyház is (ti. hogy csak magyarok lehetnek az egyház tagjai), és lényegében ezt gyakorolja a Romániai Református Egyház is. Hogy ez helyes-e, azon el lehet gondolkozni annak ismeretében is, hogy Bethlen Gábor fordíttatta le a Bibliát, Lórántffy Zsuzsanna pedig a Heidelbergi Kátét román nyelvre. A határok elválasztó szerepének csökkenésével ezek a kérdések mindinkább felvetődnek. Ennek egy lehetséges megoldása a Magyarországi Református Egyház Zsinatának az a döntése, amely az 1967. évi I. törvényt a következőkkel egészíti ki: (1. §. (2) és (3) bek.)
„A Magyarországi Református Egyház tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot.
Egyháztagsági jogait és kötelességeit mindenki az állandó lakhelye szerint szervezett, önálló működésű autonóm egyház szervezetében gyakorolja (…)“
Az előzőekben már említést nyert két szervezeti forma neve: egyházkerület és egyházmegye.
Több egyházközség az egyházi kormányzás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházmegye.
Magyarországon ma 27 egyházmegye működik (l. 1. sz. melléklet). Az egyházmegyék mintegy 30-90 egyházközséget tömörítenek. Ez a terület nagyságától, a bele tartozó egyházközségek létszámától, bizonyos mértékig a történelmi hagyományoktól függ.
Több egyházmegyének az egyházi hagyományozás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházkerület. Az egyházkerületbe 6-8 egyházmegye tartozik (l. l. sz. melléklet).
Végül pedig a Magyarországi Református Egyház Zsinata – a Magyarországi Református Egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete.
Lássuk most már, kik alkotják ezeket a szervezeteket, és hogyan érvényesül az, hogy ennek tagjait a gyülekezetek presbitériumai választják.
Az egyházközségek belső szervezetéről és tevékenységéről részletesen majd a 2. fejezetben szólunk. Itt most csak annyit, hogy az egyházközség tagjai presbitereket választanak. A presbiterek választják az egyházmegye, az egyházkerület tisztségviselőit és a Zsinat tagjait.

Az egyházmegye

Az egyházmegye a legfőbb szerve az egyházmegyei közgyűlés. Ennek tagjai az ún. kebelbeli gyülekezetek lelkészei és gondnokai, valamint a választott tisztségviselők, úgymint

 

• az esperes, a közgyűlés lelkészi elnöke,
• az egyházmegyei gondnok, a közgyűlés presbiteri elnöke,
• egy lelkészi és egy presbiteri főjegyző, az esperes és a gondnok helyettesei,
• egyházmegyei jegyzők,
• az egyházmegyei tanácsosok, akik az előzőekkel együtt az egyházmegyei közgyűlések közötti időben az    egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe utalt feladatok időközi teljesítését végzik,
• az egyházmegyei jogtanácsos,
• az egyházmegyei pénztáros,
• az egyházmegyei számvevő,
• az egyházmegyei levéltáros.

Az esperes és a gondnok – mint az egyházmegye elnöksége – képviseli az egyházmegyét.

Az egyházmegyei közgyűlés további tagjai az egyházmegye területén működő iskolák, felsőoktatási intézmények, szeretetszolgálati intézmények egy-egy tagja.
Az egyházmegye missziói, tanulmányi, gazdasági, diakóniai, iskolai és vallásoktatási (ha kell), egyéb bizottságot alakíthat. Az egyházmegyének joga van az egyházi törvényekben megszabott keretek között, azokkal nem ellentétes szabályrendeleteket hozni.
Az egyházközségek presbitériumai szinte kizárólag az egyházmegyékkel vannak közvetlen kapcsolatban. Ez érthető is, hiszen az egyházmegye megfelelő szervezetei hatáskörébe tartozik

• a presbitériumok esetleges felosztása,
• az egyházközség presbitériuma létszámának jóváhagyása,
• az egyházlátogatások (kanonika vizitáció) és azok tapaszlatainak megtárgyalása,
• az ún. közalapi járulékok megosztása az egyházközségek között (erről még egy későbbi fejezetben lesz szó),
• az egyházközségek költségvetésének és záró számadásának jóváhagyása,
• az egyházközség presbitériumának ingatlanvagyon szerzésére, megterhelésére, kölcsön felvételére, ajándék,
•  
• örökség elfogadására, egyházi épületek átalakítására, építési munkáira vonatkozó határozatainak jóváhagyása, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Az egyházmegyei közgyűlés fontos feladata a jelöltállítás egyházmegyei, egyházkerületi tisztségekre és a zsinati tagokra, akikről majd az egyházközségek presbitériuma dönt titkos szavazással. Az egyházmegye szervezeti felépítését a 2. a. sz. melléklet tartalmazza.

Az egyházkerület

Az egyházkerület szervezeti összetétele nagyon hasonló az egyházmegyeihez. Így az önkormányzati, felügyeleti és igazgatási feladatait a következő szervezetek, tisztségviselők teljesítik:

• az egyházkerületi közgyűlés, amelynek tagjai
• az egyházkerület elnöksége, úgymint a püspök és a főgondnok,

• az egyházkerület főjegyzői (püspök-, illetve főgondnok-helyettes),
• az egyházkerületi lelkészi és világi tanácsosok,
• minden egyházmegye esperese és gondnoka,
• az egyházmegyék által választott lelkészi és presbiteri képviselők,
• az egyházkerületi jogtanácsos,
• egyházmegyénként a területén működő egyetemek, főiskolák, közép- és alsó fokú iskolák
• egy-egy tanárképviselője,
• az egyházkerület területén működő tudományos gyűjtemény képviselője.

Az egyházkerület hatáskörébe tartozó legfontosabb ügyek:

• szabályrendeleteket alkothat (pl. a lelkészekre vonatkozólag),
• intézkedik lelkészek felszentelésére,
• dönt lelkészképesítés hatályban tartása ügyében,
• felülvizsgálja és jóváhagyja az egyházmegyék költségvetését és záró számadását.

Amint ezt az egyházmegyéknél is láttuk, az egyházkerületi közgyűlések közötti időben az egyházkerületi tanácsa intézi az ügyeket. Az egyházkerületet a püspöki és a főgondnok képviseli. (Az egyházkerület szervezeti felépítését a 2. b. melléklet tartalmazza.)

A Zsinat

Amint azt már láttuk, a Zsinat a Magyarországi Református Egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete. Ebben a hatáskörében

• megvizsgálja és megállapítja az egyház tanait,
• egyházi törvényeket alkot, megállapítja az egyház alkotmányát,
• meghatározza az egyházi törvénykezés irányelveit és az egyházi fegyelmezés terén megvalósítandó feladatokat,
• határoz az országos Református Közalap és a Református Lelkészi Nyugdíjintézet fenntartásáról és működéséről,
• határoz a hivatalos bibliafordítás, istentiszteleti rendtartás és az énekeskönyv ügyében,
• megválasztja a tábori püspököt,
• intézkedik a Magyarországi Református Egyház egészét érintő kormányzási és igazgatási ügyekben, valamint határoz mindazon kérdésekben, amelyek a Magyarországi Református Egyház legfőbb állásfoglalását vagy döntését igénylik.

A Zsinatnak 100 tagja van. Közülük 20-an tisztségüknél fogva tagok: a négy püspök, a négy főgondnok, a négy-négy egyházkerületi lelkészi, illetve presbiteri főjegyző, a tábori püspök, a zsinati tanácsos, a zsinati jogtanácsos és az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke. A 80 választott tagból 24-et a dunamelléki, 12-öt a dunántúli, 12-öt a tiszáninneni, 26-ot a tiszántúli egyházkerületből választanak. A tanintézetekből 1-1, a szeretet- és egészségügyi intézetekből csak a dunamelléki és a tiszántúli egyházkerületekben 1-1 főt választanak.
A Zsinat a törvénybe nem tartozó feladatok teljesítésére Zsinati Tanácsot választ. A Zsinat a tanácskozási ügyek előkészítésére szakbizottságokat alakít.
A Magyarországi Református Egyház képviseletére a Zsinat lelkészi és presbiteri elnöke jogosult, akiket a Zsinat a püspökök, illetve a főgondnokok közül választ.
A Zsinat szervezeti összetételét a 2. c. melléklet tartalmazza.
A Magyarországi Református Egyház törvényeinek felsorolását a 3. melléklet tartalmazza.

Megbeszélésre ajánlott kérdések:
1. A képzésben résztvevők egyházközsége melyik egyházmegyébe tartozik? Ki annak esperese, illetve gondnoka?
2. A képzésben résztvevők egyházmegyéje melyik egyházkerületbe tartozik? Ki annak a püspöke, illetve a főgondnoka?
3. Ki a Zsinat lelkészi, illetve presbiteri elnöke?
4. „Nemzeti“ egyházakat tart-e helyesnek, vagyis amelyben egy nemzetiségűek vannak, vagy országos egyházakat, amelyben több nyelvű gyülekezetek vannak? Vizsgálja meg teológiai és gyakorlati szempontok szerint, és indokolja véleményét!
5. Szükségesnek látja-e, hogy négyszintű egyházszervezet legyen? Melyek a jelenlegi szervezet előnyei és hátrányai? Milyen más megoldás jöhetne szóba?
6. Szükséges-e ennyi különféle tisztség egyházunkban, figyelemmel arra, hogy nem egyszer egy ember többféle tisztséget visel, és túl van terhelve, mások pedig esetleg csak formai okokból (pl. hogy legyen minden egyházközség, egyházmegye, egyházkerület képviselve egy-egy bizottságban) tisztségviselők, de munkát nem, vagy alig végeznek.?

Ajánlott segédletek:
A Magyarországi Református Egyház falitérképe,
A Kárpát-medencei Református Egyházak falitérképe,
A Magyarországi Református Egyház törvényeinek gyűjteménye

 

 Nyomtatóbarát változat

4.2. A magyar református egyház felépítése

A magyarországi Református Egyház szervezete és törvényei

Az egyház szervezeti alapegysége az egyházközség, vagy a köznapi használatban: a gyülekezet. A Magyarországi Református Egyház mintegy 1200 egyházközségből épül fel. Az egyház gyülekezetközpontúsága mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy az egyház több egyházközséget összefogó szervezeteinek tisztségviselőit az egyházközségek presbitériuma választja meg.
Mindnyájunkban felmerülhet a kérdés, vajon miért nevezik egyházunkat „magyarországinak“ és nem magyarnak?
Ennek van egy elvi és egy történeti körülményekből következő indoka.
Az elvi indok az, hogy az egyház nem nemzetekhez kötött szervezet (jóllehet az ortodox egyházak nemzeti szervezetekké váltak), hanem minden keresztyén egyház az egy, egyetemes anyaszentegyház része, amint azt az Apostoli Hitvallásban valljuk. Ezt az egyházalkotmánynak nevezett 1994. évi II. törvényünk 1. §-a így mondja ki:

„A Magyarországi Református Egyház Jézus Krisztus Egyetemes Anyaszentegyházának része, a Magyarország területén lévő református egyházközségekből épül fel.“

Ennek tehát nemcsak magyar állampolgárok lehetnek tagjai, hanem mindazok a reformátusok, akik Magyarországon élnek, de más ország állampolgárai. Ma ez még Magyarországon viszonylag kis számban fordul elő, de a következő években – részben a szomszéd országokból áttelepülők és a globalizáció révén – gyakrabban elő fog fordulni, akár úgy, hogy önálló gyülekezetekbe is tömörülnek. Némileg ilyen a budapesti Németajkú Református Egyházközség vagy a Szlovák Evangélikus Egyházközösség.
Ha a történeti indokait megismerjük, akkor világosabbá válik az elvi indok is.
A Magyarországi Református Egyház, mint egységes szervezet, viszonylag nem nagy múltra tekinthet vissza. Tulajdonképpen ebben a formában csak 1881-ben alakult meg, addig az egyházkerületek ugyan időnként együttműködtek, de egységes szervezet, egységes törvényhozás nem volt. Már ennek az egységes egyháznak is voltak nem magyar nyelvű, bár magyar állampolgárságú egyháztagokból álló gyülekezetei, mint pl. a reformáció kezdetén létrejött horvát nyelvű – ma is élő – egyházközségek.
Még inkább így lett ez a tragikus trianoni békeszerződés után. Az 188l-ben öt egyházkerületből: a dunántúliból, a dunamellékiből, a tiszáninneniből, a tiszántúliból és az erdélyiből alakult egységes egyházszervezetet az új határok szétdarabolták. Magyarországon maradt négy megcsonkított egyházkerület: a Dunán-túli, a Duna-melléki, a Tiszán-inneni és a Tiszán-túli. Teljesen Romániához került az Erdélyi Egyházkerület, és ide került a Tiszán-túli Egyházkerület egy része és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület néven új egyházkerületet képezett, amely az erdélyi egyházkerülettel alkotta meg a Romániai Református Egyházat és annak zsinatát. A dunántúli, a tiszán-túli, a tiszán-inneni egyházkerület elszakított részeiből alakult meg a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, melyből a politikai határmódosítások nyomán levált a Kárpátaljai Református Egyház. A duna-melléki és a tiszán-túli egyházkerület elszakított részeiből alakult meg a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház, amely a legutóbbi határváltozások nyomán osztódott Szerbiai, illetve Horvátországi Református Egyházra. Az elszakított területeken már óhatatlanul kialakultak nemcsak magyar nyelvű gyülekezetek, hanem pl. Szlovákiában sok szlovák nyelvű gyülekezet is van, sőt, szlovák nyelvű egyházmegyék is. Amint említettük, így van – történelmileg kialakult – horvát nyelvű gyülekezet is.
Ugyanakkor – a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban tapasztalt nehézségeket is látva – megjelent az igény magyar nyelvű egyházakra. Ezért következett be szakadás a legkisebb szomszédos református egyházban, a horvátországiban, de ezt mondja ki törvényben a kárpátaljai egyház is (ti. hogy csak magyarok lehetnek az egyház tagjai), és lényegében ezt gyakorolja a Romániai Református Egyház is. Hogy ez helyes-e, azon el lehet gondolkozni annak ismeretében is, hogy Bethlen Gábor fordíttatta le a Bibliát, Lórántffy Zsuzsanna pedig a Heidelbergi Kátét román nyelvre. A határok elválasztó szerepének csökkenésével ezek a kérdések mindinkább felvetődnek. Ennek egy lehetséges megoldása a Magyarországi Református Egyház Zsinatának az a döntése, amely az 1967. évi I. törvényt a következőkkel egészíti ki: (1. §. (2) és (3) bek.)
„A Magyarországi Református Egyház tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot.
Egyháztagsági jogait és kötelességeit mindenki az állandó lakhelye szerint szervezett, önálló működésű autonóm egyház szervezetében gyakorolja (…)“
Az előzőekben már említést nyert két szervezeti forma neve: egyházkerület és egyházmegye.
Több egyházközség az egyházi kormányzás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházmegye.
Magyarországon ma 27 egyházmegye működik (l. 1. sz. melléklet). Az egyházmegyék mintegy 30-90 egyházközséget tömörítenek. Ez a terület nagyságától, a bele tartozó egyházközségek létszámától, bizonyos mértékig a történelmi hagyományoktól függ.
Több egyházmegyének az egyházi hagyományozás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházkerület. Az egyházkerületbe 6-8 egyházmegye tartozik (l. l. sz. melléklet).
Végül pedig a Magyarországi Református Egyház Zsinata – a Magyarországi Református Egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete.
Lássuk most már, kik alkotják ezeket a szervezeteket, és hogyan érvényesül az, hogy ennek tagjait a gyülekezetek presbitériumai választják.
Az egyházközségek belső szervezetéről és tevékenységéről részletesen majd a 2. fejezetben szólunk. Itt most csak annyit, hogy az egyházközség tagjai presbitereket választanak. A presbiterek választják az egyházmegye, az egyházkerület tisztségviselőit és a Zsinat tagjait.

Az egyházmegye

Az egyházmegye a legfőbb szerve az egyházmegyei közgyűlés. Ennek tagjai az ún. kebelbeli gyülekezetek lelkészei és gondnokai, valamint a választott tisztségviselők, úgymint

 

• az esperes, a közgyűlés lelkészi elnöke,
• az egyházmegyei gondnok, a közgyűlés presbiteri elnöke,
• egy lelkészi és egy presbiteri főjegyző, az esperes és a gondnok helyettesei,
• egyházmegyei jegyzők,
• az egyházmegyei tanácsosok, akik az előzőekkel együtt az egyházmegyei közgyűlések közötti időben az    egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe utalt feladatok időközi teljesítését végzik,
• az egyházmegyei jogtanácsos,
• az egyházmegyei pénztáros,
• az egyházmegyei számvevő,
• az egyházmegyei levéltáros.

Az esperes és a gondnok – mint az egyházmegye elnöksége – képviseli az egyházmegyét.

Az egyházmegyei közgyűlés további tagjai az egyházmegye területén működő iskolák, felsőoktatási intézmények, szeretetszolgálati intézmények egy-egy tagja.
Az egyházmegye missziói, tanulmányi, gazdasági, diakóniai, iskolai és vallásoktatási (ha kell), egyéb bizottságot alakíthat. Az egyházmegyének joga van az egyházi törvényekben megszabott keretek között, azokkal nem ellentétes szabályrendeleteket hozni.
Az egyházközségek presbitériumai szinte kizárólag az egyházmegyékkel vannak közvetlen kapcsolatban. Ez érthető is, hiszen az egyházmegye megfelelő szervezetei hatáskörébe tartozik

• a presbitériumok esetleges felosztása,
• az egyházközség presbitériuma létszámának jóváhagyása,
• az egyházlátogatások (kanonika vizitáció) és azok tapaszlatainak megtárgyalása,
• az ún. közalapi járulékok megosztása az egyházközségek között (erről még egy későbbi fejezetben lesz szó),
• az egyházközségek költségvetésének és záró számadásának jóváhagyása,
• az egyházközség presbitériumának ingatlanvagyon szerzésére, megterhelésére, kölcsön felvételére, ajándék,
•  
• örökség elfogadására, egyházi épületek átalakítására, építési munkáira vonatkozó határozatainak jóváhagyása, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Az egyházmegyei közgyűlés fontos feladata a jelöltállítás egyházmegyei, egyházkerületi tisztségekre és a zsinati tagokra, akikről majd az egyházközségek presbitériuma dönt titkos szavazással. Az egyházmegye szervezeti felépítését a 2. a. sz. melléklet tartalmazza.

Az egyházkerület

Az egyházkerület szervezeti összetétele nagyon hasonló az egyházmegyeihez. Így az önkormányzati, felügyeleti és igazgatási feladatait a következő szervezetek, tisztségviselők teljesítik:

• az egyházkerületi közgyűlés, amelynek tagjai
• az egyházkerület elnöksége, úgymint a püspök és a főgondnok,

• az egyházkerület főjegyzői (püspök-, illetve főgondnok-helyettes),
• az egyházkerületi lelkészi és világi tanácsosok,
• minden egyházmegye esperese és gondnoka,
• az egyházmegyék által választott lelkészi és presbiteri képviselők,
• az egyházkerületi jogtanácsos,
• egyházmegyénként a területén működő egyetemek, főiskolák, közép- és alsó fokú iskolák
• egy-egy tanárképviselője,
• az egyházkerület területén működő tudományos gyűjtemény képviselője.

Az egyházkerület hatáskörébe tartozó legfontosabb ügyek:

• szabályrendeleteket alkothat (pl. a lelkészekre vonatkozólag),
• intézkedik lelkészek felszentelésére,
• dönt lelkészképesítés hatályban tartása ügyében,
• felülvizsgálja és jóváhagyja az egyházmegyék költségvetését és záró számadását.

Amint ezt az egyházmegyéknél is láttuk, az egyházkerületi közgyűlések közötti időben az egyházkerületi tanácsa intézi az ügyeket. Az egyházkerületet a püspöki és a főgondnok képviseli. (Az egyházkerület szervezeti felépítését a 2. b. melléklet tartalmazza.)

A Zsinat

Amint azt már láttuk, a Zsinat a Magyarországi Református Egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete. Ebben a hatáskörében

• megvizsgálja és megállapítja az egyház tanait,
• egyházi törvényeket alkot, megállapítja az egyház alkotmányát,
• meghatározza az egyházi törvénykezés irányelveit és az egyházi fegyelmezés terén megvalósítandó feladatokat,
• határoz az országos Református Közalap és a Református Lelkészi Nyugdíjintézet fenntartásáról és működéséről,
• határoz a hivatalos bibliafordítás, istentiszteleti rendtartás és az énekeskönyv ügyében,
• megválasztja a tábori püspököt,
• intézkedik a Magyarországi Református Egyház egészét érintő kormányzási és igazgatási ügyekben, valamint határoz mindazon kérdésekben, amelyek a Magyarországi Református Egyház legfőbb állásfoglalását vagy döntését igénylik.

A Zsinatnak 100 tagja van. Közülük 20-an tisztségüknél fogva tagok: a négy püspök, a négy főgondnok, a négy-négy egyházkerületi lelkészi, illetve presbiteri főjegyző, a tábori püspök, a zsinati tanácsos, a zsinati jogtanácsos és az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke. A 80 választott tagból 24-et a dunamelléki, 12-öt a dunántúli, 12-öt a tiszáninneni, 26-ot a tiszántúli egyházkerületből választanak. A tanintézetekből 1-1, a szeretet- és egészségügyi intézetekből csak a dunamelléki és a tiszántúli egyházkerületekben 1-1 főt választanak.
A Zsinat a törvénybe nem tartozó feladatok teljesítésére Zsinati Tanácsot választ. A Zsinat a tanácskozási ügyek előkészítésére szakbizottságokat alakít.
A Magyarországi Református Egyház képviseletére a Zsinat lelkészi és presbiteri elnöke jogosult, akiket a Zsinat a püspökök, illetve a főgondnokok közül választ.
A Zsinat szervezeti összetételét a 2. c. melléklet tartalmazza.
A Magyarországi Református Egyház törvényeinek felsorolását a 3. melléklet tartalmazza.

Megbeszélésre ajánlott kérdések:
1. A képzésben résztvevők egyházközsége melyik egyházmegyébe tartozik? Ki annak esperese, illetve gondnoka?
2. A képzésben résztvevők egyházmegyéje melyik egyházkerületbe tartozik? Ki annak a püspöke, illetve a főgondnoka?
3. Ki a Zsinat lelkészi, illetve presbiteri elnöke?
4. „Nemzeti“ egyházakat tart-e helyesnek, vagyis amelyben egy nemzetiségűek vannak, vagy országos egyházakat, amelyben több nyelvű gyülekezetek vannak? Vizsgálja meg teológiai és gyakorlati szempontok szerint, és indokolja véleményét!
5. Szükségesnek látja-e, hogy négyszintű egyházszervezet legyen? Melyek a jelenlegi szervezet előnyei és hátrányai? Milyen más megoldás jöhetne szóba?
6. Szükséges-e ennyi különféle tisztség egyházunkban, figyelemmel arra, hogy nem egyszer egy ember többféle tisztséget visel, és túl van terhelve, mások pedig esetleg csak formai okokból (pl. hogy legyen minden egyházközség, egyházmegye, egyházkerület képviselve egy-egy bizottságban) tisztségviselők, de munkát nem, vagy alig végeznek.?

Ajánlott segédletek:
A Magyarországi Református Egyház falitérképe,
A Kárpát-medencei Református Egyházak falitérképe,
A Magyarországi Református Egyház törvényeinek gyűjteménye

 

 Nyomtatóbarát változat

Magyarországi Református Presbiteri Szövetség; H-1092 Budapest, Ráday utca 28.
Telefon: +36 (1) 476-32-11; Fax: +36 (1) 476-32-11; E-mail: szovetseg@presbiter.hu ; honlap: presbiteriszovetseg.hu

Copyright © 2012-2023. Minden jog fenntartva.

Hirdetések: 2023.11.19.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

 Vasárnap 10:00 – istentisztelet

                   11:00 – konfirmáció felkészítés

Kedd 18:00 – presbiteri bibliaóra (kéthetente!)

Csütörtök 18:00 bibliaóra / bibliaiskola

 

HALOTTUNK:

Életének 81. évében elhunyt Molnár Barnáné szül. Tari Piroska, akinek temetése 2023. november 17.-én volt. Imádságban kérjük Isten vigasztalását a gyászoló család számára.

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Takarék Bank)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)

 

Igehirdetés: 2023.11.19.

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 86.

 

Az ország újjáépítése

Olvasmány: Neh 2:1-20

„Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene vezet bennünket sikerre, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést.” (Neh 1:20)

 

Nehémiás könyve arról az időszakról számol be, amikor az újonnan felépített templom már állt, de Jeruzsálemet még mindig omladozó falak vették körül. Nyilvánvaló volt, hogy még sok munka van hátra. A városfal újjáépítésének a feladatára Isten Nehémiást választotta ki, aki a Perzsiából visszatérő zsidók harmadik, egyben utolsó csoportját vezette. Annak ellenére, hogy a helyreállítás érdekében kifejtett erőfeszítések jelentős ellenállásba ütköztek, Nehémiás vezetésével mégis 52 nap alatt elvégezték a munkát. Nehémiás buzgalma nemcsak a város újjáépítésére, hanem a városlakók életének megreformálására is kiterjedt. Ez a feladat egy igazán nagy formátumú vezetőt kívánt. A helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az ókorban egy város csak akkor számított biztonságosnak, ha falak vették körül. Ami Jeruzsálemet illeti, a korábbi perzsa uralkodó kegyeinek köszönhetően a templom újra felépülhetett, viszont a városfal visszaépítése a szomszédos pogány népek vádaskodása miatt elmaradt. Ekkor jelent meg Nehémiás, aki a perzsa király főpohárnokaként kellő hatalommal és befolyással bírt ahhoz, hogy újjáépíthesse a város erődítéseit is. Megtudjuk róla, hogy mielőtt belevágott volna ebbe a feladatba, négy hónapon keresztül imádkozott Istenhez, közbenjárva népéért. Amikor pedig elérkezettnek látta az időt, tervekkel a szívében a király elé tárta kívánságát.

De Isten kegyelme munkálkodott a pogány uralkodó szívében is, és jó indulatra indította Nehémiás iránt, így nemcsak engedélyezte neki a hazatérést, de politikai és anyagi támogatásáról is biztosította. Nehémiás pedig miután megérkezett Jeruzsálembe, először is megszemlélte a város és a falak állapotát. Majd ezzel a hittel és teljes meggyőződéssel gyűjtötte maga köré honfitársait: „Maga a menny Istene vezet bennünket sikerre, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést.” (Neh 1:20).

Azonban, ahogy korábban Ezsdrás újjáépítési erőfeszítése, úgy most Nehémiás munkája is ellenállásba ütközött, mind kívülről mind belülről. Ahogyan a fal emelkedett, úgy növekedett a környező népek vezetőinek ellenállása. Nehémiás azonban imádságos szívvel minden problémára megtalálta a megoldást. A gúnyolódásra imádsággal válaszolt, az erőszakos fenyegetésre kellő felkészültséggel és megfontoltsággal reagált, az elkedvetlenítésre, pedig Isten hatalmába vetett személyes hittel és példamutatással.

Nehémiás, valahányszor újabb kihívásokkal találkozott, nagy hozzáértéssel, jó üzleti érzékkel, bátorsággal és Istenbe vetett bizalommal oldotta meg a problémákat, még akkor is, ha rögtönöznie kellett. Munkacsoportokat hozott létre és mozgósított, felvette a harcot az ellenséggel, megreformálta a bírósági rendszert, megtisztította a vallási életet, és amikor szükséges volt, lelkesítő beszédekkel szólította harcra embereit. S mindezt abban a rövid időben tette, amig átmenetileg felmentést kapott a perzsa udvarban betöltött közigazgatási feladatai alól. Nehémiás buzgalma nemcsak a város újjáépítésére, hanem a városlakók lelki életének megújítására is kiterjedt.

1.      Isten egy új vezetőt ad

A zsidók babiloni fogságból való hazatérése után már több évtized eltelt, több megtorpanás után végül felépült a templom, azonban még sok tennivaló maradt. A szent város, Jeruzsálem még mindig romos volt és csak gyéren lakott. A hazatérők nagy része ezért inkább a környező falvakban élt. Az idegenekkel való keveredés és a vegyes házasságok miatt a zsidóság kulturális és vallási öröksége így veszélybe került.

A nagy kérdés az volt, hogy mikképpen lehetne megállítani a további lecsúszást? A Babilonba száműzött zsidók közül nem mindenki tért haza. Az ott maradottak közül néhányan egész magas pozícióba kerültek a perzsa államigazgatás rendszerében. Egykor ilyen szerepet töltött be Dániel is. Most Nehémiáson volt a sor. Dánielhez hasonlósan Nehémiás is magas rangra emelkedett és idegenként is sikeres pályát futott be. Amikor Nehémiás fülébe jutottak a Jeruzsálemről szóló csüggesztő hírek, úgy érezte, hogy tennie kell valamit. Mivel közvetlenül a király szolgálatában állt, így sikerült engedélyt kérnie a hazatérésre, továbbá királyi felhatalmazást kapnia a város falainak újjáépítésére.

Nehémiás Izrael olyan kiemelkedő vezetőinek a sorába tartozott, mint Mózes, Sámuel vagy Dávid. Napjaink vezetői közül sokan ma is ihletet merítenek Nehémiás vezetői és menedzseri képességeinek tanulmányozásából.

Nehémiás nem volt próféta, inkább egy államigazgatásban dolgozó kormányhivatalnok, de mindenképpen imádkozó és Bibliát olvasó ember volt. Amikor a király előtt megjelent, egy gyors imában Isten segítségét kérte a sorsdöntő beszélgetéshez. Nehémiás nem prófétai könyvet írt, műve inkább emlékiratnak tekinthető, ugyanakkor spontán imádságait is lejegyezte, melyek az Istenbe vetett hit gyönyörű bizonyságtételei. Nehémiás emlékiratai ékes bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy milyen ereje van az imádságnak Isten gyermekei életében. Nehémiás nem azért imádkozott, hogy magának kérjen kényelmes életet, hanem népéért és azért, hogy ő maga pedig minden helyzetben használható és készséges eszköz lehessen Isten akaratának véghezvitelében.

Nehémiásnak a perzsa udvarban eltöltött évek során lehetősége volt felkészülnie erre a vezetői szerepre. Szemmel láthatólag nem jelentett számára nehézséget sem az építkezés irányítása, sem pedig a szomszédok ellenséges hozzáállásának kezelése. A bibliai leírásból egy kiemelkedő vezető képe rajzolódik ki előttünk, akit szenvedélyes szónoki képesség, imádkozó lelkület, szervezőkészség, elszántság, Istenbe vetett bizalom, gyors és határozott problémamegoldás jellemez. Nehémiás azonban több volt, mint jó menedzser. Ő Isten embere volt. Soha, semmit nem tett imádság nélkül. De imádságát mindig követte a cselekvés, mert nemcsak az imádság, de a tettek embere is volt. Olyan vezető volt, akit nem az önzés, a haszonszerzés vezérelt. Ha a maga hasznát leste volna, akkor sohasem hagyta volna ott a Perzsa udvarban betöltött fontos pozícióját, hogy egy ilyen kényes és kockázatos vállalkozásba fogjon. Nehémiás olyan vezető volt, aki Isten jelenlétében élve, magát teljesen odaszánta népe szolgálatára.

De azt is megtudjuk Nehémiásról, hogy kiváló szónok is volt. A megfelelő időben bátran előállt és bátorítani tudta a rábízottokat. Nemcsak azért volt jó vezető, mert kitűnő politikai kapcsolatokkal rendelkezett, de ugyanakkor Istenben bízó imádkozó ember is volt, és azért is, mert merész optimizmusával lelkesíteni tudta népét. Lelkesítő szavait pedig hiteles személyisége, erkölcsi ereje és tartása támasztott alá.

2.      Az ország újjáépítése

Nehémiás könyvén keresztül bepillantást nyerhetünk az ország újjáépítésébe, aminek kétségtelenül Nehémiás volt a motorja. Jó szervező és vezető volt, nyilván azért kerülhetett „csúcspozícióba” a Perzsa Birodalomban is, amely a világ egyik leghatalmasabb birodalma volt akkor. Nehémiást, azonban a szépen induló karrier helyett a szülőföldje felé vonzotta a szíve. Egy a messzi és sok baj sújtotta városba, amely bizony meglehetősen távol esett a hatalom központjától. Nehémiás azonban a népéért kész volt az egész karrierjét, sőt életét kockáztatva a király elé tárni a kérését. Jeruzsálembe megérkezve pedig azonnal, még az éj leple alatt bejárta a várost és felmérte a helyzetet, majd munkához is látott.

Amit tapasztalt, az nagyon elszomorító volt. Majdnem száz év telt el azóta, hogy a foglyok első csoportja hazatért Babilonból Jeruzsálembe. Bár a templomot már újjáépítették, a városban mégis csak alig néhányan laktak. Mivel az a kevés zsidó lakos is egyre jobban összekeveredett az idegen népekkel, fennállt annak a veszélye, hogy elvesztik identitásukat. Ennek a romlásnak és bajnak az egyik jelképes kifejtése volt az, hogy a város körül nem voltak falak. A falra pedig mind lelki mind pedig fizikai értelemben szükség volt. Falak nélkül a zsidóságot egyrészt a szomszédos népekkel való keveredés, az asszimiláció veszélye fenyegette. De akkoriban egy fal nélküli város könnyű préda volt a rablóbandák számára is. A zsidóság, hogy nagyobb biztonságban érezze magát, Jeruzsálemben való letelepedés helyett, inkább szétszóródott a környező vidék falvaiban, ahol az oda korábban betelepült pogányok között voltak kénytelenek élni. A vegyes házasságok révén aztán lassan összekeveredtek velük és fokozatosan kezdték elveszíteni anyanyelvüket, kultúrájukat és vallásukat. A fal jelentette az egyetlen esélyt, hogy Jeruzsálem zsidó város maradjon, hiszen a városfal biztonságot nyújt és lehetővé teszi a ki-be közlekedők ellenőrzését.

De mi tartotta vissza a zsidó népet közel 100 éven keresztül attól, hogy helyreállítsa a lerombolt falakat? Miért vártak ennyi időt egy ilyen fontos feladat elvégzésével? Az egyik nagy akadályt a helyiek, azaz a babiloni fogság idején betelepült pogány népek ellenállása jelentette.

A zsidósággal szomszédos népek ugyanis kezdettől fogva féltékenységgel és irigységgel tekintettek a hazatérő zsidókra. Erőskezű és nagyhatalmú vezetőik igyekeztek minden eszközzel megakadályozni Jeruzsálem falainak újraépítését és a zsidóság megerősödését.

A másik ok pedig talán az lehetett, hogy a zsidóság részéről mindeddig hiányzott egy olyan erőskezű vezető, mint amilyen Nehémiás volt. Most azonban végre megvolt a megfelelő ember, így Isten segítségével befejeződött az elkezdett, de félbemaradt munka. Jeruzsálem falainak felépülésével elérkezett az az időszak, amikor az izraeliták végre újra szabad népként élhettek a saját hazájukban.

3.      A lelki építkezés

Nehémiás könyvének 8. fejezete beszámol arról az időszakról is, amikor a zsidóknak már sikerült befejezniük a falak helyreállításának hatalmas munkáját. Ekkor végre biztonságban tudhatták magukat az ellenségeiktől és ebből az alkalomból egy nagy ünnepet rendeztek. Ezsdrás pap, a nép vallási vezetője ekkor felolvasta az összegyűlt tömeg előtt az Istennel kötött szövetség törvényeit. A nép a megindultságtól zokogásban tört ki. Ekkor állt elő Nehémiás, a nép politikai vezetője, aki bátorító szavaival lelkesítette a népet, hogy ne csüggedjenek, s a múlt bűnei miatti bánkódás helyett a jövő felé tekintsenek és annak építésén munkálkodjanak. Nehémiás, aki kiváló szónok volt, Isten törvényének fontosságára hívta fel a nép figyelmét. A zsidóság számára ekkor egy új korszak kezdődött. Ugyanis itt kezdődik el az a folyamat, amely a zsidóságot a „Könyv népévé” tette. Az izraeliták korábban három erőforrásából merítettek. Isten törvénye mellett ott volt a templom felséges épülete, amelyben Istent imádták, valamint egy-egy kiemelkedő vezetőjük, mint amilyen Mózes, Józsué, a bírák vagy Dávid király volt. Mindez azonban nem mentette meg a népet a bukástól. A Dávid után következő királyok jó része hűtlenné lett Istenhez és romlásba vezette az országot.

És mivé lett a templom? Még bálványokat is elhelyeztek benne, míg végül Isten engedte, hogy a babiloniak minden fenségessége ellenére elpusztítsák. A babiloni fogságból hazatérő zsidóság egyik legfontosabb feladatának tekintette ugyan a templom felépítését, de tanultak a leckéből és tisztában voltak azzal, hogy egy szent helyhez vagy épülethez való ragaszkodás, nem helyettesítheti az Isten iránti hűséget. A templom továbbra is fontos szerepet töltött be a vallási életben, de megértették, hogy nem lehet ezzel bebiztosítani magukat. Mivel a fogság utáni Izrael továbbra is perzsa uralom alatt élt és még hosszú időn keresztül nem volt saját királya, így a vezetők szerepe sem volt már olyan erőteljes, mint korábban. Az izraeliták az új erőforrásukat az Isten szavában találták meg. Most már a templom és a vezetőik helyett, egyedül az Isten törvénye volt az, amiben reménykedhettek.

A Nehémiás vezetésével felépült kőfalnál is erősebb, védelmet és biztonságot nyújtott a nép számára az Isten szava. Ettől kezdve a zsidóság valóban, mint a „Könyv népe” lett ismerté az egész világon. Mivel továbbra is idegen uralom alatt kellett élniük, ezért a politikai vezetés szerepe másodlagossá vált a számukra. A templom, bármilyen fontos szerepet töltött is be, de soha többé nem jelentette Isten jelenlétének garanciáját. Az izraeliták ezért egyre buzgóbban tanulmányozták Isten törvényét és igyekeztek megtartani annak szavait. Nehémiás példája nyomán egy új vezető típusa emelkedik ki, ez pedig az írástudóé. Az írástudók a Szentírásban járatos tanítók és vezetők voltak. Izrael népe többé már nem az uralkodóiban és nem is a vallási rituálékban látta erőforrását, hanem Isten igéjének tanulmányozásában. Az a nép, amely Nehémiás könyvében előttünk van, nagyon hasonlít ahhoz a néphez, amellyel 400 évvel később találkozunk, amikor Jézus megszületik. Maga Jézus is, Nehémiáshoz hasonlóan kiváló szónok volt, aki vándortanítóként járva az országot, minden alkalmat megragadott, hogy Isten Igéjét hirdesse népének. Talán nem véletlen az sem, hogy hogyan zárult le Isten kijelentése.

Nemémiás kortársra volt Malakiás próféta, aki az utolsó ószövetségi könyv szerzője. Ezután egy négy évszázados prófétai csönd következett, ami egészen Jézus eljöveteléig tartott. Itt a Nehémiás könyvében leírt események idején Izrael jövője még elég bizonytalannak tűnik. Az izraeliták ugyan újra a saját földjükön élhettek, továbbá a templomot is újjáépítették, a nép léte mégis bizonytalannak tűnt. Az új templomnak már nem volt olyan dicsősége, mint a korábbinak volt. Izrael politikai helyzete  szintén nagyon bizonytalan volt. Így komoly kétségek merülhetnének fel az olvasóban Izrael jövőjét illetően.

 

A próféták azonban mégis reménységet adnak, amikor „Dávid Fiának”, „Sion hegyének” és „Izraelnek, mint Isten szolgájának” a jövőjéről beszélnek. Jeremiás próféta „új szövetségről” beszél, Ezékiel próféta egy „új templomról” ír. Ézsaiás próféta  a „szenvedő szolga” eljövetelét hirdeti. A Messiás el fog jönni, Izrael őszintén meg fog térni, és a nép egyedül Istent imádja majd. Ez lesz majd a megváltás ideje  a nemzetek számára. Isten tehát nem felejtette el ígéretét. Meg fogja újítani Izraelt, és aztán a népeket magához fogja vonni, ahogy Ábrahámnak megígérte. Ebben a folyamatban az egész teremtett világnak meg kell újulnia. Isten királysága létre fog jönni az egész földön. Ezzel a reménnyel fejeződik be az Ószövetség. Ámen.