„Online úrvacsora, karanténistentisztelet”
Javaslat a nagypénteki és húsvéti úrvacsorás istentiszteletek megtartására.
Az úrvacsorai jegyek - a kenyér és a bor
– vétele evés és ivás. Éppen ezért ez másféle tevékenység, mint az,
hogy digitális eszközön hallgatunk egy idehirdetést, vagy egy
közvetített éneket magunk is énekelünk, egy hallott vagy kivetített
imádságot magunk is mondunk, és közben figyelve a képeket magunk is
részesei leszünk egy eseménynek vizuálisan és virtuálisan. Virtuálisan
nem lehet enni és inni. Márpedig a jegyek vétele része az úrvacsorának:
„vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és adta nekik,
mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vévén a poharat, és
hálákat adván, adta nekik; és ittak abból mindnyájan; és monda nekik: Ez
az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.” (Márk
14,22-24)
A jelenlegi
járványhelyzetben az úrvacsorázás legegyszerűbben házi istentiszteleti
formában oldható meg. Tehát maga a lelkipásztor is házi istentisztelet
tartson, nevezhetjük ezt karanténistentiszteletnek is. A házi
istentisztelet feltételezi, hogy a lelkészen kívül még legalább egy
személy jelen van - házastársa, nagykorú gyermeke, gyermekei - gondnok,
presbiter, kántor, webkamerakezelő. A házi istentisztelet közvetítés
technikai eszközökkel (webkamera) biztosítható.
Akik a közvetítést nézik, azok is alkossanak házi istentiszteleti közösséget. Egy-egy család.
Azzal a többlettel, hogy ezúttal készítsenek elő kenyeret, esetleg kis
darabokra szelve, és bort, esetleg külön poharakban. Amikor a
közvetítésben a lelkész az úrvacsorai liturgiát vezeti, ők is
kapcsolódjanak be, az úrvacsorai kérdésekre ők is válaszoljanak hallható
módon Isten és a jelen levő családi, házi gyülekezet színe előtt, a
jegyeket pedig osszák szét egymás között, az úrvacsorázás a rendje
szerint (Lukács 22,19-20). Azt meghatározhatják, hogy milyen sorrendben
vegyék a jegyeket. Higiénikusabb, ha az előkészített kenyeret kis
kosárba teszik és abból vesz ki mindenki egy-egy darabot, és a poharakat
is egy tálcára teszik, és ki-ki maga vesz el egy poharat.
Jelzem,
magánosok is készíthetnek maguknak kenyeret és bort és vehetik a
közvetítés során, hiszen egy valóságos házi istentiszteletbe
kapcsolódnak be.
A nagypénteki és húsvéti istentisztelet a
gyülekezetünkben ilyen módon fogjuk közvetíteni. Akik tehát be akarnak
kapcsolódni, előre megkérjük (körlevéllel, értesítéssel), hogy otthon
tegyék meg az ehhez szükséges előkészületet. Ehhez megküldjük a házi
istentisztelet rendjét is, megadva az énekeket, a lekciót és a textust.
Nyilván számos részletkérdés van, de talán ez a lényeg.
S mielőtt a valóság és a virtualitás vitája kitörne a jel és a jelzett
dolog, az ige és ígéret, a sákramentumi reprezentáció és egyebek
kapcsán, ajánlom Kálvin mondásait:
„Tehát azt mondom, hogy az
összes sákramentumnak Krisztus az anyaga (materia), vagy ha jobban
tetszik, a szubsztanciája, mert minden tartósságuk őbenne van, és rajta
kívül semmit sem ígérnek... A sákramentumok ugyanis csak annyiban
hatékonyak a számunkra, amennyiben szolgálatuk táplálja, erősíti,
gyarapítja a Krisztus igaz ismeretét, hogy egyrészt minél teljesebben a
miénk legyen, és másrészt élvezhessük gazdagságát. Ez pedig akkor
történik meg, ha igaz hittel fogadjuk el azt, amit a sákramentumokban
felkínál.” (Kálvin, Institutio 4.14.16)
„Ha pedig hihetetlennek
tűnik, hogy Krisztus ekkora távolságból adja nekünk eledelül testét,
emlékezzünk csak rá, hogy a Szentlélek titkos ereje mennyire felülmúlja
minden érzékünket, és mekkora ostobaság lenne, ha a magunk mértékével
akarnánk mérni véghetetlenségét. Ha tehát elménk nem képes felfogni,
hadd ragadja meg a hit: a Lélek valósággal egyesíti, amit a távolság
elválaszt. Íme, a Krisztus testének és vérének szent közöltetését, amely
révén Krisztus olyannyira átárasztja belénk életét, hogy még
csontjainkat és velőnket is átjárja, az úrvacsora bizonyítja és
pecsételi meg; mert nem valami hiábavaló és üres jelet mutat fel, hanem
Lelkének erejét adja, aki beteljesíti ígéretét. A jelzett dolgot
valósággal felkínálja, és megmutatja mindazoknak, akik ezen a lelki
lakomán az asztalhoz telepednek.” (Kálvin, Institutio 4.11.17)
Bogárdi Szabó István
