Hirdetések 2023.05.21.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

Kedd 18:00 – felnőtt hittan

Szerda 18:00 – presbiteri bibliaóra

 

Ünnepi Istentiszteletek:

Pünkösdvasárnap 10:00 óra – istentisztelet úrvacsorával

Pünkösdhétfő 10:00 óra – istentisztelet

 

Istentisztelet a szórványokban

Pünkösdvasárnap:

-          Felsőnána 13:30 – (Evang. templom) istentisztelet úrvacsorával

-          Kéty 14:30 óra – (Evang. templom) istentisztelet úrvacsorával

 

KONFIRMÁCIÓ:

Gyülekezetünkben a mai vasárnapon két fiatal tett konfirmációi fogadalmat: Rónai Lilla Nóra és Rónai Bálint Ferenc. Hordozzuk imádságban a konfirmált ifjakat!

 

EGYHÁZFENTARTÓI JÁRULÉK:

Kérjük a gyülekezet tagjait, hogy az egyházfenntartói járulék befizetésével és egyéb adományaikkal legyenek szívesek támogatni az egyházközség fenntartását és működését!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Takarék Bank)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)

Mennybemenetel és Konfirmáció

 

Mennybemenetel és Konfirmáció

Olvasmány: Jn 16:1-33

„Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Jn 17:9-11

 

   Jézus a mennybemenetele előtt ezekkel a szavakkal vett búcsút tanítványaitól: „Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (Jn 16:22). A tanítványok az egész életüket Jézusra tették fel, így, amikor Jézus kijelentette, hogy elmegy tőlük, megrémültek, mert Jézus nélkül nem láttak maguk előtt jövőt. Jézus ezért előbb szóképek segítségével, majd nyíltan is beszélt a tanítványainak arról, ami rájuk vár. Ők azonban csak részben értették meg a szavait. János evangélista meg is jegyzi, hogy a tanítványok egymás között összesúgva próbálták kitalálni, hogy vajon mire is gondolhat Jézus, amikor ezeket mondja.

   Jézus megdöbbentő kijelentései közül talán ez a mondat okozta a legtöbb fejtörést a tanítványainak: „Jobb nektek, ha én elmegyek” (Jn 16:7). A tanítványok egyszerűen képtelenek voltak felfogni, hogy miképpen lenne az jobb a számukra, hogy Jézus magukra hagyja őket, meghiúsítva ezzel az általuk remélt messiási királyság helyreállítását.

   Jézus a születésről szóló hasonlat segítségével igyekszik feloldani a tanítványok félelmeit. Bár a szülés nagy fájdalommal jár, ez a fájdalom mégsem céltalan, mert a szülés erőfeszítéseiből valami új jön létre, egy új élet, amely örömöt jelent. Ugyanígy Jézusra és a tanítványaira váró nagy szomorúság sem céltalan. Jézus fájdalmaiból születik meg a világ megváltása, a tanítványai számára pedig a bánat örömre fordul. Jézus a főpapi imádságában ezért így könyörgött a tanítványaiért: „Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.” (Jn 17:9). Ez a jól ismert imádság egyfajta felhatalmazást vagy küldetést is kifejez. Jézus missziós megbízatást adott a tanítványainak és tágabb értelemben minden hívőnek, aki utánuk jön majd. Jézus így adta tanítványai tudtára, hogy neki el kell távoznia ebből a világból, de ők a világban maradnak, hogy bizonyságot tegyenek róla. Mostantól a tanítványokra zúdul majd minden gyűlölet és ellenséges indulat, amely korábban Jézus ellen irányult. Jézus egy ünnepélyes nyilatkozattal zárta a beszédét: „Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16:33). Az Apostolok Cselekedetei leírásából azt is megtudjuk, hogy az összezavarodott tanítványok csak Jézus mennybemenetele után értették meg teljesen Mesterük halálának és feltámadásának igazi értelmét és jelentőségét, akkor viszont örömmel adtak hírt róla mindenkinek. Az egyház feladata pedig ma is ez, hogy hirdesse az evangéliumot. Isten kegyelméből, ma gyülekeztünkben két fiatal konfirmál, vagyis kötelezi el magát Jézus követésére. Ma azt is megvizsgáljuk, hogy mit üzen ez az ige a konfirmáló ifjaknak.

1.      A tanítványok megbízatása

   A tanítványok megbízatást kaptak Jézustól. Ez a megbízatás ma nekünk is szól, akik szintén Jézus tanítványainak valljuk magunkat.  De ez az ige ma szól a konfirmáló fiatalokhoz, továbbá azokhoz is, akik már régebb óta elköteleztük magunkat Jézus követésére. Milyen megbízatást adott nekünk Jézus?

Jézus a feltámadása után ismét összegyűjtötte a tanítványait és megbízta őket, hogy folytassák a munkát, amelyet ő elkezdett. Az evangélisták más-más részletet emelnek ki abból, ami Jézus mennybemenetelekor elhangzott. Máté evangélista pl. a mennybemenetelt így írja le: „Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:18-20). Máté itt Jézus mindenekfelett való hatalmát igyekszik hangsúlyozni. Négyszer egymás után megismétli a „minden” szót. Jézusé „minden hatalom”, a követőinek pedig tanítvánnyá kell tenniük „minden népet.” Tanítaniuk kell az embereket, hogy „megtartsák mindazt”, amit Jézus parancsolt és Jézus munkálkodni fog közöttük „minden napon.” Az evangélista itt Dániel próféciájára utal: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dán 7:14-15). Ezt a próféciát jól ismerte a zsidó nép és várták is annak az „Emberfiának” az eljövetelét, akinek minden hatalom megadatik majd, hogy uralkodjon a nemzeteken. A tanítványok számára a nagy kérdés már csupán az volt, hogy mit kezd Jézus ezzel a legfőbb tekintéllyel és korlátlan hatalommal? Az erőszak eszközeivel élve legyőzi ellenségeit és így uralkodik majd?

De Jézus nem a világ elleni harcra buzdítja a tanítványait, nem ellenségei legyőzésére, hanem azok meggyőzésére: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Mt 28:19). A felmagasztalt Krisztus úgy kíván élni hatalmával, hogy a tanítványok szerény serege által igyekszik munkálkodni a világban. Jézus szeretetben kívánja „leigázni” ellenségeit, úgy, hogy az egykori ellenfelekből akar az evangélium hirdetése és a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása által új követőket szerezni.

   János evangélista az „Egyetlenként” ábrázolja Jézust, akit az Atya küldött a világba, hogy életet hozzon. Húsvétkor, feltámadása napján Jézus megjelent a tanítványoknak és azt parancsolta nekik, hogy folytassák a munkát, amit Ő elkezdett: „Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20:21). Ahogyan Jézus végrehajtotta küldetését, a tanítványok közösségének is ugyanúgy kell betöltenie küldetését. Azt a jó hírt kell hirdetniük, ami magába foglalja a bűnök bocsánatát: „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” (Jn 20:22). A tanítványoknak a küldetésük betöltéséhez szükségük van a Szentlélek ajándékára, mert csak így képesek végrehajtani a feladatukat.

   Lukács evangélista szerint pedig Jézus ezt a megbízatást adja a tanítványokat: „Tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1:8). Ezzel az igazságszolgáltatás világából vett képpel arra utal, hogy a tanítványok legfőbb feladata, hogy tanúskodjanak, azaz elmondják mindazt, amit átéltek és személyesen megtapasztaltak. Az egyház feladata, hogy tanúskodjon Jézus haláláról és feltámadásáról, majd a bűnbánatról és bűnbocsánatról, amelyet Krisztus minden népnek megígért. Lukács hangsúlyozza, hogy ez a tanúságtétel csak úgy lehetséges, ha az Atya által megígért Szentlélek eljön és betölti a tanítványokat. A megbízatásunk tehát az, hogy Jézus tanúi legyünk a világban.

2.      A tanítványoknak adott ígéretek

A tanítványok ígéreteket kaptak Jézustól. A Mester megígérte tanítványainak, hogy velük lesz minden napon a világ végezetéig. Sőt az övéi megnyugtatására mindezeket az ő főpapi imádságába is belefoglalta. Jézus azt ígéri nekünk, nektek is konfirmáló fiatalok, hogy Ő imádkozni fog értük: „Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.” (Jn 17:9). Ő, aki a legközelebb van a világmindenség Urához, az Atyához, szüntelen könyörög azokért, akik a legközelebb vannak hozzá itt a földön. Mert Jézusnak ennyire fontosak az övéi és fontosak vagytok neki ti is!

Az evangélium itt részletesen felsorolja, hogy mit ígér nekünk Jézus. Mindenekelőtt védelmet ígér. Az Atya oltalmát kéri az övéi számára. „Amíg a világon voltam, megőriztem őket a te nevedben. De most már többé nem vagyok a világon. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17:12). A tanítványoknak ugyanúgy itt kell lenniük ebben a világban, mint ahogy a sónak ott kell lennie az ételben, de meg kell különböztetniük magukat ettől a világtól.

Másodszor megszentelődést ígér Jézus. Ezért kéri ezt az Atyától: „szenteld meg őket.” (Jn 17:17). Vagyis különítsd el őket a magad számára. Kezeld külön őket, és ruházd fel őket újra és újra az igazsággal. Járja át őket Isten igéje, hogy a puszta jelenlétük dicsőítse Istent. Jézus ilyen fontosnak tartja, hogy az Isten szentsége külön-külön mindnyájunkat, és mint a hívők közösségét is egyre jobban járjon át. A szentség jó illata terjedjen jelenlétünk folytán ebben a világban, és mutassunk ebben az Istentől rohamosan távolodó világban Őreá. A tanítvány, a konfirmáló, a hitét megvalló hívő feladata az, hogy dicsőítse azt az Istent, aki megszentel minket.

Azután ezt kéri Jézus: „Atyám, ahogyan te küldtél engem e világra, én is úgy küldtem őket erre a világra.” (Jn 17:18). Azt a munkát, amit Ő elkezdett ezen a világon, tudniillik, hogy kijelentette az Istent az embereknek, azt ezután reánk bízza. Nekünk kell folytatnunk.

Ezért a következő ígéret már azoknak szól, akik majd hisznek a tanítványok bizonyságtételének: „Nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem.” (Jn 17:20). Jézus azért könyörög, hogy a tanítványok az erejüket meghaladó küldetést hűséggel beteljesíthessék. A munkájuk eredményét Isten adja majd meg. A ti feladatotok is kedves konfirmáló fiatalok, ilyen erőt megahaladó feladatnak tűnik. Ebben a világban megmaradni Jézus követőjének, sőt másokat is Jézushoz vezetni, szinte lehetetlennek látszik. A magunk erejéből valóban lehetetlen, de Isten erejével nem az.  Jézus azt ígéri nektek, hogy ő mindig ott áll majd mellettetek, rá számíthattok.

Majd azért könyörög Jézus, hogy olyan mély lelki közösségük legyen a hívőknek egymással, amilyen neki van az Atyával. „Hogy egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:21). Jézus azt kéri, hogy Isten a saját tulajdon szeretetével töltse meg a követői szívét, hogy azzal a szeretettel szeressék egymást, „amivel te szerettél engem, s ahogy én is szeretlek téged.” (Jn 17:26.) A miénk tehát az ígéret, hogy Isten tulajdon szeretetét tölti a mi szívünkbe.

Péter apostol kijelenti: „Isteni természet részeseivé lettünk.” (2Pt 1:4). Pál apostol pedig ezt írja: „Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által.” (Rm 5:59. Nem apró, jelentéktelen dolgokról van itt szó. Jézus olyan hatalmas ajándékot kér nekünk, ami sokszor eszünkbe sem jut, amikor imádkozunk. Ő, aki legközelebb áll az Atyához, ezeket a nagy kincseket kéri azoknak, akik a legközelebb állnak hozzá ezen a földön, mert hisznek Őbenne.

A továbbiakban azért könyörög Jézus, hogy követői meglássák az Ő dicsőségét, sőt azt ígéri nekik: „az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.” (Jn 17:22.) Sok földi szenvedés, próbatétel után vár minket a mi Urunk, s az Ő dicsőségét ajándékozza nekünk. És mi majd látni fogjuk az Ő dicsőségét, sőt mi magunk és részesülünk abból.

 

A végén pedig azért könyörög Jézus: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek.” (Jn 17:24). Ez az egyetlen hely, ahol Jézus ilyet mond az Atyának. Mindenütt kéri, dicsőíti Őt, hálát ad neki. De hogy „akarom”, ez csak itt hangzik el. Az, hogy Jézus eljött erre a földre, már önmagában is nagy ajándék és csoda. De az, hogy visszament a mennyei dicsőségbe, még nagyobb csoda, mert ajándékok sokaságát hagyta itt a számunkra.

Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a Fiú imádságát meghallgatja az Atya. Ha pedig Jézus értünk imádkozik, akkor mi teljes békességgel és örömmel tekinthetünk előre. Lehet, hogy itt a földön senkinek nem vagyunk fontosak vagy értékesek, de Jézus számára igenis azok vagyunk. Neki ezen a földön ti kedves konfirmálók a legfontosabbak vagytok! Ha itt a földön senki sem imádkozna értetek, ne felejtsétek el, hogy az Isten Szent Fia él, hogy szüntelen esedezik értetek. Ilyen drága ígéreteink vannak. Legyen hitünk ezeket a kincseket elfogadni, és merjünk ezekkel élni. Ne akarjuk csupán magunknak megtartani, hanem adjuk tovább és osszuk szét, mert annál többet fogunk belőle kapni.

Jézus az övéiért könyörög, azokért, akiket az Atya neki adott, és ebbe a csoportba immár ti is beletartoztok, kedves konfirmáló fiatalok. Törekedjetek arra, hogy betöltsétek azt a küldetést, amire Isten elhívott titeket. Életetek legnagyobb mélységeiben se felejtsétek el, hogy ilyen nagy dolgokat ígér számotokra az Isten szent Fia az ő főpapi imádságában. Amikor ma itt a gyülekezet színe előtt ígéretet és fogadalmat tesztek, hogy Jézus Krisztus követői, református anyaszentegyházunknak egész életetekben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló és áldozatra kész tagjai lesztek, akkor ne magatokban bízzatok, hanem Jézusban, aki drága ígéreteket adott nektek. Ámen.

Hirdetések: 2023.05.14.

 

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

Kedd 18:00 – felnőtt hittan

Csütörtök 18:00 – istentiszt. - Mennybemenetel

Vasárnap 10:00 – istentisztelet, konfirmáció

 

EGYHÁZFENTARTÓI JÁRULÉK:

Kérjük a gyülekezet tagjait, hogy az egyházfenntartói járulék befizetésével és egyéb adományaikkal legyenek szívesek támogatni az egyházközség fenntartását és működését!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Takarék Bank)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)

 

Szövetség Istennel: A Tízparancsolat

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 62.

 

Szövetség Istennel: A Tízparancsolat

Olvasmány: 2Móz 20:1-26

„Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!”  (2Móz 20:20)

 

Isten népe négyszáz év után végre szabadon tisztelhette az Urat és szabadon járhatott a szent Istennel. De hogyan közeledjenek hozzá? Mit követel Isten igazsága? A Sínai-hegynél Mózes igyekezett felkészíteni a népet arra, hogy átvegyék a parancsolatokat, amelyekre nézve ígéretet is tettek, hogy be fogják tartani azokat. Két napig tartott ez a megtisztulás, majd azt követően a nép szemtanúja lehetett Isten minden képzeletet felülmúló fenségének, amint átadta Mózesnek a Tízparancsolatot. A Törvény Isten ajándéka volt Izrael számára. Amikor Izrael a Sínai-hegynél táborozott, Isten az egész néppel szövetséget kötött. Ezt szoktuk mózesi szövetségnek nevezni, ugyanis Isten Mózes révén adta a Törvényt, amely megszabta az Isten és a népe közötti kapcsolat kereteit. Az ókori szerződések mintáját követve a Törvény egy olyan kapcsolatot rögzített, amelyben egy magasabb rangú fél, azaz Isten és az ő alárendeltjei, azaz Izrael népe vettek részt. A törvény bevezető részében Isten emlékeztette a népét arra, hogy ő hűséges, és hogy miként gondoskodott róluk a korábbiakban. Isten népe azzal fejezheti ki identitását, miszerint ők „szent nép” az őket körülvevő pogány népek között, hogy engedelmeskedik a Törvénynek. Az izraeliták Isten következetes szeretetét élvezték, az ő drága kincse voltak.

A Törvény révén különleges lehetőséget kaptak arra, hogy megértsék, miképpen is tervezte el Isten az ő népe életét, az emberek egymással való kapcsolatát, illetve azt, hogy miként közelítsenek hozzá. Ez a sajátos életforma egyúttal a környező népek számára is láthatóvá tette Isten dicsőségét.  Az volt a cél, hogy a többi nép, látva Izraelt, közeledjen Istenhez, és megismerje őt. A Tízparancsolatban Isten azt az igaz életet írja körül, amelyet ő a saját népétől elvár. A Tízparancsolat világossá teszi, hogy Isten mindenekfelett való, és mindennek Ura, valamint, hogy miként lehet őt méltóképpen imádni. Ez után pedig arról van szó, hogy mi következik az Isten iránti szeretetből, az Isten képére teremtett többi ember iránti szeretetre nézve. Jézus szintén megerősíti, hogy a Törvénynek ez a két fő oszlopa. Amikor megkérdezték tőle, hogy melyik a legfőbb parancsolat, akkor az egész Törvényt a két fő parancsolatban foglalta össze: szeretni Istent és a másik embert. Az egész törvény és a próféták mind ettől a két parancsolattól függnek, mondja Jézus. Ez az egyszerű megfogalmazás nem leszűkíti a Törvény látókörét, hanem bővíti azt, teljes engedelmességet követelve. Ha valakinek a szíve az Isten szeretetével van tele, akkor az túlcsordulva számtalan konkrét cselekedetben ölt testet. Az egyház, mint Isten szeretett népe arra hívatott, hogy Jézus áldozatának mintájára maga is odaszánja magát Isten és az emberek szeretetére, és így betöltse Krisztus törvényét. Isten Törvénye személyesen neked szól! Egyes szám második személyt használ, nem pedig többes számot, azt igazolva, hogy egy nép jelleme az egyének megfelelő viselkedésétől függ.

1.      Az Isten által elvárt minimum

A Tízparancsolat a Biblia egyik legismertebb része. Nincs is olyan ember, aki ne hallott volna már róla. Sokunk számára ez jelenti az erkölcsiség alapjait. A Tízparancsolat foglalja össze számunkra mindazt, amit Isten elvár tőlünk. A pusztában vándorló zsidók számára azonban a Tízparancsolat ennél sokkal többet jelentett. A pogány népek, akik számos különféle istenséget imádtak, örökös rettegésben éltek isteneik kiszámíthatatlansága miatt. Hiszen sohasem tudhatták biztosan, hogy mi dühíti fel az isteneket és azt sem, hogy mivel lehet elnyerni a tetszésüket. A zsidó nép számára azonban a Tízparancsolat döntő változást hozott. Hiszen maga Isten, a világegyetem Teremtője nyújtott át nekik egy szerződést, amelyet a saját kezével írt alá. Így a Tízparancsolat az izraeliták számára a bizalom és a biztonság alapját jelentette. Isten így szólt Mózeshez: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” (2Móz 19:5-6). Isten olyan nemzetet akar magának, amelyhez nincs fogható. Olyan modellértékű társadalmat, amelynek középpontjában az Isten iránti elkötelezettség áll. Az izraeliták nagy várakozással tekintenek Mózesre, amint felkapaszkodott a sötéten füstölgő hegyre, hogy Istennel találkozzon. Minden jelenlevő tisztában volt ennek a találkozásnak a jelentőségével, amelyet mennydörgés, villámlás és hangos kürtzengés kísért. Még a föld is megremeg a lábuk alatt. Ebből a Sínai-hegyi találkozásból született meg a Tízparancsolat. A Biblia majd tovább részletezi a szövetségi szerződést, de a Tízparancsolat fejezi ki azt a magatartást, amelyet Isten elvár a népétől. A nép pedig egy akarattal így felelt: „Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az ÚRnak.” (2Móz 19:8). Az égbetörő remények napja ez. Ha engedelmeskednek, akkor az izraeliták életén Isten áldása lesz, és ez az áldás kiárad rajtuk keresztül más népekre is.

Izrael mentes lesz a betegségektől, bő termésben lesz részük, asszonyaik sok gyermeket szülnek, hadseregük győzelmet arat, más szóval a nép soha nem látott jólétben és biztonságban élhet, távol azoktól a problémáktól, amelyek a legtöbb ember mindennapi életét kísérik. Cserébe Isten csak annyit kért az izraelitáktól, hogy engedelmeskedjenek az itt felsorolt parancsolatoknak.

2.      A kőtáblák

 Miét olyan fontos a Tízparancsolat? Azért mert az egész Ószövetségnek ez a középpontja. Az izraelitáknak egy rázkódó és füstölgő hegy lábánál kellett állniuk, ahol hangos kürtzengés kíséretében valami olyasmit kaptak, ami egyedülálló az egész történelemben. Egy köbe vésett dokumentumot, amelyet a szövetség ládájában, a nemzet legbecsesebb bútordarabjában helyeztek el. Mitől volt olyan értékes ez a két kőtábla? Egy megszentelt szövetség okmányait tartalmazta, amely Isten keze nyomát viselte.

 Mégis, ha valaki fellapozza Mózes második könyvét, és elkezdi olvasni a szövetség tartalmát, előfordulhat, hogy nem igazán érti, mire is jó ez a nagy felhajtás. A szövetség a jól ismert Tízparancsolattal kezdődik. A folytatásban azonban már olyan szabályok leírásáról olvasunk, amelyeket nem igazán értünk. Szó van benne pl. az átkot mondó szülőkre vonatkozó szabályokról, majd a fogak kiveréséről, ami furcsán keveredik a kamatlábakra vonatkozó szabályokkal, majd pedig arról olvasunk, hogy nem szabad a kecskegidát az anyja tejében főzni. Mi tehát a különleges és fontos ezekben az olykor egészen fura előírásokban?

Mivel napjainkban nem kőtáblákon kommunikálunk, ezért átfogalmazva így is kérdezhetjük: „mitől olyan értékes egy darab papír?”  Társadalmunk még a mai digitális korban is óriási jelentőséget tulajdonít bizonyos papíroknak. A ma embere számára is nagy jelentőséggel bírnak olyan papírok, mint pl. az alkotmány vagy egy anyakönyvi kivonat. Izrael népének tulajdonképpen az alkotmánya nem más, mint a Tízparancsolat, mint az Istennel kötött szövetség dokumentuma.

A törvények részletes leírását három helyen találjuk meg. Az első a Sínai-hegyen adott parancsolatok, ezt a Mózes 2. és 3. könyve tartalmazza. A második a pusztai vándorlás során kapott törvények összességét írja le, ez a Mózes 4. könyve.  A harmadik pedig a Moáb mezején adott összefoglalása a törvénynek, ez pedig a Mózes 5. könyve.  A teljes törvénykönyv kiterjed az egész nemzet életét meghatározó alapelvektől egészen a mindennapi élet apró-cseprő vitáira. Isten egy egész kultúrát dolgozott ki népe számára, amelyben összesen 613 különféle parancsolat szabályozza a politikai, a társadalmi és a lelki életet.

Ma az anyakönyvi kivonat, legyen szó akár születési vagy házassági anyakönyvi kivonatról, csupán egy darab papír, amely többnyire egy irattartó mappában vagy egy fiók mélyén lapul. Amikor azonban szükség van rá, akkor semmi más nem helyettesítheti. Ez bizonyíthatja, hogy egy fiatal már elérte azt a kort, hogy jogosítványa lehessen, vagy, hogy egy idősebb ember betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Ez az okmány biztosítja továbbá az állampolgárok sok más jogát is. Az anyakönyvi kivonatok így rendkívül fontos és értékes okiratok. A házasság természetesen sokkal több, mint egy okirat. A törvény előtt azonban mégis szükség van erre a papírra. Ez a dokumentum hivatalossá és törvényessé teszi a legbensőségesebb és legszemélyesebb kapcsolatot, amely férfi és nő között lehetséges. A későbbiekben Hóseás, Jeremiás és Ezékiel próféta a házassághoz hasonlította Istennek az izraelitákkal kötött szövetségét. Rámutattak arra, hogy Izrael házasságtörővé vált Istennel szemben, és felszólították a népet, hogy térjen vissza az eredeti szövetséghez.

A törvények kimerítően részletes taglalása így tulajdonképpen nem más, mint Isten és népe szeretetkapcsolatának kifejeződése. Izrael számára a szövetség azt jelentette, hogy mint nemzet megszületett. Isten kijelentette, hogy Izraelt választotta ki, és ők Isten legdrágább tulajdonai. Isten mindennél jobban vágyott arra, hogy legyen egy népe, egy olyan társadalom, amely az Isten iránti elköteleződésen alapul.

Egy olyan népre volt szüksége, amely elkülönül a többi nép közül és teljesen Istennek szenteli magát. A szövetség nemcsak a kötelezettségeket tartalmazta, hanem azokat a jutalmakat is, amelyeket Isten a családjának tekintett választott népének szánt.

3.      A Szövetség népe

Abban a pillanatban, ahogy Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból elkezdődött az ő néppé formálódásuk. De ez nem egyik napról a másikra történt, hanem egy hosszú folyamat volt. Isten beteljesítette az Ábrahámnak tett ígéretét, hogy megsokasítja utódait és nagy néppé teszi őket De Ábrahám útódainak sok mindenben meg kell változniuk, hogy Isten népévé formálódjanak.

Három hónappal az után, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, megérkeztek a Sínai-hegyhez, ugyanarra a helyre, ahol Mózes először találkozott Istennel. Most azonban más volt a helyzet. Akkor Isten egy emberhez beszélt az égő csipkebokorból, most azonban az egész hegy lángolt. Akkor Isten egy embert hívott el, most azonban egy egész népet hív el, és jelenti ki magát nekik ezen e hegyen mennydörgés és villámlás közepette.

Mózesen keresztül emlékeztette Isten az izraelitákat arra, hogy mit tett értük, és hogy mi a terve velük. Elmondta nekik, hogy úgy hozta ki őket Egyiptomból, mint ahogyan a sas viszi szárnyain fáradt fiókáit. Az, hogy Izrael Isten népévé válik teljes mértékben Isten kegyelmes cselekedete: „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.” (2Móz 19:4). Isten célja, hogy olyan népe legyen, amellyel kapcsolatban áll. De miért őket választotta Isten? A válasz ez: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” (2Móz 19:5-6). Isten tehát egy különleges célra választotta ki és hívta el Izraelt. Minden nemzet közül ők a kiválasztott nép, Isten saját népe, féltve őrzött tulajdona.

Ábrahámnál is láttuk, hogy a kiválasztás nem privilégium, a célja a nemzetek javának szolgálata. Ha az ő uralma alatt élnek, akkor töltik be a feladatukat, hogy „papok királysága” és „szent nép” legyenek. A „szentség” az egyik legfontosabb tulajdonság, amellyel a Biblia Istent jellemzi. Azt fejezi ki, hogy Isten különleges, különbözik mindentől, ami teremtett, és mindamellett jó. Izraelt arra hívja el Isten, hogy szent legyen, különböző a többi nemzettől, Isten különleges népe. Az izraeliták csak akkor lesznek mások, ha az életükben megjelenik Istennek ez a jellemzője is. Ha Izrael így cselekszik, betölti különleges szerepét, papok királysága lesz a népek között. A papok szerepe és feladata az Isten és az emberek közötti közvetítés. Ezt a szerepet kell, hogy betöltse Izrael, közvetve Isten és a népek között. Példává kell válnia a világ számára, hogy hogy változtat meg egy népet az, ha Istennel szövetséget köt. Az Istennek való engedelmességük által mutathatják meg az izraeliták a többi nép számára, milyen az élet Isten uralma alatt. Izrael teljes életvitele, a családi élettől kezdve a törvényeken, a politikán és a gazdaságon át egészen a pihenésig azt kell, hogy tükrözze milyen Isten és mi az ő eredeti, teremtésbeli szándéka az emberi élettel. Izraelnek úgy kell élnie az életét Isten uralma alatt, hogy tanúságot tegyen arról, miképpen van jelen Isten a népe között. Ez a teljes és gazdag élet pedig vonzó lesz más népek számára. Így Izrael betölti majd az ábrahámi szövetséget, általa nyernek áldást a népek.

Isten azért szabadítja meg az izraelitákat, mert kegyelmes szeretettel szereti őket, nem pedig azért mert megérdemlik. A szabadítást követően az izraeliták rendeltetése, hogy papok királysága és szent nép legyenek, csak akkor teljesül be, ha engedelmeskednek Istennek és az Ő uralma alatt élik az életüket.

Az Istennel való szövetségi szerződés feltételeit a Tízparancsolat, vagy más néven a „Tíz Ige” jelenti Izrael számára. A „Tíz Igét” követő általános elvek pedig a gyakorlati megvalósulását részletezik és Izrael népének az Isten jelenlétében élt életének minden területét érintik.  Isten szándéka, hogy a „Tíz igében” megfogalmazott elvek alakítsák népének életét, mert így fog az életükön tükröződni, hogy milyen Isten. Csak akkor töltik be elhívásukat és lesznek áldássá a népek számára, ha Isten törvénye átalakítja egész életüket. Isten igéje erre hív minket is: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2:9). Ámen.

A Biblia

 

2. A Biblia

A „Biblia” szó magyarul „könyvek”-et jelent. A Biblia nem közönséges könyv, hanem Isten különös kijelentésének a könyve. Isten ebben a könyvben jelenti ki, hogy ki ő. Istennek kétféle kijelentése van: általános és különös kijelentés. Az általános kijelentés: Isten minden embernek kijelenti magát, pl. a természetben, a lelkiismeretben, a történelemben. Ezáltal azonban nem ismerhetjük meg az Úr Jézust.

A különös kijelentés: a Biblia. a Bibliáról valljuk, hogy Isten igéje, és nem azt mondjuk, hogy Isten igéje benne van a Bibliában. A Biblia maga az ige.

A Biblia 66 könyv gyűjteménye, mely több mint 1500 év alatt keletkezett. Az ószövetségben 39, az Újszövetségben 27 könyv van. az ószövetséget héberül, Izráel nyelvén, az Újszövetséget görögül, az akkori világnyelven írták. Az ószövetségben történeti, költői és prófétai könyvek találhatók; az Újszövet­ségben történeti könyvek, levelek és egy prófétai könyv, a Jelenések könyve.

Miért valljuk, hogy a Biblia Isten igéje? Mert a Biblia maga tesz arról bizonyságot. Ezt nevezzük a Biblia önbizonyságtételének.

Milyen könyv a Biblia? Isteni vagy emberi könyv? Válasz: bizonyos érte­lemben mind a kettő. Isten embereket állított szolgálatába, akiket Szentlelke által ihletett, hogy leírják igéjét. a Bibliának tehát isteni tekintélye van.

A Biblia 66 könyvét kanonikus könyveknek nevezzük. a kánon szó szabályt jelent. Ezek a bibliai könyvek jelentik hitünk egyedüli szabályát.

Ismerünk még ezeken kívül úgynevezett apokrif könyveket is (az apokrif jelentése: elrejtett), melyek néhány évtizeddel később keletkeztek, mint a bibliai könyvek, és szerzőjük, tartalmuk vagy más szempontok miatt nem kerültek a kanonikus tekintélyű könyvek közé.

A teljes Bibliát körülbelül 500 nyelvre fordították le eddig, Újszövetség mintegy 1300 nyelven, a Biblia egy vagy több könyve további 800 nyelven olvasható. További 4500 nyelven még nem létezik semmilyen bibliafordítás.(Magyarra a teljes Bibliát először Károli Gáspár fordította le 1590-ben. Össze­hasonlításképpen, Luther Márton a teljes Bibliát 1534-ben fordította le németre.) Károli fordítását az óta több tucatnyiszor átdolgozták. Híres revíziók voltak Szenci Molnár Alberté, Misztótfalusi Miklósé vagy Komáromi Csipkés Györgyé. Legelterjedtebb, mind a mai napig használt revíziója az 1908-as. a Károli-Biblia mellett több más bibliafordításról is tudunk: a kolozsvári Heltai Gáspáréról vagy a katolikus Káldy Györgyéről. a 20. században Kecskeméthy Istvánról, Czeglédy Sándorról, Raffay Sándorról, Budai Gergelyről és Ravasz Lászlóról tartjuk számon, hogy lefordították az Újszövetséget, revideálták Károli szövegét vagy éppen teljes bibliafordítást készítettek. 1975-ben jelent meg a Magyar Bibliatanács (ma Magyar Bibliatársulat) új fordítású protestáns bibliafordítása, ezt először 1990-ben, majd legutoljára 2014-ben revideálták.

Bibliatanulmány (2Pét 1:19–21)

Néhány verssel előbb (16. v.) azt mondja Péter, hogy Jézus visszajön. Bibliatanulmányunk alapigéjében Péter arra mutat rá, hogy miért biztos Jézus visszajövetele.

1. Hogy nevezi a 19. vers az ószövetséget? És a 21. vers?
2. Mit jelent: igen biztos a prófétai beszéd? Mondd ezt más szavakkal!
3. Mit jelent: jól teszitek, ha figyelmeztek arra?
4. Mit jelent a 19. versben: sötét hely?
5. Mi az: nappal virrad?
6. Mondd el a 20. verset a saját szavaiddal!
7. A 21. vers melyik mondatából tanuljuk meg, hogy a Szentírás Isten ki jelentett igéje?

 

 

A négy evangélium a következő:

·         Máté. Írója: Lévi, a vámszedő. Olvasói: zsidókeresztyének.

·         Márk. Írója: János Márk. Olvasói: zsidókeresztyének.

·         Lukács. Írója: Lukács, az orvos. Olvasója: Theofilus.

·         János. Írója: János, a tanítvány. Olvasói: zsidókeresztyének.

A Szentírás bizonyságtétele önmagáról:

·         „Ezt mondja a Seregeknek ura” (Zak 8).

·         „Meg van írva” (Mt 4,1–11).

·         „a teljes írás Istentől ihletett”(2Tim 3,16).

·         „Mert az Isten beszéde élő és ható” Zsid 4,12–13)

·         „a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Pét1,21).

·         „Semmit hozzá tenni, semmit belőle elvenni nem szabad” (Jel 22,18.19).

Kérdések

1. Hogyan látod az ApCsel 8,26-39-ben az igeolvasás és a prédikálás gazdag áldását?
2. Mi a helyes: a Biblia lsten igéje, vagy a Bibliában lsten igéje van?
3. Mondj néhány igehelyet, mely ezt bizonyítja!
4. Milyen nyelven írták az Ószövetséget és milyen nyelven az Újszövetséget?
5. Hány könyv van az Ószövetségben és az Újszövetségben?
6. Mik a kanonikus könyvek?
7. Mi a Biblia "ihletett volta"? Mit bizonyít ez?
8. Nevezz meg néhány "nagy" és "kis" prófétát!
9. Nevezz meg öt zsoltárírót!
10. Sorolj fel néhányat Pálnak a különböző gyülekezetekhez írt levelei közül Melyik leveleket írta Pál személyeknek?
11. Mik az úgynevezett  "közönséges, egyetemes levelek"? Sorold fel azokat!
12. Miről szól a Biblia utolsó könyve? Ki írta? Hol?
13. Melyik két könyvet írta Lukács? Mi volt a foglalkozása? [Kol4,14l.
14. Hogy hívták előbb Mátét, és mi volt a foglalkozása? [Mt 9,9-13 és Mk 2,14-17).
15. Mi a hegyi beszéd? Hol található [Mt 5-7).
16. Ki volt János? Melyik bibliai könyveket írta?
17. Ki volt Márk?
18. Mit tudsz Luther bibliafordításáról? Sorolj fel néhány bibliafordítást
19. Miért van az, hogy lsten az Ószövetségben ismételten megjelenik álomban,
látomásban, és most miért nem?
20. Hogyan használjuk a Bibliát? Melyik használati mód a legjobb szerinted?
21. Vannak-e hibák a Bibliában?
22. Miért éri annyi kritika a Bibliát?
23. Mi a különbség a Biblia és más "szent'' könyvek között?
24. Mi a bibliatársulatok munkája?

Az ige

·         A teljes Írás lstentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre... [2Tim 3, 16)

·         "mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az lstentől küldött emberek. [2Pt 1,21)

AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI Mózes írt öt könyvet, elsőt a Teremtésről. Másodikat a zsidók Kijöveteléről, Harmadikat a Lévi nemzet tisztéről, Negyediket a népnek megszámlált rendjéről, Ötödikbe tette a Törvények mását. Azután Józsué vagyon és a Bírák, Ruth könyve, Sámuel, Királyok, Krónikák, Hárman két-két könyvben írják a zsidók dolgát. Esdrás, Nehémiás, Eszter. Jób sorára Következik Dávid százötven Zsoltára, A bölcs Salamoni Példabeszédekre Jön a Prédikátor, Énekek-Éneke. Erre Ézsaiás. Jeremiás jönnek. Siralmai lévén azután ugyanennek. Aztán Ezékiel, Dániel, Hóseás. Jóel, Ámos után Abdiás és Jónás. Mikeásról Náhum, Habakukra térünk Sofoniás után Aggeushoz érünk, Már csak Zakariás, Malakiás jönnek S ezzel vége az Ószövetség könyvének

AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI Akik Jézus Krisztus életét megírták. Ezt a nevet kapták, hogy evangélisták. Máté. Márk. Lukács és János ezek négyen. Legelől van helyük az Újszövetségen. Majd az Apostolok Cselekedetéről Írott könyv szól hitünk elterjedéséről Pál leveleinek száma tizenhárom, Amint következnek, rendre elszámlálom: Rómába írt egyet, kettőt Korinthusba, Galátákhoz egyet, egyet Efézusba, Egyet Filippibe, egyet Kolosséba, Kettőt pedig küldött Thessalonikába, Kettő levelet tett Timótheus számba, Még Titus, Filemon, Zsidók kaptak egyet, Jakab egy levelet, Péter kettőt szerzett. Hármat hagyott János, Júdás egy részecskét, Végül János írta Jelenések könyvét.

Imádság

Köszönöm Neked, Uram,
hogy Te ma is szólsz mindazokhoz,
akik készek meghallani a te szavadat,
a Te útmutató üzenetedet!

Köszönöm, Uram,
hogy a hitben elhívott Általad ihletett
prófétákat, apostolokat, bibliai szentírókat
úgy hívtad el a Te szolgálatodra,
hogy Te magad kívántál szólni általuk,
saját korukban,
és minden történelmi korban
a Téged keresőkhöz.

Köszönöm, Uram,
hogy hozzám is szólsz Igédben!
Köszönöm, hogy szavadban felfedezhetem,
megragadhatom és követhetem
az Általad személyesen nekem elkészített
életutamat!

Segíts, kérlek, abban,
hogy soha ne tévesszem szem elől
a Te igei útmutatásodat!

ÁMEN

„A teljes Írás istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16–17)