Szövetség Istennel: A Tízparancsolat

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 62.

 

Szövetség Istennel: A Tízparancsolat

Olvasmány: 2Móz 20:1-26

„Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!”  (2Móz 20:20)

 

Isten népe négyszáz év után végre szabadon tisztelhette az Urat és szabadon járhatott a szent Istennel. De hogyan közeledjenek hozzá? Mit követel Isten igazsága? A Sínai-hegynél Mózes igyekezett felkészíteni a népet arra, hogy átvegyék a parancsolatokat, amelyekre nézve ígéretet is tettek, hogy be fogják tartani azokat. Két napig tartott ez a megtisztulás, majd azt követően a nép szemtanúja lehetett Isten minden képzeletet felülmúló fenségének, amint átadta Mózesnek a Tízparancsolatot. A Törvény Isten ajándéka volt Izrael számára. Amikor Izrael a Sínai-hegynél táborozott, Isten az egész néppel szövetséget kötött. Ezt szoktuk mózesi szövetségnek nevezni, ugyanis Isten Mózes révén adta a Törvényt, amely megszabta az Isten és a népe közötti kapcsolat kereteit. Az ókori szerződések mintáját követve a Törvény egy olyan kapcsolatot rögzített, amelyben egy magasabb rangú fél, azaz Isten és az ő alárendeltjei, azaz Izrael népe vettek részt. A törvény bevezető részében Isten emlékeztette a népét arra, hogy ő hűséges, és hogy miként gondoskodott róluk a korábbiakban. Isten népe azzal fejezheti ki identitását, miszerint ők „szent nép” az őket körülvevő pogány népek között, hogy engedelmeskedik a Törvénynek. Az izraeliták Isten következetes szeretetét élvezték, az ő drága kincse voltak.

A Törvény révén különleges lehetőséget kaptak arra, hogy megértsék, miképpen is tervezte el Isten az ő népe életét, az emberek egymással való kapcsolatát, illetve azt, hogy miként közelítsenek hozzá. Ez a sajátos életforma egyúttal a környező népek számára is láthatóvá tette Isten dicsőségét.  Az volt a cél, hogy a többi nép, látva Izraelt, közeledjen Istenhez, és megismerje őt. A Tízparancsolatban Isten azt az igaz életet írja körül, amelyet ő a saját népétől elvár. A Tízparancsolat világossá teszi, hogy Isten mindenekfelett való, és mindennek Ura, valamint, hogy miként lehet őt méltóképpen imádni. Ez után pedig arról van szó, hogy mi következik az Isten iránti szeretetből, az Isten képére teremtett többi ember iránti szeretetre nézve. Jézus szintén megerősíti, hogy a Törvénynek ez a két fő oszlopa. Amikor megkérdezték tőle, hogy melyik a legfőbb parancsolat, akkor az egész Törvényt a két fő parancsolatban foglalta össze: szeretni Istent és a másik embert. Az egész törvény és a próféták mind ettől a két parancsolattól függnek, mondja Jézus. Ez az egyszerű megfogalmazás nem leszűkíti a Törvény látókörét, hanem bővíti azt, teljes engedelmességet követelve. Ha valakinek a szíve az Isten szeretetével van tele, akkor az túlcsordulva számtalan konkrét cselekedetben ölt testet. Az egyház, mint Isten szeretett népe arra hívatott, hogy Jézus áldozatának mintájára maga is odaszánja magát Isten és az emberek szeretetére, és így betöltse Krisztus törvényét. Isten Törvénye személyesen neked szól! Egyes szám második személyt használ, nem pedig többes számot, azt igazolva, hogy egy nép jelleme az egyének megfelelő viselkedésétől függ.

1.      Az Isten által elvárt minimum

A Tízparancsolat a Biblia egyik legismertebb része. Nincs is olyan ember, aki ne hallott volna már róla. Sokunk számára ez jelenti az erkölcsiség alapjait. A Tízparancsolat foglalja össze számunkra mindazt, amit Isten elvár tőlünk. A pusztában vándorló zsidók számára azonban a Tízparancsolat ennél sokkal többet jelentett. A pogány népek, akik számos különféle istenséget imádtak, örökös rettegésben éltek isteneik kiszámíthatatlansága miatt. Hiszen sohasem tudhatták biztosan, hogy mi dühíti fel az isteneket és azt sem, hogy mivel lehet elnyerni a tetszésüket. A zsidó nép számára azonban a Tízparancsolat döntő változást hozott. Hiszen maga Isten, a világegyetem Teremtője nyújtott át nekik egy szerződést, amelyet a saját kezével írt alá. Így a Tízparancsolat az izraeliták számára a bizalom és a biztonság alapját jelentette. Isten így szólt Mózeshez: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” (2Móz 19:5-6). Isten olyan nemzetet akar magának, amelyhez nincs fogható. Olyan modellértékű társadalmat, amelynek középpontjában az Isten iránti elkötelezettség áll. Az izraeliták nagy várakozással tekintenek Mózesre, amint felkapaszkodott a sötéten füstölgő hegyre, hogy Istennel találkozzon. Minden jelenlevő tisztában volt ennek a találkozásnak a jelentőségével, amelyet mennydörgés, villámlás és hangos kürtzengés kísért. Még a föld is megremeg a lábuk alatt. Ebből a Sínai-hegyi találkozásból született meg a Tízparancsolat. A Biblia majd tovább részletezi a szövetségi szerződést, de a Tízparancsolat fejezi ki azt a magatartást, amelyet Isten elvár a népétől. A nép pedig egy akarattal így felelt: „Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az ÚRnak.” (2Móz 19:8). Az égbetörő remények napja ez. Ha engedelmeskednek, akkor az izraeliták életén Isten áldása lesz, és ez az áldás kiárad rajtuk keresztül más népekre is.

Izrael mentes lesz a betegségektől, bő termésben lesz részük, asszonyaik sok gyermeket szülnek, hadseregük győzelmet arat, más szóval a nép soha nem látott jólétben és biztonságban élhet, távol azoktól a problémáktól, amelyek a legtöbb ember mindennapi életét kísérik. Cserébe Isten csak annyit kért az izraelitáktól, hogy engedelmeskedjenek az itt felsorolt parancsolatoknak.

2.      A kőtáblák

 Miét olyan fontos a Tízparancsolat? Azért mert az egész Ószövetségnek ez a középpontja. Az izraelitáknak egy rázkódó és füstölgő hegy lábánál kellett állniuk, ahol hangos kürtzengés kíséretében valami olyasmit kaptak, ami egyedülálló az egész történelemben. Egy köbe vésett dokumentumot, amelyet a szövetség ládájában, a nemzet legbecsesebb bútordarabjában helyeztek el. Mitől volt olyan értékes ez a két kőtábla? Egy megszentelt szövetség okmányait tartalmazta, amely Isten keze nyomát viselte.

 Mégis, ha valaki fellapozza Mózes második könyvét, és elkezdi olvasni a szövetség tartalmát, előfordulhat, hogy nem igazán érti, mire is jó ez a nagy felhajtás. A szövetség a jól ismert Tízparancsolattal kezdődik. A folytatásban azonban már olyan szabályok leírásáról olvasunk, amelyeket nem igazán értünk. Szó van benne pl. az átkot mondó szülőkre vonatkozó szabályokról, majd a fogak kiveréséről, ami furcsán keveredik a kamatlábakra vonatkozó szabályokkal, majd pedig arról olvasunk, hogy nem szabad a kecskegidát az anyja tejében főzni. Mi tehát a különleges és fontos ezekben az olykor egészen fura előírásokban?

Mivel napjainkban nem kőtáblákon kommunikálunk, ezért átfogalmazva így is kérdezhetjük: „mitől olyan értékes egy darab papír?”  Társadalmunk még a mai digitális korban is óriási jelentőséget tulajdonít bizonyos papíroknak. A ma embere számára is nagy jelentőséggel bírnak olyan papírok, mint pl. az alkotmány vagy egy anyakönyvi kivonat. Izrael népének tulajdonképpen az alkotmánya nem más, mint a Tízparancsolat, mint az Istennel kötött szövetség dokumentuma.

A törvények részletes leírását három helyen találjuk meg. Az első a Sínai-hegyen adott parancsolatok, ezt a Mózes 2. és 3. könyve tartalmazza. A második a pusztai vándorlás során kapott törvények összességét írja le, ez a Mózes 4. könyve.  A harmadik pedig a Moáb mezején adott összefoglalása a törvénynek, ez pedig a Mózes 5. könyve.  A teljes törvénykönyv kiterjed az egész nemzet életét meghatározó alapelvektől egészen a mindennapi élet apró-cseprő vitáira. Isten egy egész kultúrát dolgozott ki népe számára, amelyben összesen 613 különféle parancsolat szabályozza a politikai, a társadalmi és a lelki életet.

Ma az anyakönyvi kivonat, legyen szó akár születési vagy házassági anyakönyvi kivonatról, csupán egy darab papír, amely többnyire egy irattartó mappában vagy egy fiók mélyén lapul. Amikor azonban szükség van rá, akkor semmi más nem helyettesítheti. Ez bizonyíthatja, hogy egy fiatal már elérte azt a kort, hogy jogosítványa lehessen, vagy, hogy egy idősebb ember betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Ez az okmány biztosítja továbbá az állampolgárok sok más jogát is. Az anyakönyvi kivonatok így rendkívül fontos és értékes okiratok. A házasság természetesen sokkal több, mint egy okirat. A törvény előtt azonban mégis szükség van erre a papírra. Ez a dokumentum hivatalossá és törvényessé teszi a legbensőségesebb és legszemélyesebb kapcsolatot, amely férfi és nő között lehetséges. A későbbiekben Hóseás, Jeremiás és Ezékiel próféta a házassághoz hasonlította Istennek az izraelitákkal kötött szövetségét. Rámutattak arra, hogy Izrael házasságtörővé vált Istennel szemben, és felszólították a népet, hogy térjen vissza az eredeti szövetséghez.

A törvények kimerítően részletes taglalása így tulajdonképpen nem más, mint Isten és népe szeretetkapcsolatának kifejeződése. Izrael számára a szövetség azt jelentette, hogy mint nemzet megszületett. Isten kijelentette, hogy Izraelt választotta ki, és ők Isten legdrágább tulajdonai. Isten mindennél jobban vágyott arra, hogy legyen egy népe, egy olyan társadalom, amely az Isten iránti elköteleződésen alapul.

Egy olyan népre volt szüksége, amely elkülönül a többi nép közül és teljesen Istennek szenteli magát. A szövetség nemcsak a kötelezettségeket tartalmazta, hanem azokat a jutalmakat is, amelyeket Isten a családjának tekintett választott népének szánt.

3.      A Szövetség népe

Abban a pillanatban, ahogy Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból elkezdődött az ő néppé formálódásuk. De ez nem egyik napról a másikra történt, hanem egy hosszú folyamat volt. Isten beteljesítette az Ábrahámnak tett ígéretét, hogy megsokasítja utódait és nagy néppé teszi őket De Ábrahám útódainak sok mindenben meg kell változniuk, hogy Isten népévé formálódjanak.

Három hónappal az után, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, megérkeztek a Sínai-hegyhez, ugyanarra a helyre, ahol Mózes először találkozott Istennel. Most azonban más volt a helyzet. Akkor Isten egy emberhez beszélt az égő csipkebokorból, most azonban az egész hegy lángolt. Akkor Isten egy embert hívott el, most azonban egy egész népet hív el, és jelenti ki magát nekik ezen e hegyen mennydörgés és villámlás közepette.

Mózesen keresztül emlékeztette Isten az izraelitákat arra, hogy mit tett értük, és hogy mi a terve velük. Elmondta nekik, hogy úgy hozta ki őket Egyiptomból, mint ahogyan a sas viszi szárnyain fáradt fiókáit. Az, hogy Izrael Isten népévé válik teljes mértékben Isten kegyelmes cselekedete: „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.” (2Móz 19:4). Isten célja, hogy olyan népe legyen, amellyel kapcsolatban áll. De miért őket választotta Isten? A válasz ez: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” (2Móz 19:5-6). Isten tehát egy különleges célra választotta ki és hívta el Izraelt. Minden nemzet közül ők a kiválasztott nép, Isten saját népe, féltve őrzött tulajdona.

Ábrahámnál is láttuk, hogy a kiválasztás nem privilégium, a célja a nemzetek javának szolgálata. Ha az ő uralma alatt élnek, akkor töltik be a feladatukat, hogy „papok királysága” és „szent nép” legyenek. A „szentség” az egyik legfontosabb tulajdonság, amellyel a Biblia Istent jellemzi. Azt fejezi ki, hogy Isten különleges, különbözik mindentől, ami teremtett, és mindamellett jó. Izraelt arra hívja el Isten, hogy szent legyen, különböző a többi nemzettől, Isten különleges népe. Az izraeliták csak akkor lesznek mások, ha az életükben megjelenik Istennek ez a jellemzője is. Ha Izrael így cselekszik, betölti különleges szerepét, papok királysága lesz a népek között. A papok szerepe és feladata az Isten és az emberek közötti közvetítés. Ezt a szerepet kell, hogy betöltse Izrael, közvetve Isten és a népek között. Példává kell válnia a világ számára, hogy hogy változtat meg egy népet az, ha Istennel szövetséget köt. Az Istennek való engedelmességük által mutathatják meg az izraeliták a többi nép számára, milyen az élet Isten uralma alatt. Izrael teljes életvitele, a családi élettől kezdve a törvényeken, a politikán és a gazdaságon át egészen a pihenésig azt kell, hogy tükrözze milyen Isten és mi az ő eredeti, teremtésbeli szándéka az emberi élettel. Izraelnek úgy kell élnie az életét Isten uralma alatt, hogy tanúságot tegyen arról, miképpen van jelen Isten a népe között. Ez a teljes és gazdag élet pedig vonzó lesz más népek számára. Így Izrael betölti majd az ábrahámi szövetséget, általa nyernek áldást a népek.

Isten azért szabadítja meg az izraelitákat, mert kegyelmes szeretettel szereti őket, nem pedig azért mert megérdemlik. A szabadítást követően az izraeliták rendeltetése, hogy papok királysága és szent nép legyenek, csak akkor teljesül be, ha engedelmeskednek Istennek és az Ő uralma alatt élik az életüket.

Az Istennel való szövetségi szerződés feltételeit a Tízparancsolat, vagy más néven a „Tíz Ige” jelenti Izrael számára. A „Tíz Igét” követő általános elvek pedig a gyakorlati megvalósulását részletezik és Izrael népének az Isten jelenlétében élt életének minden területét érintik.  Isten szándéka, hogy a „Tíz igében” megfogalmazott elvek alakítsák népének életét, mert így fog az életükön tükröződni, hogy milyen Isten. Csak akkor töltik be elhívásukat és lesznek áldássá a népek számára, ha Isten törvénye átalakítja egész életüket. Isten igéje erre hív minket is: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2:9). Ámen.

A Biblia

 

2. A Biblia

A „Biblia” szó magyarul „könyvek”-et jelent. A Biblia nem közönséges könyv, hanem Isten különös kijelentésének a könyve. Isten ebben a könyvben jelenti ki, hogy ki ő. Istennek kétféle kijelentése van: általános és különös kijelentés. Az általános kijelentés: Isten minden embernek kijelenti magát, pl. a természetben, a lelkiismeretben, a történelemben. Ezáltal azonban nem ismerhetjük meg az Úr Jézust.

A különös kijelentés: a Biblia. a Bibliáról valljuk, hogy Isten igéje, és nem azt mondjuk, hogy Isten igéje benne van a Bibliában. A Biblia maga az ige.

A Biblia 66 könyv gyűjteménye, mely több mint 1500 év alatt keletkezett. Az ószövetségben 39, az Újszövetségben 27 könyv van. az ószövetséget héberül, Izráel nyelvén, az Újszövetséget görögül, az akkori világnyelven írták. Az ószövetségben történeti, költői és prófétai könyvek találhatók; az Újszövet­ségben történeti könyvek, levelek és egy prófétai könyv, a Jelenések könyve.

Miért valljuk, hogy a Biblia Isten igéje? Mert a Biblia maga tesz arról bizonyságot. Ezt nevezzük a Biblia önbizonyságtételének.

Milyen könyv a Biblia? Isteni vagy emberi könyv? Válasz: bizonyos érte­lemben mind a kettő. Isten embereket állított szolgálatába, akiket Szentlelke által ihletett, hogy leírják igéjét. a Bibliának tehát isteni tekintélye van.

A Biblia 66 könyvét kanonikus könyveknek nevezzük. a kánon szó szabályt jelent. Ezek a bibliai könyvek jelentik hitünk egyedüli szabályát.

Ismerünk még ezeken kívül úgynevezett apokrif könyveket is (az apokrif jelentése: elrejtett), melyek néhány évtizeddel később keletkeztek, mint a bibliai könyvek, és szerzőjük, tartalmuk vagy más szempontok miatt nem kerültek a kanonikus tekintélyű könyvek közé.

A teljes Bibliát körülbelül 500 nyelvre fordították le eddig, Újszövetség mintegy 1300 nyelven, a Biblia egy vagy több könyve további 800 nyelven olvasható. További 4500 nyelven még nem létezik semmilyen bibliafordítás.(Magyarra a teljes Bibliát először Károli Gáspár fordította le 1590-ben. Össze­hasonlításképpen, Luther Márton a teljes Bibliát 1534-ben fordította le németre.) Károli fordítását az óta több tucatnyiszor átdolgozták. Híres revíziók voltak Szenci Molnár Alberté, Misztótfalusi Miklósé vagy Komáromi Csipkés Györgyé. Legelterjedtebb, mind a mai napig használt revíziója az 1908-as. a Károli-Biblia mellett több más bibliafordításról is tudunk: a kolozsvári Heltai Gáspáréról vagy a katolikus Káldy Györgyéről. a 20. században Kecskeméthy Istvánról, Czeglédy Sándorról, Raffay Sándorról, Budai Gergelyről és Ravasz Lászlóról tartjuk számon, hogy lefordították az Újszövetséget, revideálták Károli szövegét vagy éppen teljes bibliafordítást készítettek. 1975-ben jelent meg a Magyar Bibliatanács (ma Magyar Bibliatársulat) új fordítású protestáns bibliafordítása, ezt először 1990-ben, majd legutoljára 2014-ben revideálták.

Bibliatanulmány (2Pét 1:19–21)

Néhány verssel előbb (16. v.) azt mondja Péter, hogy Jézus visszajön. Bibliatanulmányunk alapigéjében Péter arra mutat rá, hogy miért biztos Jézus visszajövetele.

1. Hogy nevezi a 19. vers az ószövetséget? És a 21. vers?
2. Mit jelent: igen biztos a prófétai beszéd? Mondd ezt más szavakkal!
3. Mit jelent: jól teszitek, ha figyelmeztek arra?
4. Mit jelent a 19. versben: sötét hely?
5. Mi az: nappal virrad?
6. Mondd el a 20. verset a saját szavaiddal!
7. A 21. vers melyik mondatából tanuljuk meg, hogy a Szentírás Isten ki jelentett igéje?

 

 

A négy evangélium a következő:

·         Máté. Írója: Lévi, a vámszedő. Olvasói: zsidókeresztyének.

·         Márk. Írója: János Márk. Olvasói: zsidókeresztyének.

·         Lukács. Írója: Lukács, az orvos. Olvasója: Theofilus.

·         János. Írója: János, a tanítvány. Olvasói: zsidókeresztyének.

A Szentírás bizonyságtétele önmagáról:

·         „Ezt mondja a Seregeknek ura” (Zak 8).

·         „Meg van írva” (Mt 4,1–11).

·         „a teljes írás Istentől ihletett”(2Tim 3,16).

·         „Mert az Isten beszéde élő és ható” Zsid 4,12–13)

·         „a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Pét1,21).

·         „Semmit hozzá tenni, semmit belőle elvenni nem szabad” (Jel 22,18.19).

Kérdések

1. Hogyan látod az ApCsel 8,26-39-ben az igeolvasás és a prédikálás gazdag áldását?
2. Mi a helyes: a Biblia lsten igéje, vagy a Bibliában lsten igéje van?
3. Mondj néhány igehelyet, mely ezt bizonyítja!
4. Milyen nyelven írták az Ószövetséget és milyen nyelven az Újszövetséget?
5. Hány könyv van az Ószövetségben és az Újszövetségben?
6. Mik a kanonikus könyvek?
7. Mi a Biblia "ihletett volta"? Mit bizonyít ez?
8. Nevezz meg néhány "nagy" és "kis" prófétát!
9. Nevezz meg öt zsoltárírót!
10. Sorolj fel néhányat Pálnak a különböző gyülekezetekhez írt levelei közül Melyik leveleket írta Pál személyeknek?
11. Mik az úgynevezett  "közönséges, egyetemes levelek"? Sorold fel azokat!
12. Miről szól a Biblia utolsó könyve? Ki írta? Hol?
13. Melyik két könyvet írta Lukács? Mi volt a foglalkozása? [Kol4,14l.
14. Hogy hívták előbb Mátét, és mi volt a foglalkozása? [Mt 9,9-13 és Mk 2,14-17).
15. Mi a hegyi beszéd? Hol található [Mt 5-7).
16. Ki volt János? Melyik bibliai könyveket írta?
17. Ki volt Márk?
18. Mit tudsz Luther bibliafordításáról? Sorolj fel néhány bibliafordítást
19. Miért van az, hogy lsten az Ószövetségben ismételten megjelenik álomban,
látomásban, és most miért nem?
20. Hogyan használjuk a Bibliát? Melyik használati mód a legjobb szerinted?
21. Vannak-e hibák a Bibliában?
22. Miért éri annyi kritika a Bibliát?
23. Mi a különbség a Biblia és más "szent'' könyvek között?
24. Mi a bibliatársulatok munkája?

Az ige

·         A teljes Írás lstentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre... [2Tim 3, 16)

·         "mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az lstentől küldött emberek. [2Pt 1,21)

AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI Mózes írt öt könyvet, elsőt a Teremtésről. Másodikat a zsidók Kijöveteléről, Harmadikat a Lévi nemzet tisztéről, Negyediket a népnek megszámlált rendjéről, Ötödikbe tette a Törvények mását. Azután Józsué vagyon és a Bírák, Ruth könyve, Sámuel, Királyok, Krónikák, Hárman két-két könyvben írják a zsidók dolgát. Esdrás, Nehémiás, Eszter. Jób sorára Következik Dávid százötven Zsoltára, A bölcs Salamoni Példabeszédekre Jön a Prédikátor, Énekek-Éneke. Erre Ézsaiás. Jeremiás jönnek. Siralmai lévén azután ugyanennek. Aztán Ezékiel, Dániel, Hóseás. Jóel, Ámos után Abdiás és Jónás. Mikeásról Náhum, Habakukra térünk Sofoniás után Aggeushoz érünk, Már csak Zakariás, Malakiás jönnek S ezzel vége az Ószövetség könyvének

AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI Akik Jézus Krisztus életét megírták. Ezt a nevet kapták, hogy evangélisták. Máté. Márk. Lukács és János ezek négyen. Legelől van helyük az Újszövetségen. Majd az Apostolok Cselekedetéről Írott könyv szól hitünk elterjedéséről Pál leveleinek száma tizenhárom, Amint következnek, rendre elszámlálom: Rómába írt egyet, kettőt Korinthusba, Galátákhoz egyet, egyet Efézusba, Egyet Filippibe, egyet Kolosséba, Kettőt pedig küldött Thessalonikába, Kettő levelet tett Timótheus számba, Még Titus, Filemon, Zsidók kaptak egyet, Jakab egy levelet, Péter kettőt szerzett. Hármat hagyott János, Júdás egy részecskét, Végül János írta Jelenések könyvét.

Imádság

Köszönöm Neked, Uram,
hogy Te ma is szólsz mindazokhoz,
akik készek meghallani a te szavadat,
a Te útmutató üzenetedet!

Köszönöm, Uram,
hogy a hitben elhívott Általad ihletett
prófétákat, apostolokat, bibliai szentírókat
úgy hívtad el a Te szolgálatodra,
hogy Te magad kívántál szólni általuk,
saját korukban,
és minden történelmi korban
a Téged keresőkhöz.

Köszönöm, Uram,
hogy hozzám is szólsz Igédben!
Köszönöm, hogy szavadban felfedezhetem,
megragadhatom és követhetem
az Általad személyesen nekem elkészített
életutamat!

Segíts, kérlek, abban,
hogy soha ne tévesszem szem elől
a Te igei útmutatásodat!

ÁMEN

„A teljes Írás istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16–17)

 

Családi viszályok

 

                                                                       

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 58.

 

Családi viszályok

Olvasmány: 1Móz 37:1-36

 „Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, megegyeztek egymás között abban, hogy megölik. Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Móz 37:17-20).

 

  A Biblia jó néhány testvérharcról beszámol. Káin és Ábel, Izsák és Izmael, Jákob és Ézsau vetélkedése után ma József története van előttünk, ahol tíz testvér fog össze egy ellen. József történetét minden eddiginél részletesebben beszéli el a Szentírás. Ez pedig azt mutatja, hogy József személye különösen is fontos. Kétségtelen, hogy József életének története minden idők egyik legkalandosabb története. Egy a testvérei által megtagadott és kitaszított fiú, egy megvetett rabszolga, egy gyalázatos dolgokkal megvádolt és aratatlanul börtönbe zárt fogoly a világ leghatalmasabb birodalmának a második számú vezetőjévé lép elő. Ilyen nem sokszor fordult elő a történelemben. József története egy olyan esemény elbeszélésével indul, amely csaknem végzetes tragédiához vezet. József, mint apjának legkedvesebb gyermeke nyilvánvalóan elkényeztetett fiúként nőtt fel. Ráadásul maga József teljesen érzéketlennek bizonyult a testvérei egyre erősödő féltékenységével és irigységével szemben.

  József először azzal vonja magára bátyjai dühét, hogy különös álmaival henceg előttük. Majd azzal ingerli fel testvéreit, hogy rossz híreket hord róluk az apjuknak és ezzel még tovább ront a helyzetén. Józsefnek végül sikerült teljesen elidegenítenie magától a testvéreit. A testvérei először meg akarták ölni Józsefet, de aztán úgy határoznak, hogy inkább rabszolgának adják el, mert így még hasznot is húzhatnak az egészből. Így kerül József rabszolgaként Egyiptomba. Az idős Jákobnak azt hazudják fiai, hogy Józsefet vadállat tépte szét, s bizonyítékul a bárány vérével beszennyezett és szétszaggatott köntöst mutatják be. Így ezek után sem a testvérei, sem az apjuk nem számítanak arra, hogy Józsefet valaha is viszontlátják.

  Istennek azonban más terve volt. József Istentől kapott ajándéka, a különös álmok és azok megfejtésének képessége, amit gyermekkorában még dicsekvésre használta, később a távoli Egyiptomban már felnőttként és a próbák által bölcsebbé lett Józsefnek a megmenekülését szolgálták. Így történhetett meg, hogy József hamarosan a fáraó udvari tanácsának az élén találta magát. Már az, hogy egy idegen származású rabszolga ilyen magas pozícióba emelkedik, önmagában is érdekessé teszi József történetét, de a bibliai elbeszélés ennél jóval többet akar elmondani a számunkra.

  A történet tovább folytatódik, mert Isten azt akarja, hogy a családtagok megbocsássanak egymásnak. József történetében meglepő módon többször ismétlődik bukás és felemelkedés, mélypont és magasság, de az mindig hangsúlyos, hogy Isten soha nem hagyta el őt. József példája kemény lecke.

•      Öröklődő családi viszályok

  Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint az ő tizenkét fia, az ún. patriarchák, vagy ősatyák. Ezekben a történetekben sok közös vonás van. Például jellemző vonása ezeknek a történeteknek a családi kapcsolatok megromlásának és megszakításának visszatérő témája. A testvérek vagy családtagok közötti viszály többféle módon is jelentkezik, és beszennyezi a későbbi utódaik életét is. Mindezekből láthatjuk, hogy a kapcsolatok katasztrofális megromlása, amely Ádám és Éva bukásával vette kezdetét, újra és újra megjelenik az emberiség történetében. A bibliai elbeszélések nem szépítenek, hanem őszintén szembesítenek bennünket a valódi jellemünkkel. A bibliai hősök, hozzánk hasonló esendő emberek, de Isten mégis kiválasztja őket, hogy először bennük munkálkodva, őket formálva és megújítva, majd pedig általuk munkálkodva vigye véghez tervét az egész emberiség megmentésére.

  A történet a kút mélyén, egy sötét verem legalján kezdődik. A kút olyan mély és falai olyan meredekek, hogy a fiú, aki az alján fekszik, nem tud kimászni belőle. De ha valami csoda folytán mégis sikerült volna kimásznia, a testvérei bizonyára visszadobták volna. Megdöbbentő tömörséggel számol be a jelenetről a Biblia: „Amikor József odaért a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát, amely akkor is rajta volt. Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. Ezután leültek enni.” (1Móz 37:23-25a).

  A kút, amibe Józsefet bedobták a testvérei, valójában egy elhagyatott esővízgyűjtő ciszterna lehetett. A fiú, aki odalent fekszik még csak tizenhét éves, a szíve tele van félelemmel, keserűséggel és csalódással. A testvérei nevét kiáltja, a bocsánatukért esedezik, de azok bár hallják a kiáltozását, nem könyörülnek rajta. A testvérek majd huszonkét év elteltével, amikor már az éhség megtörte gőgjüket és a bűntudat erősen gyötri őket, töredelmesen megvallják: „mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság.” (1Móz 42:21).

  Ők voltak tehát József testvérei, akik mindnyájan Ábrahám dédunokái, Isten szövetséges népének tagjai, a kiválasztott nép, akiknek családfájában az Isten ígérete szerint majd a Szabadító neve is megjelenik, aki az egész emberiség számára adatik majd. Egyelőre azonban ebből még semmi sem látszik. József a kút mélyén kétségbeesetten kiabál, ők pedig nyugodtan leülnek és megebédelnek. Kegyetlenek és gonoszak, a szívük olyan kemény, mint a kő. A hasukat fontosabbnak érzik az öccsüknél, akit mélységesen megvetnek. A Szentírás ilyeneket mond József testvéreiről: „úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni… Emiatt még jobban meggyűlölték… És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért… Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei.” (1Móz 37:4-5,8,11).

  Ennek a nagy gyűlöletnek és mérhetetlen irigységnek kétségtelenül meg volt az oka. A családi viszályok, a személyválogató szeretet, a vetélkedés már generációk óta öröklődött tovább ebben a családban. Jákob gyermekkorában az anyja, Rebeka kedvence volt, míg apjuk Izsák inkább Ézsaut kedvelte. Felnőttként Jákob is ezt az örökölt családi mintát követte, amikor a tizenkét fia közül Józsefet megkülönböztetett bánásmódban részesítette, kivételezett vele, jobban szerette őt minden más gyermekénél. A dolgok hátterében Jákob házaséletének zűrzavarai is ott állnak. Jákobnak ugyanis két felesége Lea és Ráhel, valamint két ágyasa volt, de valójában csak egyedül Ráhelt szerette. Ennek a Ráhelnek elsőszülött fia volt József. Amikor aztán Ráhel második gyermekét Benjámint szülte, meghalt. Így aztán Jákob azzal őrizte kedvenc asszonya, Ráhel elmékét, hogy tejben-vajba fürösztötte Ráhel gyermekeit, különösen is az idősebbiket, Józsefet.

  Jóllehet Ráhel két gyermeke közül József, az idősebbik már olyan nagy, hogy segíthetne a ház körüli munkákban, de Jákob otthon tartotta őt maga mellett, ahogy egykor anyja vele is ezt tette. Miközben a testvérei keményen dolgoztak, József otthon játszhatott, neki nem kellett dolgoznia. Miközben a többiek csak a kinőtt ruhákat kapták meg, József mindig új ruhát kapott.

  Később pedig arról olvasunk, hogy Jákob elküldi ugyan Józsefet is a nyájhoz a mezőre, de csak azért, hogy híreket hozzon a többiek felől. Így a nyáj vigyázása helyett a kémkedés és az árulkodás lett József feladata: „József rossz híreket hordott róluk az apjuknak.” (1Móz 37:2b). Csoda-e hogy ezek után a testvérek látni sem akarják Józsefet? Van-e megoldás egy ilyen zűrzavaros családi helyzetre? Van-e kiút egy ilyen nagy mélységből, ahová most József jutott? József története nemcsak az emberi gyarlóságot és bűnt mutatja be, de azt is, hogy van megoldás azok számára, akik bíznak Istenben.

  A bibliai elbeszélések egyáltalán nem elnézőek az ilyen viselkedéssel szemben, hanem szembesítenek bennünket Isten választottainak valódi jellemével. Isten ilyen embereken keresztül fog áldást hozni a világba, de először bennük és velük kell munkálkodnia, hogy éretten viselkedjenek, és képesek legyenek a megbékélésre. Mind Jákob, mind pedig József története a családi megbékélések története. József történetében láthatjuk kibontakozni azt a fejlődést, amelynek során az elkényeztetett, önző, kapcsolatokra képtelen fiatalemberből érett, önzetlen és mások vezetésére is alkalmas személlyé formálódik, aki képessé lesz a családjával való teljes megbékélésre.

•      Az Úr gondviselő jelenléte

  A másik közös elem az ősatyák történetében az Isten gondviselő jelenléte. Isten törődik választottaival, dacára azok minden bűnének. Ismétlődő motívum az is, hogy az ősatyák feleségei általában meddők, de Isten kegyelméből aztán mégis csodás módon gyermeket fogannak. Közös vonás az is, hogy valamilyen természeti katasztrófa és annak következménye, pl. éhség fenyegeti az ősatyák családját. A nehéz helyzetekben pedig az ősatyák sokszor önző és ostoba módon cselekszenek, ezzel újra és újra veszélybe sodorják magukat és utódaikat. Mégis ebben az egész emberi zűrzavarban egy valami állandó. Ez pedig Isten hűsége. Isten gondviselő törődését fejezi ki az a név is, amellyel ezekben a történetekben gyakran Istent illetik. Ő az „El Saddaj”, azaz a Mindenható Isten.

  Ő az aki, képes a meddőt termékennyé tenni, az emberi engedetlenség és bűn által elrontott dolgokat helyrehozni és beteljesíteni ígéretét. Isten gondviselése tehát mindvégig kiemelt motívum marad az ősatyák történetében. Istennek gondviselő jelenléte kiemelt motívuma József történetének is. József felismeri, hogy ami vele történt, azt Isten rendelte el, mégpedig azért, hogy „maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Móz 45:7). A történet legvégén pedig ezzel nyugtatja testvéreit apjuk halála után: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50:20).

  József történetének egyik fontos tanúsága, hogy az Úr a nehézségek által próbára tesz, de mindezt a javunkra teszi. Isten törődik az övéivel, de nem mindig tesz azonnal csodát, hogy megszabadítsa őket a bajból. Isten nem küld Józsefhez egy angyalt, hogy felhozza őt a kút mélyéről, sőt József útja még mélyebbre vezet, mert rabszolgaként eladják Egyiptomba, majd ártatlanul börtönbe kerül. József próbatételei tehát tovább folytatódnak és fokozódnak is, de minden esetben azt olvassuk, hogy az Úr mellette volt. József a sötét kút mélyéből az egyiptomi rabszolgaság kegyetlen világába kerül, a Biblia azonban ezt mondja: „De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került.” (1Móz 39:2). Józsefnek jó dolga volt egyiptomi gazdája házában, de hamarosan egy újabb mélypont jön, a börtön sötétsége. A Biblia azonban ismét így ír: „De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát.” (1Móz 39:21).

  Az egyik oldalon csapások, bukások és kudarcok sorozata, látszólag nem jön megoldás, nincs kiút, sőt csak egyre rosszabbra fordul József sorsa. A másik oldalon pedig ott van Isten megtartó kegyelme. Vele van Józseffel Isten a kút mélyén, és akkor is, amikor rabszolgaként idegen országba kerül, akkor is, amikor börtönbe kerül, mert minden helyzetben Isten hűséges szeretete veszi körül Józsefet.

  József számára a megoldás nem jött azonnal, még hosszú utat kellett bejárnia, sok próbatételen átesnie, de Isten mindig vele volt, soha nem hagyja el őt. Azokat a rossz dolgokat pedig, amelyek megtörténnek vele, valamiképpen mindig a javára fordította. Nem Isten bünteti rosszal, vagy csapásokkal Józsefet. A rossz az ember bűnbeesésének, Istentől való elszakadáságának a következménye. Ezért van az, hogy ha a szülők kivételeznek egyes gyermekeikkel, rosszul nevelik őket, ennek következménye az irigység és a viszálykodás a családban, s emiatt kerül József is a kút mélyére. Aztán egy a vágyain uralkodni képtelen egyiptomi nő szeszélye és hazug vádjai miatt kerül József börtönbe. Majd a be nem tartott ígéret következtében még évekig börtönben marad annak ellenére, hogy ígéretet kapott arra nézve, hogy majd kijuttatják a börtönből. Az Úr gondviselő jelenlétének megtapasztalása által Józsefnek még sokat kellett tanulnia, fejlődnie és formálódnia, hogy az álmaival könnyelműen hencegő elkényeztetett kedvencből, felelősségteljes és megbocsátani képes felnőtt hívő férfivé váljon.

  József történetét olvasva egyrészt mondhatjuk azt mai szóval élve, hogy Józseffel jól kitolt az élet. Előbb elkényeztették aztán megalázták, bántalmazták, eladták, majd szexuálisan zaklatták, ártatlanul megvádolták, börtönbe zárták, ígérgettek neki, aztán végül cserbenhagyták. De József sohasem adta fel. A keserűség soha nem tudta maga alá temetni. A harag soha nem fajult a szívében gyűlöletté. József szíve soha nem keményedett meg. A csapások nem eltávolították, hanem csak még közelebb vitték őt Istenhez. A bizalma Istenben nem rendült meg, hitében nem gyengült meg. Nemcsak túlélte a dolgokat, de gyarapodott és erősödött Istenbe vetett hitében.

  József életén mások is felismerték Isten áldását. Az egyiptomi gazdája, Potifár annyira megbízott benne, hogy az egész háza fejévé tette. A börtönparancsnok pedig rábízta Józsefre a rabok élelmezését és ellátását. Végül pedig a fáraó álmának megfejtéséért József Egyiptom második emberévé emelkedett. József így lett a családja, Egyiptom, sőt az egész föld népeinek megmentőjévé a nagy éhinség idején.

  Hogyan történhetett meg mindez, amikor József élete látszólag tragédiák sorozata volt? Legalábbis a külső szemlélő számára József története elsőre kudarcok és csapások sorozatának tűnik. A hit szemei azonban felismerhetik benne Isten jelenlétét, munkálkodását, gondviselő szeretetét. József maga is csak lassan jutott el erre a felismerésre, fokozatosan formálódott, tisztult és erősödött jelleme és hite. Ámen.