·
Bárki lehet-e presbiter?
Pál apostol határozott utasításokat adott arra nézve, hogy
ki működhet presbiterként az egyházban, mégpedig a következő igehelyeken:
(1Tim. 3,1-7; 2Tim. 2,24-25; Tit. 16,9)
A tisztségviselők megválasztásakor a gyülekezet
tagjait nem vezetheti személyes vonzalom vagy ellenszenv, hanem csak azt
tekinthetik, hogy mely testvéreket ruházott fel az Úr a tisztség betöltéséhez
szükséges adottságokkal.
·
Mire vonatkoznak az 1Tim. 3-ban említett kívánalmak?
a) a presbiter magaviseletére;
b)
a presbiter családjára;
c)
a presbiter tanítói alkalmasságára;
d)
a presbiter képességére a jó és rossz különbségtételében.
·
Mit mond Pál apostol a presbiter magatartásáról?
A presbiter feddhetetlen legyen: magatartása nem adhat
okot jogos bírálatra házaséletében kerülnie kell a romlottságot. A presbiter
legyen józan, értelmes és tekintélyes: nem engedhet meg magának zavarosságot,
képesnek kell lennie az önmérsékletre, szava és magatartása pedig sohasem lehet
bántó.
A vigyázó ezenkívül vendégszerető is legyen. Ehhez még
Pál hozzáteszi, hogy ne legyen részeges, verekedő. Sőt, kedves legyen, nem
veszekedő: a vigyázónak tudnia kell emberekkel bánnia, s meg kell értenie mások
hibáit. A pénzt se szeresse felettébb: semmiféle hasznot sem húzhat
tisztségéből.
·
Mit tudunk a presbiter családjáról?
A presbiter családi élete tiszta legyen. Házastársa
istenfélő legyen, aki vele együtt örömmel foglal helyet Krisztus
gyülekezetében. A presbiter tisztelje házastársát és fegyelmezze meg gyermekeit.
Családjában tartson csendességet, imádkozzék és olvassa az Igét. Ha valaki nem
gondoskodik a családjáról és nem neveli gyermekeit, hogyan válhat áldássá
tágasabb családja, a gyülekezet számára?
·
Alkalmas legyen-e a presbiter a tanításra?
Igen, minden presbiter tanító is kell legyen, hiszen a
gyülekezet egyik szellemi vezetője. Küzdenie kell mindenféle tudatlanság és
félreértés ellen. Ha megátalkodottsággal és ellenkezéssel találkoznék,
ragaszkodjék a tanítással egyező igaz beszédhez, hogy képes legyen az egészséges
tanítással buzdítani, az ellenszegülőket pedig meggyőzni (Tit. 1,9). Képesnek
kell lennie a szektások leleplezésére és téves tanításaik megcáfolására.
·
Milyen kísértéseket kell a presbiternek leküzdenie?
A büszkeség csapdáját: ezért nem szabad frissen
megtért embert presbiterré választani. Az ördög mindig azon mesterkedik, hogy a
gyülekezet és a presbiterek jó hírnevét befeketítse. A presbiter tehát ne adjon
okot ilyesmire. Fontos azonban, hogy a presbitert a kívülállók megbecsüljék. A
tisztségviselők mindenféle gonosztól tartózkodjanak.
·
Mik a presbiterekkel szemben támasztott igények?
„A fő dolog azonban, hogy csak egészséges hitűeket és
szent életűeket szabad megválasztani, olyanokat, akik ellen semmi olyasmit sem
lehet felhozni, ami megfosztaná őket tekintélyüktől és szégyent hozna
szolgálatukra” (Institutio, IV. 3,12).
·
Mi lesz a tisztségviselők
szolgálatának jutalma?
Ahhoz a tisztségviselőhöz, aki nem csupán egyházi
hivatalnok, nem kizárólag az egyházi szabályok követője, hanem Krisztus
küldöttének tekinti magát, az Ige szolgálatában és a Szentlélek erejével telve,
egyszer így szól majd Mestere: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál
hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mt. 25,21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése