Az apostol búcsúszava az efézusi vénekhez: „Viseljetek
gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben önzőivé tett titeket a
Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, melyet tulajdon vérével
szerzett.” (Csel. 20, 28)
·
Mi hát a presbiter legelső
feladata?
Legelőször is a presbiternek szorgalmasan kell
olvasnia a Szentírást és gyakorolni magát Isten szolgálatában. Ha nem nyújt jó
példát a nyájnak, akkor saját munkáját akadályozza.
Csakúgy, mint a diakónusnak, a presbiternek is meg
kell őriznie a hit titkát, tiszta lelkiismerettel (Tim. 3, 91). Állandóan meg
kell vizsgálnia, és helyre kell igazítania magát, annak tudatában, hogy mit
kíván meg tőle ez a tisztség (1Tim. 3,1-7; 2Tim. 20,24,25; Tit. 1,6-9),
valamint annak nyomán, hogy mit tartalmaznak a Szentírásnak az Isten népét
pásztorlókra vonatkozó részei (pl. Ez. 34,1; Pét. 5,1-4).
·
Melyek a presbiterek
kötelességei a gyülekezetben?
a) Mint a nyáj pásztora, gondozza a gyülekezetet.
b) Mint az Isten házának szolgája, vezesse a
gyülekezetet.
c) Mint a hit őrzője, védje a gyülekezetet.
·
Hogyan gondozza a presbiter
a nyájat?
Gondja legyen arra, hogy a gyülekezet minden tagja
rendesen viselkedjék a hitvallásban és az életvitelben, híven az evangéliumhoz.
Hűségesen látogassa Krisztus gyülekezetének tagjait, Isten Igéjével
vigasztalva, intve és tanítva őket. Feddje meg mindazokat, akik elhajlanak az
igaz hittől vagy rendetlenül élnek, s képességei szerint őrködjék a
sákramentumok helyes kiszolgáltatásán. A presbitériummal egyetemben gyakorolja
a keresztyén fegyelmet azok fölött, akik kitartanak bűneikben.
·
Milyen fontos módszert
ismerünk Isten népének pásztorlásában?
Először is a presbiteri látogatásokat a hívek
otthonaiban. Pál nemcsak tanított és prédikált a nyilvánosság előtt, hanem
házról házra is járt (Csel. 20,20), mindenkit egyenként intve (Csel. 20,33). A
pásztor sem várja meg, míg juhai maguktól jönnek oda hozzá, hanem utánuk megy,
s megkeresi őket. Ebben különbözik a tisztségviselő a hivatalnoktól!
A presbiternek tehát el kell mennie a hívek
otthonaiba. Nem azért, hogy rendőr módjára „szemlét tartson”, s azért sem, hogy
házi istentiszteletet tartson, hanem inkább, hogy presbiteri minőségében
személyesen keresse fel őket. Presbiteri minőségében: rajta keresztül ugyanis
maga a Jó Pásztor, Jézus Krisztus gondozza a nyájat. Ily módon Krisztus belép
népének mindennapi életébe. Akkor jön el hozzájuk, amikor élnek és szenvednek,
nevetnek és sírnak, beszélgetnek és énekelnek. Oda lép be, ahol szól a tévé és
nyitva áll a pálinkásüveg. Betegágy és halálos ágy mellett áll meg. Nehézségek
és problémák közé érkezik, remény és kétség közé. Pál apostol az egész nyáj
gondviselésével bízta meg a véneket (Csel. 20, 28). Senkit sem mellőzhetnek;
még azokat az otthonokat sem hagyhatják ki, ahol a munka nehéznek ígérkezik,
vagy annyira elidegenedtek már az egyháztól, hogy a presbiter szó jelentését
sem ismerik. Különösen a „nehéz esetekben világlik ki, hogy ki az igazi
tisztségviselő, azaz kicsoda a valódi szolga! Jézus Krisztus szolgája. A
paplakot sem kellene kihagyni. Ott is Isten gyermekei küszködnek a maguk
nehézségeivel: élő-e még az Ige a lelkipásztor számára, hiszen annyit kell vele
„hivatalból” foglalkoznia. S hogyan viseli el a családja a családfő szüntelen
elfoglaltságát?
Másodszor az, hogy a gyülekezet tagjainak a számon
tartása keretében meglátogatja őt kórházban, ápolási intézményben, idősek
otthonában is. Szükség esetén felveszi a kapcsolatot a hozzátartozókkal,
segítséget nyújt az ápolási anyagok beszerzésében, vígasztalást ad az Ige
eszközeivel az elesett ember számára.
·
Mi legyen a látogatás tartalma?
Vigasztalás, bátorítás és intés, ahogyan a helyzet
megkívánja. A gyengéket segíteni kell, az ingadozókat bátorítani és a
rendetleneket inteni, mégpedig lankadatlan türelemmel a tanításban (1Thess.
5,14; 2Tim. 4,2). A betegeket – a kórházban fekvőket is – vigasztalni kell, az
ifjakat pedig arra bátorítani, hogy éljenek a konfirmációkat tett fogadalmukhoz
híven. A hitehagyottakat (Róm. 16, 17) vagy rendetlenül élőket (1Kor. 5)
figyelmeztetni kell bűneikre, s – szükség esetén – el kell tiltani az Úr
asztalától, vagy ki kell rekeszteni a gyülekezetből (Heidelbergi Káté, 82, 85).
Az elvilágiasodásnak ellent kell állni. Mindezekért a presbiternek ismernie
kell a gyülekezet tagjait, férfiakat, nőket, fiúkat és lányokat, életmódjukkal
egyetemben, s figyelmesen meg kell hallgatnia őket, mégpedig nemcsak a
szavaikat hallva meg, hanem azt is megértve, ami azok mögött van. Ha szükséges,
a presbiter olvasson fel az Igéből és imádkozzék. Ha vannak a gyülekezetben női
presbiterek, ők különös felelősséget kell, hogy érezzenek a gyülekezet
nőtagjainak a gondozásában, hiszen azok bizalommal csak nők felé tudnak
megnyílni, problémáikról vallani.
·
Mi a presbiter teendője
Isten házának szolgájaként?
Ügyelnie kell arra, hogy a gyülekezetben minden
békésen és jó rendben történjék, Krisztus parancsolata szerint. Ide tartoznak
az egyház anyagi ügyei is, ám ezek kezdésében nem a szabályok szigorú betartása
az igazán lényeges, hanem az, hogy az egyházat Krisztus Igéje kormányozza,
életét pedig Krisztus békéje kell jellemezze. Továbbá az is a presbiter –
elsősorban a gondnok – kötelességeihez tartozik, hogy bárkit megakadályozzon a
presbiteri tiszt betöltésében, ha nem törvényes megválasztás alapján ölti fel e
tisztséget. A presbiternek lehetősége van arra, hogy építő észrevételeivel
támogassa a lelkipásztort az igehirdetés szolgálatában.
·
Hogyan őrködjék a presbiter a hit tisztaságán?
A hit és a lelkipásztori munka tisztaságának megőrzése
érdekében semmiféle idegen tanítást nem szabad megengedni, a gyülekezetet pedig
minden tekintetben építeni kell. Pál apostol arra intette a véneket, hogy ne
engedjenek gonosz farkasokat a Krisztus nyája közé (Csel. 20,28-31). Annak
érdekében, hogy a presbiter megvédelmezhesse a gyülekezetet minden hamis
tanítástól, otthonosnak kell lennie az Igében, s ismernie kell az egyház
hitvalló iratait: a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése