·
Milyen ennek a hivatalnak a jellege?
Presbiternek lenni nem díszállás, hanem szolgálat!
Szolgálat Istennek és a gyülekezetnek. Legnagyobb dicsérete az, hogy – Isten
munkatársaként – részt vehet Isten országának építésében. Nem azért presbiter,
hogy valaki legyen, hanem azért, hogy valamit tegyen.
Péter apostol a már idézett helyen így summázta a
presbiterek feladatát: „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő
nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút
nyerészkedésből, hanem jóindulattal: sem nem úgy, hogy uralkodjatok a
gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak.” (1Pét. 5,2-3)
·
Mi a presbiteri tisztség célja?
A gyülekezet tagjai együttesen Krisztus teste. Ebben a
testben minden tagnak megvan a maga helye: az egyiknek ilyen adománya van, a
másiknak meg olyan. Különbségek vannak. „Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az
egész hallás, hol a szaglás?” (1Kor. 12,17).
A gyülekezet tagjainak, az Istentől kapott változatos
ajándékok birtokában, együtt kell szolgálniuk az Urat. Ebből a célból „ki-ki kötelességének ismerje, hogy
Istentől nyert ajándékait készséggel és örömmel a többi tag javára és
üdvösségére fordítsa” (Heidelbergi Káté, 55). A mi Urunk Jézus Krisztus élő
gyülekezetet akar, amely növekedik hitben és szeretetben. Olyan gyülekezetet
akar, amely minden tekintetben Benne, a Krisztusban növekedik, Aki a Fő. (Ef.
4,15) Ebben a folyamatban a presbiterek feladata, hogy intsék, buzdítsák és
vezessék a gyülekezet tagjait. Céljuk az, hogy felkészítsék a szenteket a
szolgálat végzésére. Krisztus testének építésére, amíg eljutunk mindnyájan a
hitnek és az Isten Fia teljes megismerésének egységére. (Ef. 4,12-13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése