Szövetség Istennel: A Tízparancsolat

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 62.

 

Szövetség Istennel: A Tízparancsolat

Olvasmány: 2Móz 20:1-26

„Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!”  (2Móz 20:20)

 

Isten népe négyszáz év után végre szabadon tisztelhette az Urat és szabadon járhatott a szent Istennel. De hogyan közeledjenek hozzá? Mit követel Isten igazsága? A Sínai-hegynél Mózes igyekezett felkészíteni a népet arra, hogy átvegyék a parancsolatokat, amelyekre nézve ígéretet is tettek, hogy be fogják tartani azokat. Két napig tartott ez a megtisztulás, majd azt követően a nép szemtanúja lehetett Isten minden képzeletet felülmúló fenségének, amint átadta Mózesnek a Tízparancsolatot. A Törvény Isten ajándéka volt Izrael számára. Amikor Izrael a Sínai-hegynél táborozott, Isten az egész néppel szövetséget kötött. Ezt szoktuk mózesi szövetségnek nevezni, ugyanis Isten Mózes révén adta a Törvényt, amely megszabta az Isten és a népe közötti kapcsolat kereteit. Az ókori szerződések mintáját követve a Törvény egy olyan kapcsolatot rögzített, amelyben egy magasabb rangú fél, azaz Isten és az ő alárendeltjei, azaz Izrael népe vettek részt. A törvény bevezető részében Isten emlékeztette a népét arra, hogy ő hűséges, és hogy miként gondoskodott róluk a korábbiakban. Isten népe azzal fejezheti ki identitását, miszerint ők „szent nép” az őket körülvevő pogány népek között, hogy engedelmeskedik a Törvénynek. Az izraeliták Isten következetes szeretetét élvezték, az ő drága kincse voltak.

A Törvény révén különleges lehetőséget kaptak arra, hogy megértsék, miképpen is tervezte el Isten az ő népe életét, az emberek egymással való kapcsolatát, illetve azt, hogy miként közelítsenek hozzá. Ez a sajátos életforma egyúttal a környező népek számára is láthatóvá tette Isten dicsőségét.  Az volt a cél, hogy a többi nép, látva Izraelt, közeledjen Istenhez, és megismerje őt. A Tízparancsolatban Isten azt az igaz életet írja körül, amelyet ő a saját népétől elvár. A Tízparancsolat világossá teszi, hogy Isten mindenekfelett való, és mindennek Ura, valamint, hogy miként lehet őt méltóképpen imádni. Ez után pedig arról van szó, hogy mi következik az Isten iránti szeretetből, az Isten képére teremtett többi ember iránti szeretetre nézve. Jézus szintén megerősíti, hogy a Törvénynek ez a két fő oszlopa. Amikor megkérdezték tőle, hogy melyik a legfőbb parancsolat, akkor az egész Törvényt a két fő parancsolatban foglalta össze: szeretni Istent és a másik embert. Az egész törvény és a próféták mind ettől a két parancsolattól függnek, mondja Jézus. Ez az egyszerű megfogalmazás nem leszűkíti a Törvény látókörét, hanem bővíti azt, teljes engedelmességet követelve. Ha valakinek a szíve az Isten szeretetével van tele, akkor az túlcsordulva számtalan konkrét cselekedetben ölt testet. Az egyház, mint Isten szeretett népe arra hívatott, hogy Jézus áldozatának mintájára maga is odaszánja magát Isten és az emberek szeretetére, és így betöltse Krisztus törvényét. Isten Törvénye személyesen neked szól! Egyes szám második személyt használ, nem pedig többes számot, azt igazolva, hogy egy nép jelleme az egyének megfelelő viselkedésétől függ.

1.      Az Isten által elvárt minimum

A Tízparancsolat a Biblia egyik legismertebb része. Nincs is olyan ember, aki ne hallott volna már róla. Sokunk számára ez jelenti az erkölcsiség alapjait. A Tízparancsolat foglalja össze számunkra mindazt, amit Isten elvár tőlünk. A pusztában vándorló zsidók számára azonban a Tízparancsolat ennél sokkal többet jelentett. A pogány népek, akik számos különféle istenséget imádtak, örökös rettegésben éltek isteneik kiszámíthatatlansága miatt. Hiszen sohasem tudhatták biztosan, hogy mi dühíti fel az isteneket és azt sem, hogy mivel lehet elnyerni a tetszésüket. A zsidó nép számára azonban a Tízparancsolat döntő változást hozott. Hiszen maga Isten, a világegyetem Teremtője nyújtott át nekik egy szerződést, amelyet a saját kezével írt alá. Így a Tízparancsolat az izraeliták számára a bizalom és a biztonság alapját jelentette. Isten így szólt Mózeshez: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” (2Móz 19:5-6). Isten olyan nemzetet akar magának, amelyhez nincs fogható. Olyan modellértékű társadalmat, amelynek középpontjában az Isten iránti elkötelezettség áll. Az izraeliták nagy várakozással tekintenek Mózesre, amint felkapaszkodott a sötéten füstölgő hegyre, hogy Istennel találkozzon. Minden jelenlevő tisztában volt ennek a találkozásnak a jelentőségével, amelyet mennydörgés, villámlás és hangos kürtzengés kísért. Még a föld is megremeg a lábuk alatt. Ebből a Sínai-hegyi találkozásból született meg a Tízparancsolat. A Biblia majd tovább részletezi a szövetségi szerződést, de a Tízparancsolat fejezi ki azt a magatartást, amelyet Isten elvár a népétől. A nép pedig egy akarattal így felelt: „Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az ÚRnak.” (2Móz 19:8). Az égbetörő remények napja ez. Ha engedelmeskednek, akkor az izraeliták életén Isten áldása lesz, és ez az áldás kiárad rajtuk keresztül más népekre is.

Izrael mentes lesz a betegségektől, bő termésben lesz részük, asszonyaik sok gyermeket szülnek, hadseregük győzelmet arat, más szóval a nép soha nem látott jólétben és biztonságban élhet, távol azoktól a problémáktól, amelyek a legtöbb ember mindennapi életét kísérik. Cserébe Isten csak annyit kért az izraelitáktól, hogy engedelmeskedjenek az itt felsorolt parancsolatoknak.

2.      A kőtáblák

 Miét olyan fontos a Tízparancsolat? Azért mert az egész Ószövetségnek ez a középpontja. Az izraelitáknak egy rázkódó és füstölgő hegy lábánál kellett állniuk, ahol hangos kürtzengés kíséretében valami olyasmit kaptak, ami egyedülálló az egész történelemben. Egy köbe vésett dokumentumot, amelyet a szövetség ládájában, a nemzet legbecsesebb bútordarabjában helyeztek el. Mitől volt olyan értékes ez a két kőtábla? Egy megszentelt szövetség okmányait tartalmazta, amely Isten keze nyomát viselte.

 Mégis, ha valaki fellapozza Mózes második könyvét, és elkezdi olvasni a szövetség tartalmát, előfordulhat, hogy nem igazán érti, mire is jó ez a nagy felhajtás. A szövetség a jól ismert Tízparancsolattal kezdődik. A folytatásban azonban már olyan szabályok leírásáról olvasunk, amelyeket nem igazán értünk. Szó van benne pl. az átkot mondó szülőkre vonatkozó szabályokról, majd a fogak kiveréséről, ami furcsán keveredik a kamatlábakra vonatkozó szabályokkal, majd pedig arról olvasunk, hogy nem szabad a kecskegidát az anyja tejében főzni. Mi tehát a különleges és fontos ezekben az olykor egészen fura előírásokban?

Mivel napjainkban nem kőtáblákon kommunikálunk, ezért átfogalmazva így is kérdezhetjük: „mitől olyan értékes egy darab papír?”  Társadalmunk még a mai digitális korban is óriási jelentőséget tulajdonít bizonyos papíroknak. A ma embere számára is nagy jelentőséggel bírnak olyan papírok, mint pl. az alkotmány vagy egy anyakönyvi kivonat. Izrael népének tulajdonképpen az alkotmánya nem más, mint a Tízparancsolat, mint az Istennel kötött szövetség dokumentuma.

A törvények részletes leírását három helyen találjuk meg. Az első a Sínai-hegyen adott parancsolatok, ezt a Mózes 2. és 3. könyve tartalmazza. A második a pusztai vándorlás során kapott törvények összességét írja le, ez a Mózes 4. könyve.  A harmadik pedig a Moáb mezején adott összefoglalása a törvénynek, ez pedig a Mózes 5. könyve.  A teljes törvénykönyv kiterjed az egész nemzet életét meghatározó alapelvektől egészen a mindennapi élet apró-cseprő vitáira. Isten egy egész kultúrát dolgozott ki népe számára, amelyben összesen 613 különféle parancsolat szabályozza a politikai, a társadalmi és a lelki életet.

Ma az anyakönyvi kivonat, legyen szó akár születési vagy házassági anyakönyvi kivonatról, csupán egy darab papír, amely többnyire egy irattartó mappában vagy egy fiók mélyén lapul. Amikor azonban szükség van rá, akkor semmi más nem helyettesítheti. Ez bizonyíthatja, hogy egy fiatal már elérte azt a kort, hogy jogosítványa lehessen, vagy, hogy egy idősebb ember betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Ez az okmány biztosítja továbbá az állampolgárok sok más jogát is. Az anyakönyvi kivonatok így rendkívül fontos és értékes okiratok. A házasság természetesen sokkal több, mint egy okirat. A törvény előtt azonban mégis szükség van erre a papírra. Ez a dokumentum hivatalossá és törvényessé teszi a legbensőségesebb és legszemélyesebb kapcsolatot, amely férfi és nő között lehetséges. A későbbiekben Hóseás, Jeremiás és Ezékiel próféta a házassághoz hasonlította Istennek az izraelitákkal kötött szövetségét. Rámutattak arra, hogy Izrael házasságtörővé vált Istennel szemben, és felszólították a népet, hogy térjen vissza az eredeti szövetséghez.

A törvények kimerítően részletes taglalása így tulajdonképpen nem más, mint Isten és népe szeretetkapcsolatának kifejeződése. Izrael számára a szövetség azt jelentette, hogy mint nemzet megszületett. Isten kijelentette, hogy Izraelt választotta ki, és ők Isten legdrágább tulajdonai. Isten mindennél jobban vágyott arra, hogy legyen egy népe, egy olyan társadalom, amely az Isten iránti elköteleződésen alapul.

Egy olyan népre volt szüksége, amely elkülönül a többi nép közül és teljesen Istennek szenteli magát. A szövetség nemcsak a kötelezettségeket tartalmazta, hanem azokat a jutalmakat is, amelyeket Isten a családjának tekintett választott népének szánt.

3.      A Szövetség népe

Abban a pillanatban, ahogy Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból elkezdődött az ő néppé formálódásuk. De ez nem egyik napról a másikra történt, hanem egy hosszú folyamat volt. Isten beteljesítette az Ábrahámnak tett ígéretét, hogy megsokasítja utódait és nagy néppé teszi őket De Ábrahám útódainak sok mindenben meg kell változniuk, hogy Isten népévé formálódjanak.

Három hónappal az után, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, megérkeztek a Sínai-hegyhez, ugyanarra a helyre, ahol Mózes először találkozott Istennel. Most azonban más volt a helyzet. Akkor Isten egy emberhez beszélt az égő csipkebokorból, most azonban az egész hegy lángolt. Akkor Isten egy embert hívott el, most azonban egy egész népet hív el, és jelenti ki magát nekik ezen e hegyen mennydörgés és villámlás közepette.

Mózesen keresztül emlékeztette Isten az izraelitákat arra, hogy mit tett értük, és hogy mi a terve velük. Elmondta nekik, hogy úgy hozta ki őket Egyiptomból, mint ahogyan a sas viszi szárnyain fáradt fiókáit. Az, hogy Izrael Isten népévé válik teljes mértékben Isten kegyelmes cselekedete: „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.” (2Móz 19:4). Isten célja, hogy olyan népe legyen, amellyel kapcsolatban áll. De miért őket választotta Isten? A válasz ez: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” (2Móz 19:5-6). Isten tehát egy különleges célra választotta ki és hívta el Izraelt. Minden nemzet közül ők a kiválasztott nép, Isten saját népe, féltve őrzött tulajdona.

Ábrahámnál is láttuk, hogy a kiválasztás nem privilégium, a célja a nemzetek javának szolgálata. Ha az ő uralma alatt élnek, akkor töltik be a feladatukat, hogy „papok királysága” és „szent nép” legyenek. A „szentség” az egyik legfontosabb tulajdonság, amellyel a Biblia Istent jellemzi. Azt fejezi ki, hogy Isten különleges, különbözik mindentől, ami teremtett, és mindamellett jó. Izraelt arra hívja el Isten, hogy szent legyen, különböző a többi nemzettől, Isten különleges népe. Az izraeliták csak akkor lesznek mások, ha az életükben megjelenik Istennek ez a jellemzője is. Ha Izrael így cselekszik, betölti különleges szerepét, papok királysága lesz a népek között. A papok szerepe és feladata az Isten és az emberek közötti közvetítés. Ezt a szerepet kell, hogy betöltse Izrael, közvetve Isten és a népek között. Példává kell válnia a világ számára, hogy hogy változtat meg egy népet az, ha Istennel szövetséget köt. Az Istennek való engedelmességük által mutathatják meg az izraeliták a többi nép számára, milyen az élet Isten uralma alatt. Izrael teljes életvitele, a családi élettől kezdve a törvényeken, a politikán és a gazdaságon át egészen a pihenésig azt kell, hogy tükrözze milyen Isten és mi az ő eredeti, teremtésbeli szándéka az emberi élettel. Izraelnek úgy kell élnie az életét Isten uralma alatt, hogy tanúságot tegyen arról, miképpen van jelen Isten a népe között. Ez a teljes és gazdag élet pedig vonzó lesz más népek számára. Így Izrael betölti majd az ábrahámi szövetséget, általa nyernek áldást a népek.

Isten azért szabadítja meg az izraelitákat, mert kegyelmes szeretettel szereti őket, nem pedig azért mert megérdemlik. A szabadítást követően az izraeliták rendeltetése, hogy papok királysága és szent nép legyenek, csak akkor teljesül be, ha engedelmeskednek Istennek és az Ő uralma alatt élik az életüket.

Az Istennel való szövetségi szerződés feltételeit a Tízparancsolat, vagy más néven a „Tíz Ige” jelenti Izrael számára. A „Tíz Igét” követő általános elvek pedig a gyakorlati megvalósulását részletezik és Izrael népének az Isten jelenlétében élt életének minden területét érintik.  Isten szándéka, hogy a „Tíz igében” megfogalmazott elvek alakítsák népének életét, mert így fog az életükön tükröződni, hogy milyen Isten. Csak akkor töltik be elhívásukat és lesznek áldássá a népek számára, ha Isten törvénye átalakítja egész életüket. Isten igéje erre hív minket is: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2:9). Ámen.