Családi viszályok

 

                                                                       

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 58.

 

Családi viszályok

Olvasmány: 1Móz 37:1-36

 „Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, megegyeztek egymás között abban, hogy megölik. Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Móz 37:17-20).

 

  A Biblia jó néhány testvérharcról beszámol. Káin és Ábel, Izsák és Izmael, Jákob és Ézsau vetélkedése után ma József története van előttünk, ahol tíz testvér fog össze egy ellen. József történetét minden eddiginél részletesebben beszéli el a Szentírás. Ez pedig azt mutatja, hogy József személye különösen is fontos. Kétségtelen, hogy József életének története minden idők egyik legkalandosabb története. Egy a testvérei által megtagadott és kitaszított fiú, egy megvetett rabszolga, egy gyalázatos dolgokkal megvádolt és aratatlanul börtönbe zárt fogoly a világ leghatalmasabb birodalmának a második számú vezetőjévé lép elő. Ilyen nem sokszor fordult elő a történelemben. József története egy olyan esemény elbeszélésével indul, amely csaknem végzetes tragédiához vezet. József, mint apjának legkedvesebb gyermeke nyilvánvalóan elkényeztetett fiúként nőtt fel. Ráadásul maga József teljesen érzéketlennek bizonyult a testvérei egyre erősödő féltékenységével és irigységével szemben.

  József először azzal vonja magára bátyjai dühét, hogy különös álmaival henceg előttük. Majd azzal ingerli fel testvéreit, hogy rossz híreket hord róluk az apjuknak és ezzel még tovább ront a helyzetén. Józsefnek végül sikerült teljesen elidegenítenie magától a testvéreit. A testvérei először meg akarták ölni Józsefet, de aztán úgy határoznak, hogy inkább rabszolgának adják el, mert így még hasznot is húzhatnak az egészből. Így kerül József rabszolgaként Egyiptomba. Az idős Jákobnak azt hazudják fiai, hogy Józsefet vadállat tépte szét, s bizonyítékul a bárány vérével beszennyezett és szétszaggatott köntöst mutatják be. Így ezek után sem a testvérei, sem az apjuk nem számítanak arra, hogy Józsefet valaha is viszontlátják.

  Istennek azonban más terve volt. József Istentől kapott ajándéka, a különös álmok és azok megfejtésének képessége, amit gyermekkorában még dicsekvésre használta, később a távoli Egyiptomban már felnőttként és a próbák által bölcsebbé lett Józsefnek a megmenekülését szolgálták. Így történhetett meg, hogy József hamarosan a fáraó udvari tanácsának az élén találta magát. Már az, hogy egy idegen származású rabszolga ilyen magas pozícióba emelkedik, önmagában is érdekessé teszi József történetét, de a bibliai elbeszélés ennél jóval többet akar elmondani a számunkra.

  A történet tovább folytatódik, mert Isten azt akarja, hogy a családtagok megbocsássanak egymásnak. József történetében meglepő módon többször ismétlődik bukás és felemelkedés, mélypont és magasság, de az mindig hangsúlyos, hogy Isten soha nem hagyta el őt. József példája kemény lecke.

•      Öröklődő családi viszályok

  Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint az ő tizenkét fia, az ún. patriarchák, vagy ősatyák. Ezekben a történetekben sok közös vonás van. Például jellemző vonása ezeknek a történeteknek a családi kapcsolatok megromlásának és megszakításának visszatérő témája. A testvérek vagy családtagok közötti viszály többféle módon is jelentkezik, és beszennyezi a későbbi utódaik életét is. Mindezekből láthatjuk, hogy a kapcsolatok katasztrofális megromlása, amely Ádám és Éva bukásával vette kezdetét, újra és újra megjelenik az emberiség történetében. A bibliai elbeszélések nem szépítenek, hanem őszintén szembesítenek bennünket a valódi jellemünkkel. A bibliai hősök, hozzánk hasonló esendő emberek, de Isten mégis kiválasztja őket, hogy először bennük munkálkodva, őket formálva és megújítva, majd pedig általuk munkálkodva vigye véghez tervét az egész emberiség megmentésére.

  A történet a kút mélyén, egy sötét verem legalján kezdődik. A kút olyan mély és falai olyan meredekek, hogy a fiú, aki az alján fekszik, nem tud kimászni belőle. De ha valami csoda folytán mégis sikerült volna kimásznia, a testvérei bizonyára visszadobták volna. Megdöbbentő tömörséggel számol be a jelenetről a Biblia: „Amikor József odaért a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát, amely akkor is rajta volt. Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. Ezután leültek enni.” (1Móz 37:23-25a).

  A kút, amibe Józsefet bedobták a testvérei, valójában egy elhagyatott esővízgyűjtő ciszterna lehetett. A fiú, aki odalent fekszik még csak tizenhét éves, a szíve tele van félelemmel, keserűséggel és csalódással. A testvérei nevét kiáltja, a bocsánatukért esedezik, de azok bár hallják a kiáltozását, nem könyörülnek rajta. A testvérek majd huszonkét év elteltével, amikor már az éhség megtörte gőgjüket és a bűntudat erősen gyötri őket, töredelmesen megvallják: „mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság.” (1Móz 42:21).

  Ők voltak tehát József testvérei, akik mindnyájan Ábrahám dédunokái, Isten szövetséges népének tagjai, a kiválasztott nép, akiknek családfájában az Isten ígérete szerint majd a Szabadító neve is megjelenik, aki az egész emberiség számára adatik majd. Egyelőre azonban ebből még semmi sem látszik. József a kút mélyén kétségbeesetten kiabál, ők pedig nyugodtan leülnek és megebédelnek. Kegyetlenek és gonoszak, a szívük olyan kemény, mint a kő. A hasukat fontosabbnak érzik az öccsüknél, akit mélységesen megvetnek. A Szentírás ilyeneket mond József testvéreiről: „úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni… Emiatt még jobban meggyűlölték… És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért… Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei.” (1Móz 37:4-5,8,11).

  Ennek a nagy gyűlöletnek és mérhetetlen irigységnek kétségtelenül meg volt az oka. A családi viszályok, a személyválogató szeretet, a vetélkedés már generációk óta öröklődött tovább ebben a családban. Jákob gyermekkorában az anyja, Rebeka kedvence volt, míg apjuk Izsák inkább Ézsaut kedvelte. Felnőttként Jákob is ezt az örökölt családi mintát követte, amikor a tizenkét fia közül Józsefet megkülönböztetett bánásmódban részesítette, kivételezett vele, jobban szerette őt minden más gyermekénél. A dolgok hátterében Jákob házaséletének zűrzavarai is ott állnak. Jákobnak ugyanis két felesége Lea és Ráhel, valamint két ágyasa volt, de valójában csak egyedül Ráhelt szerette. Ennek a Ráhelnek elsőszülött fia volt József. Amikor aztán Ráhel második gyermekét Benjámint szülte, meghalt. Így aztán Jákob azzal őrizte kedvenc asszonya, Ráhel elmékét, hogy tejben-vajba fürösztötte Ráhel gyermekeit, különösen is az idősebbiket, Józsefet.

  Jóllehet Ráhel két gyermeke közül József, az idősebbik már olyan nagy, hogy segíthetne a ház körüli munkákban, de Jákob otthon tartotta őt maga mellett, ahogy egykor anyja vele is ezt tette. Miközben a testvérei keményen dolgoztak, József otthon játszhatott, neki nem kellett dolgoznia. Miközben a többiek csak a kinőtt ruhákat kapták meg, József mindig új ruhát kapott.

  Később pedig arról olvasunk, hogy Jákob elküldi ugyan Józsefet is a nyájhoz a mezőre, de csak azért, hogy híreket hozzon a többiek felől. Így a nyáj vigyázása helyett a kémkedés és az árulkodás lett József feladata: „József rossz híreket hordott róluk az apjuknak.” (1Móz 37:2b). Csoda-e hogy ezek után a testvérek látni sem akarják Józsefet? Van-e megoldás egy ilyen zűrzavaros családi helyzetre? Van-e kiút egy ilyen nagy mélységből, ahová most József jutott? József története nemcsak az emberi gyarlóságot és bűnt mutatja be, de azt is, hogy van megoldás azok számára, akik bíznak Istenben.

  A bibliai elbeszélések egyáltalán nem elnézőek az ilyen viselkedéssel szemben, hanem szembesítenek bennünket Isten választottainak valódi jellemével. Isten ilyen embereken keresztül fog áldást hozni a világba, de először bennük és velük kell munkálkodnia, hogy éretten viselkedjenek, és képesek legyenek a megbékélésre. Mind Jákob, mind pedig József története a családi megbékélések története. József történetében láthatjuk kibontakozni azt a fejlődést, amelynek során az elkényeztetett, önző, kapcsolatokra képtelen fiatalemberből érett, önzetlen és mások vezetésére is alkalmas személlyé formálódik, aki képessé lesz a családjával való teljes megbékélésre.

•      Az Úr gondviselő jelenléte

  A másik közös elem az ősatyák történetében az Isten gondviselő jelenléte. Isten törődik választottaival, dacára azok minden bűnének. Ismétlődő motívum az is, hogy az ősatyák feleségei általában meddők, de Isten kegyelméből aztán mégis csodás módon gyermeket fogannak. Közös vonás az is, hogy valamilyen természeti katasztrófa és annak következménye, pl. éhség fenyegeti az ősatyák családját. A nehéz helyzetekben pedig az ősatyák sokszor önző és ostoba módon cselekszenek, ezzel újra és újra veszélybe sodorják magukat és utódaikat. Mégis ebben az egész emberi zűrzavarban egy valami állandó. Ez pedig Isten hűsége. Isten gondviselő törődését fejezi ki az a név is, amellyel ezekben a történetekben gyakran Istent illetik. Ő az „El Saddaj”, azaz a Mindenható Isten.

  Ő az aki, képes a meddőt termékennyé tenni, az emberi engedetlenség és bűn által elrontott dolgokat helyrehozni és beteljesíteni ígéretét. Isten gondviselése tehát mindvégig kiemelt motívum marad az ősatyák történetében. Istennek gondviselő jelenléte kiemelt motívuma József történetének is. József felismeri, hogy ami vele történt, azt Isten rendelte el, mégpedig azért, hogy „maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Móz 45:7). A történet legvégén pedig ezzel nyugtatja testvéreit apjuk halála után: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50:20).

  József történetének egyik fontos tanúsága, hogy az Úr a nehézségek által próbára tesz, de mindezt a javunkra teszi. Isten törődik az övéivel, de nem mindig tesz azonnal csodát, hogy megszabadítsa őket a bajból. Isten nem küld Józsefhez egy angyalt, hogy felhozza őt a kút mélyéről, sőt József útja még mélyebbre vezet, mert rabszolgaként eladják Egyiptomba, majd ártatlanul börtönbe kerül. József próbatételei tehát tovább folytatódnak és fokozódnak is, de minden esetben azt olvassuk, hogy az Úr mellette volt. József a sötét kút mélyéből az egyiptomi rabszolgaság kegyetlen világába kerül, a Biblia azonban ezt mondja: „De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került.” (1Móz 39:2). Józsefnek jó dolga volt egyiptomi gazdája házában, de hamarosan egy újabb mélypont jön, a börtön sötétsége. A Biblia azonban ismét így ír: „De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát.” (1Móz 39:21).

  Az egyik oldalon csapások, bukások és kudarcok sorozata, látszólag nem jön megoldás, nincs kiút, sőt csak egyre rosszabbra fordul József sorsa. A másik oldalon pedig ott van Isten megtartó kegyelme. Vele van Józseffel Isten a kút mélyén, és akkor is, amikor rabszolgaként idegen országba kerül, akkor is, amikor börtönbe kerül, mert minden helyzetben Isten hűséges szeretete veszi körül Józsefet.

  József számára a megoldás nem jött azonnal, még hosszú utat kellett bejárnia, sok próbatételen átesnie, de Isten mindig vele volt, soha nem hagyja el őt. Azokat a rossz dolgokat pedig, amelyek megtörténnek vele, valamiképpen mindig a javára fordította. Nem Isten bünteti rosszal, vagy csapásokkal Józsefet. A rossz az ember bűnbeesésének, Istentől való elszakadáságának a következménye. Ezért van az, hogy ha a szülők kivételeznek egyes gyermekeikkel, rosszul nevelik őket, ennek következménye az irigység és a viszálykodás a családban, s emiatt kerül József is a kút mélyére. Aztán egy a vágyain uralkodni képtelen egyiptomi nő szeszélye és hazug vádjai miatt kerül József börtönbe. Majd a be nem tartott ígéret következtében még évekig börtönben marad annak ellenére, hogy ígéretet kapott arra nézve, hogy majd kijuttatják a börtönből. Az Úr gondviselő jelenlétének megtapasztalása által Józsefnek még sokat kellett tanulnia, fejlődnie és formálódnia, hogy az álmaival könnyelműen hencegő elkényeztetett kedvencből, felelősségteljes és megbocsátani képes felnőtt hívő férfivé váljon.

  József történetét olvasva egyrészt mondhatjuk azt mai szóval élve, hogy Józseffel jól kitolt az élet. Előbb elkényeztették aztán megalázták, bántalmazták, eladták, majd szexuálisan zaklatták, ártatlanul megvádolták, börtönbe zárták, ígérgettek neki, aztán végül cserbenhagyták. De József sohasem adta fel. A keserűség soha nem tudta maga alá temetni. A harag soha nem fajult a szívében gyűlöletté. József szíve soha nem keményedett meg. A csapások nem eltávolították, hanem csak még közelebb vitték őt Istenhez. A bizalma Istenben nem rendült meg, hitében nem gyengült meg. Nemcsak túlélte a dolgokat, de gyarapodott és erősödött Istenbe vetett hitében.

  József életén mások is felismerték Isten áldását. Az egyiptomi gazdája, Potifár annyira megbízott benne, hogy az egész háza fejévé tette. A börtönparancsnok pedig rábízta Józsefre a rabok élelmezését és ellátását. Végül pedig a fáraó álmának megfejtéséért József Egyiptom második emberévé emelkedett. József így lett a családja, Egyiptom, sőt az egész föld népeinek megmentőjévé a nagy éhinség idején.

  Hogyan történhetett meg mindez, amikor József élete látszólag tragédiák sorozata volt? Legalábbis a külső szemlélő számára József története elsőre kudarcok és csapások sorozatának tűnik. A hit szemei azonban felismerhetik benne Isten jelenlétét, munkálkodását, gondviselő szeretetét. József maga is csak lassan jutott el erre a felismerésre, fokozatosan formálódott, tisztult és erősödött jelleme és hite. Ámen.