Jósiás
– az újra megtalált Biblia
Olvasmány: 2Kir
22:1-20
„Jósiás király megtisztította Júda
országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a
házibálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes
bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény
rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap
talált az ÚR házában. Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki teljes
szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből megtért volna az ÚRhoz, mindenben
megfelelve Mózes törvényének, és utána sem támadt hozzá hasonló.” (2Kir
23:24-25).
Jósáis akkor
került trónra, amikor apját 24 éves korában meggyilkolták. Mindössze nyolc éves
volt, amikor hirtelen király lett. Mire elérte a 16 éves kort és tényleges
uralkodó lett, Jósiásnak súlyos problémákkal kellett szembenéznie. Isten szent
városa, Jeruzsálem és választott népe, történelmi mélypontra süllyedt. A
templom tele volt bálványokkal, férfi prostituáltakkal, a napisten imádóinak
szentelt oltárokkal és faragott szobrokkal. Egy közeli völgyben az emberek
Molok isten oltárán, égőáldozatul, saját gyermekeiket áldozták fel. Különféle
pogány kegyhelyek tarkították a Jeruzsálem környéki dombokat és Júda egész
területét. Az Istentől való eltávolodás évei alatt a szent iratoknak is nyoma
veszett. Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a Szabadító Úr, aki kihozta népét az
egyiptomi szolgaságból, már csupán halvány emlék volt.
Elképzelhető,
hogy Jósiás gyermekkorában hallott valamit a dédapjáról, Ezékiás királyról, aki
uralkodása idején megtisztította a templomot és helyreállította a páska
ünnepét. A fiatal Jósiás király talán ezért igyekezett feléleszteni Ezékiás
reformjait. Elrendelte a romos és elhanyagolt állapotban levő jeruzsálemi
templom rendbetételét. A templom megtisztítása közben aztán a papok véletlenül
találtak egy régi szent iratot, amiről már mindenki megfeledkezett. Jósiás
király miután megismerte a könyvtekercs tartalmát, mélyen megrendült és
bűnbánatot tartott, mert rádöbbent arra, hogy Isten ítélete fog lesújtani
azokra, akik nem engedelmeskednek az Isten törvényének. A király követeket
küldött Hulda prófétanőhöz, aki ebben a sötét időszakban is azon kevesek közé
tartozott, akik még félték az Urat. Hulda pedig megerősítette azt, amit Isten
törvénye mond, hogy az Istentől elfordult népre valóban le fog súlytani Isten
ítélete, de azt is hozzátette, hogy mivel Jósiás király megalázta magát Isten
előtt, ezért a csapások nem az ő életében következnek be. Jósiás király
reformjai által megújulás indult el az országban, a nép egy időre kegyelemben
részesült. De a prófétai szavak később beteljesedtek. Miután Jósiás fiatalon,
39 éves korában meghalt, utódai már nem félték Istent, s az ország ismét
megindult a teljes pusztulás felé vezető lejtőn. Jósiás volt Izrael népének
utolsó istenfélő királya. Az újra megtalált törvénykönyv által sikerült
megújítania népét, az ország egy időre fellélegezhetett.
Jósiásról
elmondhatjuk, hogy a maga korának reformátora volt. Épp úgy, mint Luther és
Kálvin idején, a megújulás akkor is az újra megtalált Szentírás által
indulhatott el.
1.
A reformátor
király
Már Jósiás előtt
is voltak olyan királyok, akik reformokkal próbálkoztak. De az igazi nagy reformátornak
Jósiást tekinthetjük. A nagyapja, Mannassé majd negyven évig tartó gyászos és
istentelen uralkodása, valamint apja, Ámon rövid két éves uralma után lett Jósiás
a király. Isten mindig a hitéletük és a lelkiségük alapján ítélte meg a
királyokat, hogy milyen lelkülettel viseltettek Isten dolgai iránt, hogyan
cselekedték Isten akaratát. Jósiásról ezt olvassuk: „Azt tette, amit helyesnek tart az
Úr. Mindenben Ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért arról se jobbra,
se balra." (2Kir 22:2).
Jósiást
valóságos csodagyerekként mutatja be nekünk a Biblia. Nyolc évesen került a
trónra méghozzá olyan politikai és morális válság kellős közepén, amely már
szinte visszafordítatlannak látszott. Akkor úgy tűnt, már nincs mentség, senki
sem képes megállítani a züllést és az ország pusztulását. Jósiás azonban nem
egy átlagos nyolc éves fiúcska volt. Egy gonosz és istentelen király kezei
alatt nevelkedett, olyan időszakban, amikor sötét idők jártak, mégis ő maga páratlan
lelki tisztánlátásról tett tanúbizonyságot. Minden nehézség ellenére
visszakormányozta népét Istenhez. A Biblia nagyon pozitívan nyilatkozik róla: „Nem volt hozzá hasonló király őelőtte,
aki teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből megtért volna az ÚRhoz,
mindenben megfelelve Mózes törvényének, és utána sem támadt hozzá hasonló.” (2Kir 23:25).
Jósiás király
uralma kezdetén sok időt és energiát szentelt a számára legkedvesebb
„közberuházásra”, a templom felújítására. A munkálatok során, miközben az ácsok
fűrészelték az új gerendákat, a kőművesek faragták a templom falának új köveit
és a munkások talicskázták a bálványszobrok törmelékeit, amelyeket a király
parancsára összezúztak, egy pap csodálatos felfedezésre bukkant. A hatalmas zaj
és felfordulás közepette egy írástekercset találtak, amely nem volt más, mint
az Isten Törvényének, azaz a Mózes öt könyvének, más néven a Tórának egy addig
teljesen elfeledett példánya.
Már önmagában az
a tény, hogy egy ilyen fontos irat így elkallódhatott és ennyire feledésbe
merülhetett, jól mutatja azt, hogy milyen messzire távolodott el a nép
Istentől. Nem csoda, hogy amikor a király előtt felolvasták a törvénykönyvet,
teljesen megrendült és mély bűnbánatot tartott. A király az Istennel kötött
szent szövetség szavait hallva a szégyentől és a bűnbánattól felindultan
megszaggatta a ruháit. Majd amikor Hulda prófétanő is hitelesítette a tekercs
eredetiségét, Jósiás esküvel kötelezte el magát és népét a rég feledésbe merült
szövetség újbóli megtartására.
Jósiás tulajdonképpen
reformációt, vagyis megújulást indított el az országban. Ez a reformáció nem új
tanok hirdetését jelentette, hanem visszatérést az alapokhoz, visszatérést az
Isten Igéjéhez. A szentíró beszámol Jósiás király elszánt küzdeleméről annak
érdekében, hogy helyreállítsa az igaz istentiszteletet népe körében.
Intézkedései gyökeres változást hoztak az ország életében. A jósiási
reformoknak köszönhetően egyelőre még nem következett be a megjövendölt
pusztulása az országnak. Az ország és a nép fellélegezhetett, Isten
megkegyelmezett neki. Mindez azért történhetett meg, mert egy fiatal király
komolyan vette Isten igéjét.
Sajnos azonban a
bűn és a gonoszság már olyan mély gyökeret vert az országban, hogy egy jó
király legnagyobb erőfeszítése is kevésnek bizonyult. Bár Isten kegyelméből
Júda népe időt és lehetőséget nyert arra, hogy megtérjen, és új életet kezdjen,
sajnos a megújulás nem bizonyult tartósnak. Jósiás király halála után azonnal
visszatért a nép a korábbi istentelen cselekedeteihez.
Jósiás fiatalon
lett király, de fiatalon is fejezte be pályáját. Egy elhibázott katonai
hadjárat következtében 39 évesen életét vesztette, s ezzel végleg odalett annak
esélye, hogy maradandó változás történjen az országban. Az egész nép gyászolta
Jósiást, akit úgy emlegettek, mint a „jó királyt”. Jeremiás próféta pedig, aki
ebben az időben tevékenykedett, még egy siratóéneket is írt az emlékére.
Jósiás király
példáján láthatjuk, hogy egyetlen ember hite, milyen nagy hatással lehet sokak
életére.
2.
A nagy
felfedezés
A szentíró
beszámolója szerint tíz éve volt már király Jósiás, tehát tizennyolc éves
lehetett, amikor megtalálták Isten törvénykönyvét, s azt felolvasták a király
előtt. Ez az esemény, vagyis az elveszett törvénykönyv megtalálása volt az, ami
döntő változást indított el az ország és az egész nép életében.
Isten időnként,
amikor nagy dolgokra készül, különös módon adhat vezetést, irányítást, útmutatást
azoknak, akik őt szeretik. Így bizonyára nem volt véletlen, hogy épp Jósiás
király idejében, a templomfelújítás munkálatai közben, megtalálhatták az
elveszett törvénykönyvet. Jóisás király szerette volna megújítani ősei hitét.
Nem csak a templom rendbetétele volt a célja, de a nép lelki életének és
erkölcsének a rendbetételére is törekedett. Isten pedig látva a király
szándékát minden segítséget megadott neki ehhez. Pedig korábban Isten már
ítéletet mondott Júda háza fölött. A törvénykönyv megtalálása kapcsán a király
által megkérdezett Hulda prófétanő is ezeket az ítéletes szavakat elevenítette
fel a király számára: „Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre
a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda
királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek,
hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért lobbant fel
lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki!” (2Kir
22:16-17). Isten ugyan már kimondta az ítéletet, de ő sohasem gyönyörködik
abban, ha rombolnia és pusztítania kell. Azt is kijelentette az Úr, hogy nem
akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem azt, hogy hozzá forduljon és éljen. Az Istenben
való hit maga az élet. Az Isten nélkül való élet maga a halál. Nyilvánvaló,
tehát, hogy Isten irgalmasan cselekedett, amikor engedte megtalálni a
Szentírást, és így a megtalált és komolyan vett Biblia által változást indítson
el egy istenfélő fiatalember életében, hogy aztán általa az egész ország élete
megújulhasson. Ez a felfedezés megváltoztatta az országot. Így volt ez Jósiás
idején is, de Luther és Kálvin idején is. És így van ez mindig, ahol valaki
kezébe veszi a Bibliát.
Ezért mi is reménykedhetünk
abban, hogy ha valamikor valakinek egy Szentírást ajándékoztunk, s bár lehet,
hogy az egy időre feledésbe merült, mert csak a polcon porosodik, de egyszer
ismét lekerülhet onnan, s ha Isten úgy akarja egy élet megújításának eszköze
lehet. Megtörténhet, hogy az, akinek ajándékoztuk a Bibliát, egyszer olyan élethelyzetbe
kerül, amikor eszébe jut elővenni a Bibliát, s ha majd olvasni kezdi, Isten
megteheti azt, hogy az Ige szavain keresztül megszólal, tanácsot, vezetést, bátorítást
és vigasztalást ad.
Jósiás király esetében
azt láthatjuk, hogy az ő életének és az ország megújulásának a kulcsa a Biblia
volt. Abban a pillanatban, amikor a király kezébe vette, olvasni kezdte a
törvénykönyv szavait, a szíve megváltozott. Mélységes megrendüléssel töltötte
el Isten szava, bűnbánatra és megtérésre indította a királyt.
Kérdezzük meg
magunktól, hogy a mi szívünk mikor indult meg így a bibliaolvasás hatására?
Jósiás királyra azért volt ilyen nagy hatással a Biblia, mert ő nemcsak
olvasta, de komolyan is vette Isten igéjét. Rádöbbent arra, hogy micsoda kincs
a Szentírás, amit eddig teljesen mellőztek és elfelejtettek. Ezért a király
nemcsak maga olvasta, hanem arról is gondoskodott, hogy felolvassák a nép előtt
is.
A Szentírásból a
király megértette, hogy Isten szereti őket. Minden büntetés és a bűnök
következménye ellenére is Isten szeretete nem fogyott el, és nem múlt el. A
király megszaggatta ruháját, kifejezve ezzel, hogy bár bizonyos dolgokban ő
maga nem vétkezett, de mégis azonosult a népe bűnével, s bocsánatért esedezik.
Isten ma is a
Szentírás szavain keresztül munkálkodik. Megszólalhat egy istentiszteleten a
hallgatott igén keresztül, vagy az otthon olvasott bibliai igerészen keresztül.
A Szentírás rendszeres olvasása nélkül ezért nem igen lehet megérteni Isten
akaratát. Jézus így figyelmeztet: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát.” (Mt 22:29). Vagyis a legfőbb
feladatunk, hogy minél jobban megismerjük Isten igéjét. Amilyen mélyen
beleássuk magunkat a Szentírásba, olyan mélyen értjük meg az ő irgalmát és
kegyelmét, döbbenünk rá az ő korlátlan hatalmára.
3.
A megújulás útja
Isten a fiatal
király személyében olyan vezetőt adott Júdának, akiben a megtalált és megértett
ige gyümölcsöt termett. Jósiás nemcsak olvasta a Szentírást, de elkezdte cselekedni
is azt. Sőt Jósiás király gondoskodott arról is, hogy az egész nép előtt
felolvassák a megtalált törvénykönyv üzenetét, hogy mindenki meghallhassa Isten
Igéjét. Jósiás tisztában volt azzal is, hogy Isten ítélete, amiről a prófécia
első része szólt, teljesen jogos. Izrael elhagyta az Urat, pogány isteneket
imádott, megszegte az Istennel kötött szövetséget. Az Isten szemében szörnyű
vétek volt mindaz, amit ők elkövettek. Isten azonban nem mondott le róluk. Szeretett
volna változtatni rajtuk, megújítani őket, ezért ítélte meg őket. De az ítélet
egyben a megtisztulás és a megújulás lehetőségét is jelentette.
A megújuláshoz
azonban szükség volt egy engedelmes emberre. Ezt a szerepet töltötte be a
reformátor király. Jósiás engedelmességéért az egész vele élő generáció
megmenekülhetett. Egyetlen engedelmes ember, és mindenki kegyelemben részesült
általa. Ha valaki hívőként istentelen környezetben kénytelen élni, de megvan
benne a készség az Istennek való engedelmességre, az Úr felhasználhatja őt,
hogy általa áradjon szét Isten megújító és megmentő kegyelme a környezetére is.
Amikor
megtalálták a törvénykönyvet, Jósiás király rögtön ezt a parancsot adta ki: „Menjetek,
kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi
rám és az egész népre, Júdára nézve!” (2Kir
22:13). Olvassuk mi is így a Szentírást,
hogy közben mindig megkérdezzük Istent: „Uram,
rám nézve mit jelent az, amit most olvasok a Szentírásból.”
Ha valaki
Istenhez fordul, annak Ő megszólal. Választ, útmutatás, vezetést ad. Jósiás
személyén és példáján keresztül tanít minket Isten arra, hogy a Bibliát mindig
azzal az imádságos kéréssel nyissuk fel, hogy megkérdezzük, mit jelent ránk, a
mi életünkre nézve az ő igéje.
Az újra
felfedezett Biblia által újult meg Isten ószövetségi népe Jósiás idején, és
újult meg a keresztyén egyház a reformáció idején. Luther Márton azért
fordította le német nyelvre a Bibliát, hogy mindenkihez eljuthasson Isten
igéje. Hálát adhatunk, hogy Isten kegyeleméből Károli Gáspár által magyar
nyelvre lefordított Szentírás a népünk megújulását is munkálhatta és
munkálhatja ma is. Ámen.
GYÜLEKEZETI AL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése