Igehirdetés: 2023.08.13.

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 73.

 

A reménység fonala

Olvasmány: Ruth 1:1-22

„De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1:16-17).

 

Ruth könyve a bírák korában játszódik és egyetlen család törtnetét beszéli el, amely ebben a nehéz és zűrzavaros időszakban vívja küzdelmét a megmaradásért. Általánosságban a Bírák korszakát, de itt ennek a családnak az életét is, a lecsúszás, az Istentől való elszakadás és ennek következében beálló tragédiák jellemzik. Ruth könyvében azonban a bűn lefelé húzó örvényén és a tragédiákon túl felcsillan a reménység. Kiderül, hogy a legnagyobb mélység idején is vannak olyanok, akik Istent választják és hűséggel kitartanak mellette.

Ruth könyve tulajdonképpen nem csak Ruth történetét, de anyósa Naomi történetét is elmeséli. Mindketten megözvegyültek és mindent elvesztettek, kivéve az egymás iránti ragaszkodásukat. Barátságuk azért is különleges és szinte már valószínűtlen, mivel nem csak korban különböztek egymástól, de vallási és kulturális tekintetben is. Ruth még fiatal és erős, Naomi viszont már túl van élete delén. Ruth moábi származású, míg Naomi zsidó, vagyis más nyelvet beszélnek, és más Istent imádnak.

A két asszony bár sokban különbözik egymástól mégis egymás segítőivé vállnak. Az idegen országból hazatérve mindent egyedül kellett megoldaniuk. A társadalmi normák szerint akkoriban a férfiak irányítottak mindent. Ebben a helyzetben azonban Ruth kénytelen magához ragadni a kezdeményezést. Először élelemről kellett gondoskodni, ezért Ruth elment a mezőre kalászt szedegetni az aratók után. Az ószövetségi törvény előírta a földműveseknek, hogy az aratáskor véletlenül elhullott kalászokat hagyják a mezőn, hogy a szegények összeszedegethessék. Ez nehéz és fáradságos munka volt, de Ruth szorgalmasan dolgozott. Másodszor egy férfit is kellett találni Ruthnak, aki hajlandó feleségül venni őt, védelmet biztosítva a számára és anyósa számára. Ezért aztán Ruth anyósa útmutatása és bátorítása alapján elindult megkeresni azt a rokon férfit, aki majd gondoskodik az özvegyekről. Amikor eljutott Boázhoz, akkor ügyesen alakította az eseményeket, az éj leple alatt odalopódzott a mezőn alvó férfihoz és lefeküdt a lábához. Amikor Boáz felébredt álmából és meglátta a lábánál fekvő nőt, azonnal megértette, hogy miről van szó. Isten törvénye szerint a támasz nélkül maradt özvegyasszonyról a férje családjának kellett gondoskodnia, úgy hogy a rokonságból legközelebbi, még nőtlen férfi feleségül vette az özvegyet. Boáz ennek a törvénynek az alapján kérte feleségül Ruthot. A történet hátterében ott áll a láthatatlan segítő, maga az Úr. Az elbeszélő nem hagy kétséget a felől, hogy az ember élete Isten vezetése alatt áll. A könyv végén pedig azt is megtudjuk, hogy Isten terve a távoli jövő felé is előremutat.

1.      Fény a sötétségben

Ruth könyve szívbe markolóan mond el egy megváltásról és szeretetről szóló történetet. A moábita asszonyt, Ruthot, a könyv egyik főszereplőjét megmenti a mindenható Isten gondoskodása. Ruth a néhai férje és anyósa révén hallhatott Izrael Istenéről, és kötelezte el magát mellette, hűségesen követve vezetését. Kétségtelen, hogy ez a döntés nagy áldozatot követelt Ruthtól, de az áldás, amelyet az Úrnak való engedelmesség útján talált, jóval nagyobb volt. Egyrészt olyan gondoskodásban részesült, amely megmentette az életét, másrészt pedig fontos szerepet tölthetett be Jézus Krisztus ősei között.

Ruth abban a korban élt, amikor a bírák vezették Izraelt. Ezt az időszakot a szélsőséges mértékű erkölcsi hanyatlás és a lelki sivárság jellemezte. Ruth és Boáz története azonban a megváltás egy olyan reménysugara, amely megcsillanhat akár a legnagyobb kulturális káosz és erkölcstelenség közepette is.

Ruthnak az anyósa, Naomi iránti hűsége, amely mindvégig kitart, azt a szövetségi szeretetet tükrözi, amelyet Isten tanúsított népe iránt. Bár Ruth eredetileg nem ismerte Isten törvényét, mégis Isten kegyelmes áldásának az eszközévé vált népe számára.

Isten szuverén működése mindenestől átszövi Ruth és  Boáz történetét. Kezdettől fogva minden a kapcsolatuk ellen szólt. Ruth egyrészt idegen volt, más népből származott, másrészt nagy veszteség érte, ami lelkileg is megviselhette, harmadrészt pedig Betlehembe megérkezve nemcsak magáról, de idős anyósáról is gondoskodnia kellett. Minden oka megvolt rá, hogy megkeseredett és megtört legyen. Férj és család nélkül nem voltak jó kilátásai a jövőt illetőleg. Nem volt több mint egy bevándorló, nincstelen özvegy, aki sovány megélhetését azzal próbálta biztosítani, hogy az aratók után összeszedegette az elhullott kalászokat. Amit azonban akkor ő még nem láthatott, de a mai olvasók számára már nyilvánvaló, tudniillik, hogy Isten rendezte el ezeket az egymástól látszólag független eseményeket az életében, hogy általuk megismerhesse az egyetlen igaz és élő Istent, valamint részesülhessen abban az áldásban, amelyet Isten az ő gyermekeinek ígért.

A könyv azt az oltalmazó, megváltó szerepet állítja középpontba, amit Boáz, Ruth későbbi férje tölt be. Az ókori Izraelben az volt a szokás, hogy az elhunyt férj legközelebbi hozzátartozójának kellett feleségül vennie az özvegyet és ellátnia őt, átvéve a férj összes kötelezettségét, beleértve az örökösről való gondoskodást is. Boáz magára vállalta ezt a kötelességet, és ez a döntés drámai változást hozott mind Ruth, mind pedig Naomi életébe.

A Ruth könyvét olvasva mi már elmondhatjuk, hogy Boázhoz hasonlóan Jézus is ezt az oltalmazó és megváltó szerepet töltötte be. Ő számunkra a Megváltó, aki kifizette a legnagyobb árat, saját életét adva az emberiség megváltásáért. Jézus szeretetének erejével megmentette népét és új, örökkévaló jövőt biztosított a számára.

Továbbá Boáznak a Ruth iránti szeretete, az Istennek az egyház iránti szeretetét is szemlélteti. Boáz először felfigyelt Ruthra, majd megváltva őt, elhalmozta jóságával és a népe közösségének a tagjává tette. Isten megáldotta Ruth és Boáz házasságát egy gyermekkel, aki Dávid király őse lett, és akitől a megígért Messiás származott.

A bírák korszakát jellemző békétlenségben tehát Ruth története valóban a megváltás és a reménység drága gyöngyszeme. A Biblia itt egy gyönyörű szerelmi történetet illeszt be a bírák korába, melyre egyébként a kicsapongás, a bálványimádás és a háború volt jellemző. Ruth, a fiatal özvegyasszony az éhínséggel és a nyomorúsággal dacolva elhagyta szülőföldjét, hogy Betlehembe utazzon anyósával. Boáz földjén kalászt szedegetett. Boáz pedig megszerette és vállalta a megváltó szerepet. Házasságuk révén így lettek ők a Messiás ősei.  A hűség és a megváltás témái által Ruth könyve Isten megváltó szeretetének és az emberiség egésze iránti odaadó hűségének ábrázolása.

2.      Isten terve

A Szentírásban a legapróbb részletek is számítanak. A „Betlehem” szó például azt jelenti a „kenyér háza”. Egy későbbi bibliai prófécia szerint pedig innen kellett származnia a Messiásnak: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba.” (Mik 5:1). Amikor az izraeliták a pusztában vándoroltak, Isten mannát adott nekik. Gondot viselt népére, előrevetítette azt a végső, teljes gondoskodást, amelyet majd Jézus Krisztusban nyernek el. Jézus az élet kenyerének nevezte magát. Ruth történetében azt láthatjuk, hogy Isten megoltalmazta a benne bízókat, megtartotta ígéretét és véghezvitte tervét. De Isten nemcsak Ruthot oltalmazta meg, hanem rajta keresztül biztosította Dávid vérvonalát és így Jézusét is. Az étel szimbolikája, amellyel Ruth történetében találkozunk, arra emlékeztet, hogy Isten számára a legapróbb részletek is fontosak.

A történet kibontakozásával kirajzolódik előttünk nemcsak Ruth jelleme, de Isten terve is. Férje idő előtti halála után megesküdött rá, hogy anyósával marad. Választania kellett régi élete és népe istenei, valamint férje családja és az ő Istenük között. Ruth az utóbbi mellett döntött, elkezdte az egy igaz Istent szolgálni. Isten Ruth könyvében sokféleképpen megmutatta mennyire becsüli ezt a döntést, és ennek a legelképesztőbb megnyilvánulása az volt, hogy Ruth, egy idegen családból származó nő végül bekerülhetett a Messiás családfájába. Ruth, mivel tisztelte Istent, ezért az Isten bevonta őt történetébe. Ugyanígy, Krisztus követőiként mi is elhatározhatjuk, hogy döntéseinkkel Istent tiszteljük és akkor mi is részeseivé lehetünk Isten tervének.

Ruth döntése, hogy az anyósa mellett marad és követi őt Betlehembe, nagyon fontos döntés volt. Amikor ugyanis anyósa mellett döntött, egyben az egyetlen Istenben való hitét is megvallja: „Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1:17). Ruth tehát nemcsak anyósához, Naomihoz ragaszkodik, de annak népéhez és Istenéhez is. Lemondott mindenről, amit addig ismert, hogy Istent kövesse. Ruthnak megvolt a lehetősége, hogy válasszon: vagy új életet kezd Istennel, vagy visszatér a régi életéhez és népe bálványaihoz. Ő úgy döntött, hogy anyósa mellett marad, Istent szolgálja és kitart a hitben, amelyet megismert.

   A történet legelképesztőbb vonása, hogy Isten a zsidók hitén kívül levő embert, ráadásul egy nőt, választ ki. Ráadásul nem csupán arra választja ki ezt az embert, hogy kövesse őt, hanem arra is, hogy a Messiás őse legyen. Ez már előrevetíti mindazt, amit majd az egész világ megváltása jelent, elsőként a zsidók, majd pedig minden nép számára. Ruth története egyértelművé teszi, hogy Jézus nemcsak a zsidóság megváltója, hanem az egész világé. Jézus ereiben így nemcsak zsidó, hanem pogány vér is csörgedezett, olyan jövevény felmenőknek köszönhetően, mint például Ruth. Amikor pedig eljött a világba az Isten Fia, még inkább egyértelművé tette, hogy a megváltás az egész világnak szól.

   Ahogy Ruth az Istenben való hite révén bekerült az Úr családjába, úgy Jézus követői a Krisztusban való hit és Isten kegyelme révén kerülhetnek be Isten családjába, ahogy erről Pál apostol ír: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus.” (Ef 2:19-20).

   Ruth története nagyon jól szemlélteti azt a valószínűtlen választást, ahogy Isten munkálkodik. Amikor Boáz elismerte, hogy Ruth „derék asszony”, ugyanazt a héber kifejezést használta, amellyel csak a zsidó nőket illették. Abban a korban botrányosnak, sőt egyenesen képtelenségnek tartották, hogy egy olyan nő legyen a Biblia egyik könyvének címadója, aki nem zsidó. Isten így mutatta meg népének szeretetét és kegyelmét, amely mindenkire egyformán kiárad.

3.      Jézus, mint oltalmunk és megváltónk

Ruth könyve azért fontos része a Bibliának, mert az Istennek a megváltásra vonatkozó tervét, mutatja    be nekünk. Boáznak az oltalmazó megváltó” szerepe Jézusnak az emberiségért vállalt szerepét vetíti előre. Ruthnak férje halála után nem maradt senkije. Az özvegyek megélhetése mások jóindulatától függött. Naomi ezért elküldte Ruthot, hogy a közeli mezőn gyűjtsön gabonát. A föld Boáz tulajdona volt. Mindez nem volt véletlen. A történetben végig hangsúlyos, hogy Isten munkálkodik a háttérben. Ahogy látjuk, Ruth engedelmessége olyan események sorozatát indította el, amelyek odáig vezettek, hogy Boáz lett Ruth „oltalmazó megváltója”. Boáz feleségül vette Ruthot, ezzel megváltotta Ruthot, aki így belekerült Jézus őseinek sorába. Az „oltalmazó megváltó” vagy héberül „góél”, azt a közeli hozzátartozót jelölte, aki a család jogainak a védelmében kész volt fellépni és magára vállalni minden terhet és felelősséget. Számos kötelesség hárult erre a személyre. Például az elszegényedett és eladósodott család ingatlanjainak és földjeinek a visszavásárlása, a rabszolgává lett családtagok kiváltása. De ide tartozott az a kötelessége is, hogy az utód nélkül elhalt rokonnak örököst nemzzen. Továbbá ha a rokon erőszakos bűncselekmény áldozata lett, akkor az érte való bosszúállás is a kötelessége volt.

Isten magát Izrael „megváltójának” nevezi, vagyis ilyen közeli rokonának, aki kész minden áldozatra érte: „Én, az ÚR vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége.” (Ézs 60:16). De a Biblia Jézusra is ilyen megváltóként utal: „tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pét 1:18-19).

Jézus azért jött el a világunkba, azért lett emberré, hogy az egész emberiség oltalmazó megváltója legyen. Leszállt a mennyből, közöttünk járt a földön és minden ember számára elérhetővé tette a helyreállítást a kereszt és a vele való közösség által. Ahogy egykor Boáz lehetővé tette Ruth és családja számára, hogy ők és utódaik fennmaradjanak, úgy most Krisztus által minden hívő arra kap lehetőséget, hogy szent, azaz Isten családjának a tagja legyen, Isten örököse és Krisztus örököstársa. Ahogy Boáz megmentette és megvédte Ruthot, családját és jövőjét, úgy Krisztus a legtökéletesebb módon menti meg népét, állítja helyre becsületüket és ad reményt nekik a jövőt illetőleg.

Ruth könyvét olvasva tehát nemcsak Isten dicsőségének és munkájának jeleit ismerhetjük fel, de arról is megbizonyosodhatunk, hogy a Krisztusban való megváltást Isten már a világ teremtése előtt eltervezte. Mindig is Jézus volt, és ma is ő az igazi oltalmazó Megváltó, ő az, aki ma is megmenti népét. Ámen.