Bibliaóra / Bibliaiskola 2023.11.23. Téma: Az egyház

 

18. Az egyház (1.)

A Biblia eredeti nyelve az egyházat ekklesia-nak nevezi, mely annyit jelent: „(a világból) kihívottak”. Azokat, akik az egyházhoz tartoznak, Isten hívta ki a világból a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére. A Bibliában még más elnevezéseket is találunk, mint pl. Krisztus teste, menyasszony, nyáj, szőlő.
Az igaz egyház ismertetőjelei: az Ige tiszta hirdetése, a sákramentumok helyes kiszolgálása és az egyházfegyelem gyakorlása. Ha ezek közül egy vagy több hiányzik, akkor az egyház beteg.
Az egyháznak van hitvallása is, melyhez kötődik. A hitvallás olyan irat, melyben az egyház hitét vallja meg mindenféle tévelygéssel szemben.
Megkülönböztetünk: látható egyházat (ahogy az egyház itt létezik) és láthatatlan Egyházat (az Egyházat nagy betűvel, mely üdvözül). Megkülönböztetünk még küzdő és diadalmaskodó egyházat. A küzdő egyház a földi egyház, mely a mennyben diadalmas egyházzá lesz.

Az egyházak mellett vagy azokkal szemben szekták keletkeztek. Hogy mi is voltaképpen a szekta, nehéz megmondani. A szekták és mozgalmak gyakran egyoldalúan egy vagy több igazságot hangsúlyoznak vagy pedig tévelygést. Az egyház mellett működnek, de sokszor ellene is fordulnak. Az Apostoli Hitvallás azt mondja az egyházról, hogy az egy, közönséges (egyetemes), keresztyén és szent.

·         Egy, mert egyetlen főnek, a Krisztusnak teste (lKor 12,27).

·         Közönséges vagy egyetemes (= katolikus): az egyházat Krisztus gyűjti össze minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből (Jel 5,9).

·         Keresztyén, mert Krisztusból és Krisztusért él.

·         Szent, mert elkülönült a világtól és Krisztushoz tartozik. (Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. János 17,16).

Olvasd el!

Nehémiás 1,2,8 és 13; ApCsel 5,1-11; 1Kor 12,12-27; 1Tim 1.

Bibliatanulmány: 1Kori 2,12-27
Pál az egyházat Krisztus testének nevezi. Az egyház, éppúgy mint a test, hallgat fejére, Krisztusra. Egy lélek tölti el, különféle tagjai vannak, melyek gondoskodnak egymásról, és egy közösséget alkotnak. Nem szabad senkinek a másikat lenézni.

1. Kik tartoznak Krisztus testéhez a 13. vers szerint?
2. Mit jelent a 14. vers?
3. Olvasd el a 21-22. verseket. Mondhatod-e, hogy vannak az egyházban olyan tagok, akik nem tartoznak hozzá?
4. Mondj példákat arra, hogy „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind” és „akár tisztességgel illettetik egy tag, vele örülnek a tagok mind” (26. v.)
5. Ha valamelyik testrész beteg, kezeltetni kell. Gondolhatsz-e erre az egyházfegyelemnél?

Kérdések

1. Sorolj fel néhányat a Bibliából az egyház más elnevezései közül.
2. Melyek az igaz egyház ismertető]elei?
3. Mikor beteg az egyház? Mikor hamis?
4. Mi a láthatatlan egyház? Mi a látható?
5. Mi a küzdő egyház? Mi a diadalmaskodó?
6. Mi a szekta?
7. Hogy lehet az, hogy szekták keletkeznek?
8. Mi a különbség az egyesület és az egyház között?
9. Cyprianus azt mondta: „Ha Isten nem Atyád, az egyház nem lehet anyád” . Igaz ez?

A kiválasztás

·         Akik örök életre választattak vala, hívének (ApCsel 13,48).

·         Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak (Máté 22,14).

·         Magának kiválasztott minket Krisztusban a világ teremtése előtt (Ef 1,4).

·         Eleve elhatározta, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által (Ef 1,5).

·         Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat (Jer 31,3).

·         Jézus imádkozik azokért, „akiket nékem adtál” (hatszor a Jn 17-ben).

·         Beírva az élet könyvébe (Jel 20,15).

Kérdések

1. Lehetsz-e kiválasztott anélkül, hogy hitre jutsz? Miért igen vagy miért nem?
2. Mondhatod-e: mindenki, aki igazán hisz az Úr Jézusban, kiválasztott? Miért igen vagy miért nem?
3. Szabad-e mondanod: úgysem változtathatsz a kiválasztáson, tehát nem számít, hiszel-e vagy sem? Miért igen vagy miért nem?
4. Valaki egyszer így imádkozott: „Uram, ha nincs beírva a nevem az élet könyvébe, légy szíves azt utólag beírni” . Szabad így imádkozni?
5. Pálról azt mondja Isten: „Ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok eló'tt” (ApCsel 9,15). Mit jelent ez?

Heidelbergi Káté

54. Mit hiszel az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházról?
Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hitben megegyező, örök életre kiválasztott gyülekezetei gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.
Jn 10,11; Zsolt 71,18; 1Kor 11,26; 1Móz 26,4; Ézs 59,21; Róm 1,16 10,14-17; Ef 5,26; ApCsel 2,46;
Ef 4,3-6; Róm 8,29-30; Ef 1,10-13; Mt16,18; Jn 10,28-30; 1 Kor 1,8-9; Un 3,21; Un 2,19.27

Idézetek

Theodosius császár hétezer antióchiai polgárt kivégeztetett, mert az adót vonakodtak megfizetni. A császár azután Milánóban templomba akart menni Ambrosius püspökhöz. A püspök azt mondta neki, hogy nem járulhat az úrvacsorához, és még kemény szavakkal is illette: Menj el, te véreb; és kiküldte a templomból, mivel annyi ártatlan vért ontatott. Akkor Theodosius 18 hónapig nem ment templomba, és ezalatt könnyezve és imádkozva bánkódott. Egyik udvaronca azt mondta neki: miért sírsz, hatalmas császár? Erre azt felelte: hogyne sírnék, mikor a menny egy koldus előtt sincs bezárva, előttem meg zárva a templom? Amikor büntetése lejárt, földre borult és megbánását a Zsolt 119,25. verssel fejezte ki: „Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te ígéreted szerint”. (B. Smijtegelt kátémagyarázatából. 31. úrnap)

Imádság

Kegyelmes Istenünk!

Hisszük, hogy Te választottál ki,
Te hívtál el és te szentelsz meg minket
a Te néped, a Te Egyházad közösségében.

Hisszük, hogy nem puszta emberi elhatározás az,
hogy mi ide, a Te gyülekezetedbe tartozhatunk,
hiszen naponta tapasztalhatjuk mega Tiéid között
a Te áldásaidat, a Te megerősítésedet,
a Téged hirdető szavak és tettek életszolgálatát.

Add, hogy szüntelen keressük,
hogy Te Igédben hogyan akarsz vezetni minket!
Add, hogy az igei és sákramentumi közösségben
élettisztító jelenlétedet
folyamatosan megtapasztalhassuk!
Add, hogy tudatos és felelős élet-hitvallásunk
mások felé is azt a szilárd és biztos életvezetést sugározza,
amely megerősítés és megújítás lehet
a nélküled oly bizonytalan ember-testvéreink számára!

Köszönjük, hogy Te ezeket az ajándékokat
a Te Egyházad közösségében elkészítetted számunkra!
Tégy késszé, Neked engedelmesekké minket,
hogy betölthessük elhívásunkat!

ÁMEN

„Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (ApCsel 2,47)

 

 Nyomtatóbarát változat

HISSZÜK ÉS VALLJUK (18.)

 

Az Anyaszentegyház

Olvasmány: 1Kor 12:12-27

„Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. „ Ef 5:25-27

 

            A "Hisszük és valljuk" címmel elkezdett sorozatunkban ma az egyházról szóló részhez érkeztünk el. Az Újszövetségben az egyházat a görög szóval "ekklesiának" nevezik, ami azt jelenti a (világból) "kihívottak". Azokat, akik az egyházhoz tartoznak, Isten hívta ki a világból a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére.

            Reformátorunk, Kálvin János, a Szentírás alapján az igaz egyház négy ismertetőjelét említi: az Ige tiszta hirdetése, a sákramentumok helyes kiszolgálása, az egyházfegyelem gyakorlása és a diakónia, vagyis a szeretetszolgálat. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor az egyház megbetegszik, eltorzul.

            Az apostoli Hitvallás azt mondja az egyházról, hogy az egy, egyetemes, keresztyén és szent. Az egyház egy, mert egy főnek, Krisztusnak a teste. Az egyház egyetemes (ahogy régen mondták "közönséges"), azaz az egész világra kiterjed, Isten népe minden népből, nyelvből és nemzetből gyűjtetik össze Krisztus által: "mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből." (Jel 5:9). Az egyház keresztyén, mert Krisztusból és Krisztusért él. És végül az egyház szent, mert a világtól elkülönült és Krisztushoz tartozik. Jézus ezt mondja az övéiről: „Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.” (Jn 17:16).

            Az első pünkösd, amikor kitöltetett Isten Szentlelke, egyben az egyház születésnapja is volt. Ezen a napon ugyanis háromezer ember tért meg és keresztelkedett meg. Ezek a keresztyének pedig nem "Robinson-módon" a világtól elzárkózva élték a hívő életüket, hanem szoros közösséget alkottak egymással és bátran bizonyságot tettek a környezetük és családjuk előtt: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”  (ApCsel 2:42). Isten Szentlelkének munkája egyrészről vertikális, felülről lefele is hat, vagyis Istennel is összeköt, ugyanakkor horizontális, embertársainkkal is összekapcsol. A búzakalász egyedül a viharban eltörik, a ringó táblában viszont egymást támogatják a kalászok. Egyedül a hívő élet csak küszködés, a közösségben viszont igazi öröm.

            Miért fontos az egyház és a gyülekezeti tagság, erről szól ez a kis történet is:
"Egy gyülekezeti vezető fölkeresett valakit, aki többszörös szerencsétlenség miatt nagyon elkeseredett, és sorsa ellen hadakozva a gyülekezeti összejövetelekre sem járt el. A férfi szótlanul fogadta látogatóját, majd csöndben ültek mindketten a kandalló előtt. A kandallóban fahasábok lobogtak. Kis idő múlva a gyülekezeti elöljáró kezébe vette a csípővasat, szó nélkül kivett egy égő hasábot a tűzből, és a kandalló előtti kőlapra helyezte. A hasáb füstölgött, izzott egy darabig, azután kezdett kialudni. A két férfi még jó ideig ült szótlanul egymás mellett. A házigazda hirtelen megrázkódott, kezet nyújtott vendégének, és így szólt: Megértettem a prédikációt... Legközelebb köztetek leszek!" Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben nemcsak a görögből átvett eklézsia szót használjuk, hanem az "Anyaszentegyház" kifejezést is, amely találóan utal arra, hogy az egyház a mi lelki édesanyánk.

·        Mi az egyház?

            Arra a kérdésre, hogy mi az egyház nagyon sokféle választ lehet adni. Ma sajnos az emberek nagy része idegenkedve vagy közömbösen viszonyul az egyházhoz, miközben nem tudja, mi is az valójában. Sokak képzeletében egy olyan szervezet rémlik föl, amely a középkorban még királyokat emelt trónra vagy buktatott meg. Mások felhozzák vádként az egyház ellen a keresztes háborúkat és az inkvizíció borzalmait. Így sajnos egy meglehetősen elavult intézmény képe rajzolódik ki az emberekben, amelynek képviselői az erkölcsök nemesítésén fáradoztak, de ők maguk bizony sokszor igen rossz példát mutattak. Bizonyára az elmúlt negyven év ateista diktatúrájának sok hamis és hazug vádja is ott él még az emberek gondolkodásában és a köztudatban.

Ha az utcai járókelőket kérdeznénk meg, hogy mi az egyház, akkor ilyen vagy ehhez hasonló válaszokat kapnánk: "az egyház a pap meg a templom, vallástörténeti múzeum, erkölcsnemesítő intézmény, temetkezési vállalat, világbékéért küzdő egyesület, vallásháborúkat kirobbantó szervezet, szociális segélyező szerv / a kizsákmányolás hathatós eszköze, magukba zárkózó imádkozók társasága / agresszív hittérítők társasága, társadalmi felelősséget ébresztő társulat / társadalmi felelősséget elaltató társulat." És még sorolhatnánk tovább az ilyen és ehhez hasonló pozitív vagy negatív véleményt az egyházzal kapcsolatban, s bár sok közülük tartalmaz némi részigazságot, de mégsem ad feleletet a kérdésre, hogy micsoda az egyház?

Nézzük először azt, hogy mit mond a nyelvtan. Az újszövetségi görög nyelvben az egyház szó, az "ekklészia" (magyarosan eklézsia) azt jelenti "kihívott sereg". Amikor az ókorban egy-egy város főterén megszólaltak a harsonák, a házakból a piactérre özönlött a lakosság, hogy meghallgassa a király hírnökét. Vagy amikor a király csatába indulva sereget gyűjtött maga mellé és elküldte a toborzókat, akik a főtérre hívták a férfiakat, és ott a király tisztjei kiválasztották azokat, akiket alkalmasnak találtak arra, hogy felvegyék őket maguk közé. Ez a kép szemlélteti a bibliai egyház szó jelentését: azoknak a serege, akik a nagy Király üzenetének a meghallására összesereglettek, akik toborzására megjelentek.

Sokan tévesen a magyar szóban az "egy" számnevet vélik felfedezni, pedig itt egy elfelejtett melléknév szerepel, a "egy" vagy "igy" ugyanis a régi magyar nyelvben azt jelentette: "szent". Eszerint az egyház annyi, mint "szent ház". Pál apostol is egyik helyen "Isten házaként" említi az egyházat: „Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja.” (1Tim 3:15). Az "igy" (szent) szó rejtőzik az idvesség, Idvezítő szavainkban is, sőt az ünnep szóban is, amely eredetileg "idvnap" volt.

·        Az egyház jelképei a Bibliában

            Az Újszövetség egymást kiegészítő képekben beszél nekünk az egyházról és így igyekszik érzékeltetni velünk az egyház lényegét.

            Az egyik jól ismert kép, amit a Szentírás használ az egyház lényegének a megértetésére a "menyasszony" képe. E kép szerint az egyház nem más, mint "Krisztus menyasszonya", mert Ura és Vőlegénye választotta ki magának, jegyezte el vére árán és várja a viszont szeretetét: „Ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje.”  (Ef 5:25-26).

            Egy másik kép szerint az egyház nem más, mint "Isten temploma" vagy "Isten háza", mert Isten szolgálatára, dicsőítésére és imádására van rendelve. Ezt a képet használja levelében Péter apostol is: „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pét 2:5). De Pál is egy hasonló képet használ az efézusi keresztyéneknek írott levelében: "Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által." (Ef 2:20-22). Később pedig Timóteusnak ezt mondja Pál: „Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja.” (1Tim 3:15).

            Sokatmondó kép az "Isten szántóföldje" is, mert az egyház rendeltetésére, feladatára is utal, vagyis hogy gazdag termést kell hoznia Ura dicsőségére: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3:9).

            Pál apostol számára pedig talán a legkedvesebb és legkifejezőbb kép volt a "Krisztus teste", nem véletlen hogy ezt a képet használja a legtöbbször, amikor az egyházról ír. A "Krisztus teste" kép kifejezi azt, ahogyan a tagok engedelmeskednek a fejnek, úgy engedelmeskedik az Egyház Krisztusnak. Erről hallottunk az istentisztelet elején a Korinthusi levélből olvasott igerészben, vagy pl. a Római levélben is ezt a képet használja Pál: „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Rm 12:4-5).

            De a leginkább ismert és használt kép az egyház kifejezésére mégis az "Isten népe" kifejezés. Ahogy az Ószövetségben Isten kiválasztott magának egy népet, Izraelt, úgy választja most az Újszövetségben ki Isten az Egyházat, mint a maga népét, amely most már a föld minden népe közül gyűjtetik egybe: „Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett.”  (Zsid 13:12).

Az egyház tulajdonságai

            Az Apostoli Hitvallást kibővítő és egyben pontosító Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás ezt mondja az egyházról: "Hiszek egy szent, egyetemes és apostoli Egyházat". Eszerint az egyház négy tulajdonságáról beszélhetünk.

            Az első tulajdonsága az egyháznak az "egység". Ha egy a fő, nyilvánvaló, hogy egy a test is. Az ősegyház tagjairól azt olvassuk: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt.” (ApCsel 4:32). Az egyház egységének ugyanakkor ellentmondani látszik annak ténye, hogy a keresztyén egyház története során részekre, felekezetekre szakadt szét. A földi egyház széttöredezettsége ellenére azonban a mi számunkra hitbeli valóság az egyház egysége. Ahogy erre Pál az efézusi keresztyéneket is inti: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.” (Ef 4:3-6).

            Az egyház második tulajdonsága a "szentség". Szent az, amit Isten a maga szolgálatára elkülönített. Az egyház kiváltképpen Isten szolgálata céljából létezik, s addig létezik, amíg valóban ezt a célt szolgálja. Szent összességében és szent a tagjaiban is. Ezért Pál apostol gyakran a gyülekezet tagjait is így szólítja meg, pl. az efézusi levél elején is: „Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efézusban élő szenteknek.” (Ef 1:1/a).

            Az egyház harmadik jellemző tulajdonsága az "egyetemesség" vagy görög szóval "katolicistás". A "katolicistás" alatt tehát nem a római egyházat kell érteni, hanem azt, hogy a keresztyén egyház az egész földkerekségen megtalálható, az egész emberi nemzetséget igyekszik megszólítani. Az egyház tehát nincs helyhez kötve, vagy néphez kötve, nem mondhatjuk, hogy Isten csak a "magyarok Istene" lenne. Az egyház nincs továbbá időhöz sem kötve, a világ kezdetétől annak végéig gyűjti az Egyház Ura a népét. És végül nincs feltételhez sem kötve: szín, faj, élekor, nem, vagyoni helyzet vagy műveltségi állapot. Jézus így biztatja és hívja magához az embereket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!” (Mt 11:28/a).

            Negyedszer pedig az egyház tulajdonsága az "apostoli jelleg".  Apostoli az egyház, mert Urának "küldötte" a világban. De azért is, mert a rábízott üzenet az apostoli tanítás. Ezt pedig soha, semmilyen más ideológiával fel nem cserélheti az egyház.

            Végezetül, megállapíthatjuk tehát, hogy amit a földi élet nem képzelhető el szülők, tanítók és a társadalom más tagjainak segítsége nélkül, úgy a lelki élet sem képzelhető el az egyház nélkül. Ezért is találó Kálvin János kijelentése: „Akiknek Isten az Atyjuk, azoknak az Egyház a lelki édesanyjuk. Igen, mert az Egyház újjászüli, az Ige tiszta tejével táplálja, és lelki nagykorúságra neveli gyermekeit.” Az egyházban vannak különböző lelki ajándékok (görög szóval "karizmák"), amelyek valamennyi tag hasznára adatnak: „Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.” (1Kor 12:27-28). Törekedjünk hát valóban arra, hogy Istentől kapott lelki ajándékainkat egymás hasznára, az egyház építésére és Isten dicsőségére használjuk. Ámen.

_______________________________________________________________________

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)

"Megtaláltuk a Messiást!" Konfirmációi olvasókönyv (Kálvin Kiadó 2003)