2023. március 12., vasárnap

Igehirdetés: 2023.03.12.

 


100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 53.

 

Az ősatyák feleségei

Olvasmány: Péld 31:10-31

„Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. (1Móz 2:22-24)

 

   Már a Biblia legelején, olyan erős jellemű asszonyok szerepelnek, akiknek megvolt a magukhoz való esszük, és amennyire lehetett, befolyással voltak a dolgok menetére. A teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy Ádám és Éva, az első férfi és az első nő egymás segítőtársai voltak. A bűneset után azonban minden megváltozott. Isten az Évához szóló intelmében ezt mondja: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” (1Móz 3:16). Tény az, hogy Isten népe körében nagyobb megbecsülésnek örvendtek a nőt, mint egyébként a szomszédos pogány népek között. Ám a férfiak mellett itt is másodrangúnak számítottak, szerepük gyakran abban merült ki, hogy gyermeket szüljenek, és teljesítsék férjük kívánságait. Sára, Ábrahám felesége arról lett nevezetes, hogy 90 éves korában szülte meg első gyermekét, Izsákot. De előzőleg rávette a férjét, hogy a szolgálólányához menjen be, hogy az így fogant gyermeket örökbe fogadhassák. Rebeka, Izsák felesége, szorgalmas lányként jelenik meg a történet elején, később azonban a fiával, Jákobbal szövetkezik a férje becsapására.

   Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy ezek a nők, nem mellékszereplői a Bibliának, hanem nagyon is lényeges szerepet töltenek be. Keménységük és bátorságuk cáfol minden teóriát, amely a nők gyenge természetéről szól. Ezek az asszonyok minden képességüket latba vetették azért, hogy célt érjenek. Bátran küzdöttek magukért és családjukért, amiért példaként állítja őket elénk a Biblia. Olykor azonban tisztességtelen eszközökhöz is nyúltak, amiért azonban mindig súlyos árat fizettek. A nehéz helyzeteket mindig ügyesen megoldották. Ráhel például saját apját is arcátlanul kijátszotta, amikor az ellopott házi bálványokat nála kereste az apja. Miközben Ráhel a fekhelye alá rejtve éppen ezeken a bálványokon feküdt, apjának ártatlan képpel állította, hogy semmit sem tud róluk. Ráhel valójában méltó utóda volt az apjának, aki sok hasonló trükkel verte át korábban a vejét, azaz Ráhel férjét, Jákobot, aki szintén jeleskedett az ügyeskedésben. A Biblia így tulajdonképpen azt mutatja be, hogy mindegyik asszony méltó párja volt a férjének. Jeleskedtek bátorságban, jellemben, függetlenségben, elszántságban, de ugyankor a makacsságban, az ügyeskedésben is. Mivel abban a kultúrában a nők másodrangúnak számítottak a társadalomban, a férfiaknál sokkal nehezebb helyzetben voltak. A Biblia mégis arra mutat rá, hogy ezek az asszonyok hátrányos helyzetük ellenére, semmivel sem voltak gyengébbek a férfiaknál. Isten szemében ők minden tekintetben egyenrangúak voltak a férfiakkal. Ezeknek az asszonyoknak a története nagyon jól példázza, hogy a találékony emberek mindig megtalálják a módját, hogy átlépjék a rájuk erőltetett korlátokat.

1.      Sára, nagy nép anyja

   A Biblia szerint Sára nagyon szép nő volt. Nevének jelentése úrnő, fejedelemasszony. Tekintélyes és jómódú férje mellett elégedett és boldog életet élhetett volna. Azonban Sára életéből valami mégis hiányzott. Van, amit sem a szerető férje, sem a gazdagság nem adhatott meg számára. Sára életének nagy keserűsége, hogy nem lehetett gyermeke, mert meddő volt. Bár a férjének, Ábrahámnak Isten megígérte, hogy Sárától lesz fiú gyermeke és nagy nép atyjává teszi, de teltek-múltak az évek és mégsem történt semmi, Sára továbbra is gyermektelen maradt. Ahogy Ábrahám és Sára egyre idősebbek lettek, úgy vált az esélyük arra, hogy gyermekük szülessen, egyre kisebbé, míg végül teljesen elveszett. Mire Ábrahám betöltötte a századik életévét, Sára pedig a kilencvenediket, már teljesen nevetségesnek tűnt a számunkra, hogy még gyermekük születhet.

   Sára ezért megpróbálta a maga módján megoldani a helyzetet, s a szolgálóleányát, Hágárt küldte be a férjéhez, aki így egyfajta béranyaként majd gyermeket szül a számára. Ez a terv azonban szembement Isten akaratával, aki azt ígérte Ábrahámnak, hogy a feleségétől, Sárától fog megszületni a megígért gyermek.

   Mihelyt Hágár várandós lett Ábrahámtól, máris jelentkezett a baj. Sára számára mély, belső, lelki konfliktust hozott ez a helyzet. Képtelen volt elviselni a gyermekét váró és vele szemben immár egyre fennhéjázóbban viselkedő Hágárt, ezért nagyon ellenségesen bánt vele, végül pedig elűzte a háztól. Hágár a fiával együtt a sivatagban talált menedéket, ahol Isten róluk is gondoskodott.

   Sára kétségbeesett terve arra nézve, hogy gyermeket szerezzen magának, kudarcot vallott. Isten azonban újra és újra megerősítette azt az ígéretét, hogy Sára egy egész nép anyja lesz. Sára az Isten követeinek üzenetét hallva, akik azt a hírt hozták, hogy egy év múlva gyermeke születik, csak nevetett magában. Akkor még csalódottságában és keserűségében nevetett Sára. Amikor azonban egy év múlva valóban gyermeke született, már örömében nevet, s a gyermekének az Izsák nevet adja.

   Sára végül maga vallja meg: „Nevetést szerzett az Isten, énnékem.” (1Móz 21.6). Az Izsák név jelentése is ez: nevetés. A kételkedő és hitetlenkedő Ábrahám és Sára megszégyenülnek. A várakozás hosszú évei után a vágyaik és reményeik végre beteljesednek.

   Kálvin kommentárjában azt írja, hogy ha Ábrahámot minden hívők atyjának tekintjük, akkor joggal nevezhetjük Sárát minden hívők anyjának. Nem véletlen hogy a Zsidókhoz írott levél a hit hőseit felsorolva, Ábrahám mellett Sárát is megemlíti: „Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.” (Zsid 11:11). Sára, noha először hitetlenül nevetett az Isten ígéretén, de miután az Úrtól feddést kapott, felhagyott a bizalmatlansággal. Hitét Isten elismerésben és dicséretben részesíti. Összevetve az eredeti szöveggel kiderül, hogy a Zsidókhoz írt levélnek ez a mondata így fordítható: „Hit által a meddő Sára is erőt kapott arra, hogy nemzetséget alapítson idős kora ellenére, mivel hűnek tartotta azt, aki ígéretet tett.” (Zsid 11:11). Vagyis azt kel látnunk, hogy a bibliai szöveg itt nem Ábrahám hitéről, hanem Sára hitéről beszél. Sára hit által erőt kapott arra, hogy szüljön, annak ellenére, hogy meddő volt, annak ellenére, hogy már idős volt.

   Sára példája arra figyelmeztet minket, hogy nekünk is döntenünk kell: vagy egyedül Jézus Krisztusban bízunk, vagy pedig azt gondoljuk, hogy a mi emberi erőnkkel és ötleteinkkel be kell, hogy segítsünk neki. Vagy teljesen átadjuk magunkat Jézus Krisztusnak, és új életben járunk, mert a Szentlélek újjászült minket, vagy régi életünket próbáljuk megjobbítani a saját erőnkből, de ez hiábavaló küzdelem. Vagy teljesen rábízzuk magukat Isten ígéreteire, vagy mi akarjuk megoldani, mert nem vagyunk hajlandóak igazi hitben élni és járni. Sára személye és példája előkép, előremutat arra a kiválasztott asszonyra, akinek szintén csodálatos módon, isteni beavatkozás által születik majd fia. Ő Mária, Jézus anyja, aki majd ezt a bátor hitvallást teszi: „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki” (Lk 1:45).

2.      Rebeka, az erélyes asszony

   Rebeka erős és határozott személyiség volt. Már a kezdet kezdetén ezt láthatjuk. Amikor Ábrahám szolgája találkozott Rebekával a kútnál és vizet kért tőle, ő így felelt: „Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki.” (1Móz 24:18). Majd mindjárt magához is ragadta a kezdeményezést és a következő javaslattal állt elő: „Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.” (1Móz 24:19). Végül pedig már azt látjuk, hogy teljesen ő irányítja az eseményeket: „Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének.” (1Móz 24:19-20). Amikor pedig az idegen szállást keres magának, Rebeka nem tétovázik, és rögtön felajánlja, hogy jöjjön hozzájuk: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára.” (1Móz 24:25). Amikor pedig a vendég elmondja jövetele igazi célját, hogy egy messzi földön élő távoli rokon fia számára kéri feléségül Rebekát, ő azonnal igent mond. Míg a családjának talán még egy kis időre lett volna szüksége, hogy megbarátkozzon a házasság gondolatával, Rebeka azonnal meghozta a döntést. Készen állt rá, hogy már másnap útra keljen, otthagyja a családját és elinduljon az ismeretlen felé, tudva, hogy soha többé nem tér vissza hazájába.

   Bátorság és bámulatos tetterő az, amiről Rebeka bizonyságot tesz. Ez a magatartás egész életében jellemző volt rá. Házassága első húsz évében meddőnek bizonyult, de ő kitartóan vágyakozott gyermek után, míg végül ikrei születtek. Isten különös dolgokat jelentett ki a gyermekeivel kapcsolatosan: „Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.” (1Móz 25:23). Így tehát már a születése pillanatában eldőlt, hogy a két fiú közül a fiatalabb, Jákob lesz a kiválasztott. Rebeka tudta ezt, hiszen Isten kijelentette neki, de úgy tűnik ő nem elégedett meg ezzel az ismerettel, hanem megpróbálta a maga módján aktívan elősegíteni Isten tervének megvalósulását.

   Rebeka megpróbálta, kisebbik fia, Jákob sikerének az útját minden módon egyengeti. Még arra is rávette a fiát, hogy hazudjon az idős apjának és csalással szerezze meg a maga számára az áldást. Amikor pedig a fiú vonakodott részt venni a csalásban ismét megmutatkozik Rebeka erős természete: „Engem sújtson az az átok, fiam! Te csak hallgass a szavamra, eredj, és hozd, amit mondtam! (1Móz 27:13). Rebeka azt gondolta, hogy neki kell kézbe vennie az irányítást, az ő feladata az Isten előre kijelentett tervének beteljesítése. Hamarosan kiderül azonban, hogy Rebeka nagyot tévedett. Istennek egyáltalán nem tetszett, amit Rebeka véghezvitt, s erre hamarosan ő is rádöbbent, mert kiderült, hogy tettének katasztrofális következményei lettek. Ahelyett, hogy kedvenc fia, Jákob sikerét segítette volna elő Rebeka, épp a bukását idézte elő. A nagy csalás lelepleződése után Jákob élete is veszélybe került, testvére, Ézsau haragja elől csak a gyors menekülés mentette meg az életét. Rebeka az, aki ismét intézkedett, s kénytelen volt maga küldeni el a háztól a fiát. Rebeka úgy halt meg, hogy nem láthatta többé a kedvenc fiát, Jákobot.

   A csalás sikerült, Izsák, aki már rosszul látott, a kezdeti kételkedés után, megáldotta Jákobot.
Az ezt követő események azonban Rebeka anyai szívét teljesen összetörték. Az idősebb fiú bosszúja fellángolt az „anyuka kedvence” ellen, akinek menekülnie kellett. Rebeka bizonyára nem ezt szerette volna, de ide vezetett a következetlen nevelés, a személyválogatás és a ravaszkodás.

   Rebeka nagy hibája abban volt, hogy az Isten akaratának való engedelmesség helyett, a saját leleményességére hagyatkozva akarta elérni a célját. Rebekának az Istennel szembeni türelmetlensége és engedetlensége minden következményét el kellett szenvednie. Azt képzelte, hogy mindent a legnagyobb rendben elintézett, de valójában romba döntötte a családja és a maga életét.  Ravaszkodásával csak annyit ért el, hogy kedvenc fiát, Jákobot nem láthatta többé, a mellőzött és haragos fiú, Ézsau jelenlétét viszont naponta el kellett viselnie. Isten igazságosan ítél, amikor saját ravaszkodásunk gyümölcseit velünk arattatja le.

3.      Ráhel, a férje méltó párja

   Ráhel egy olyan férfihoz ment férjhez, aki nincstelenül érkezett az otthonukba. Sokan talán úgy vélnék, meglehetősen szegényes parti volt egy családja elől menekülő, kétes hírű jövevény, még akkor is, ha ez a férfi az unokatestvére, akit rokonként fogad be az apja, de igazából nem tekint egyébnek, mint ingyen munkaerőnek. A férjéről az is kiderül, hogy a kapzsisága és ügyeskedése vitte bajba, és emiatt kellett elmenekülnie otthonról. Jákob végül méltó ellenfélre talált apósában, Lábánban, akitől többszörösen visszakapja mindazt a csalást, amit ő elkövetett. Ám maga Ráhel sem volt híjával a leleményességnek. A ravaszkodás és a trükközés tekintetében Ráhel méltó párja lett a férjének, Jákobnak. Jákob, amikor nincstelen vándorként megérkezett a házukhoz, fülig szerelemes lett Ráhelbe. Ebben az időben a házasságok híjával voltak minden romantikának, általában a szülök döntöttek a fiatalok helyett. Ráhel esetében azonban ez mégis másként történt. Ő szerelemből házasodhatott. Férje, Jákob 14 évig szolgált azért, hogy valóban övé lehessen a szerelme. De kapcsolatukban egyszerre volt jelen a szerelem és a bánat. Az első nászéjszaka balul ütött ki, Lábán átverte Jákobot és Ráhel helyett, annak nővérét, Leát adta oda. Majd mindjárt következett egy második nászéjszaka is, miután Jákob még 7 évi szolgálatra elszegődött, így a szerelemesek végül egymáséi lettek. A boldogságukat azonban megmérgezte a feleségtársak közötti viszály és rivalizálás. Ráadásul miközben a megvetett Lea sorban szüli a fiúgyermekeket, s még a két rabszolganőtől is születnek gyermekei Jákobnak, addig a szeretett Ráhel hosszú ideig meddő marad. Ráhel nem csak a szerelmet ismerte meg, de a szívet tépő fájdalmat is. A nővérével, Leával való versengése egyre jobban elmérgesedett.

   Sok viszálykodás, keserűség és bánat után végül Ráhel is teherbe esett és világra hozta első gyermekét, Józsefet. A második gyermeke, Benjámin világrahozatalakor azonban valami rosszul alakult, a gyermek életben maradt, de Ráhel belehalt a szülésbe. Ráhel erős asszony volt, akinek a férje iránti hűsége és a gyermekáldás utáni vágyakozása minden mást felülmúlt. A hagyományos zsidó esküvői áldásban ma is így emlékeznek meg róla és nővéréről: „Tegye az Úr az asszonyt, aki házadba megy, olyanná mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izrael házát.” (Ruth 4:11). Ráhel életét vizsgálva sok versengéssel és fájdalommal találkozunk. Drámai módon bontakozik ki előttünk az a lelki szenvedés, amit a gyermekáldás miatt él át. Sára, Rebeka és Ráhel, az ősatyák feleségei, akiknek története példa és tanulság a számunkra. Rájuk is igaz az intés: „Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó.” (Péld 31:30). Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése